Mindenkit egyformán tisztelt
Filmvetítéssel és kötetlen beszélgetéssel emlékeztek meg születése 85. évfordulójának napján Hamvas Sándorról szeptember 24-én a városi könyvtár előadótermében. Az ünnepélyes eseményen egyik lánya, Ibolya, valamint tanítványai, kollégái és barátai együtt idézték fel a legendás pedagógus alakját, aki a '60-as évek második felében - feleségével közösen - forradalmi jelentőségű tanítási módszerek bevezetésével fáradozott a Tiszadobhoz tartozó Reje tanyán élő gyermekek színvonalas oktatásán.
A megemlékezés első mozzanataként Szentgyörgyi Éva, a Tiszaújvárosi Humánszolgáltató Központ intézményvezetője mondott megnyitóbeszédet, kiemelve a Hamvas-házaspár legjelentősebb vívmányát, az Iskolatévé adásainak újszerű módon történő bevonását a tanításba, ami a rejei egytantermes, osztatlan tanulócsoportos iskolában rendkívüli jelentőségű volt. - Hamvas Sándor és felesége, Erzsébet - Budaházi Béla elektromérnökkel közösen - különleges technikai megoldást dolgozott ki. Egy elosztószerkezettel kisméretű fejhallgatókba vezették a hangot, így a tévés osztály tanulói - nem zavarva a többieket, akik közben önállóan dolgoztak - egyénileg hallgatták az adást. Délelőtt Hamvas Sándorné Erzsébet az alsó tagozatos, délután pedig Hamvas Sándor a felső tagozatos diákokat tanította. Az innovatív megoldás elismeréseként a Hamvas-házaspár 1968- ban elnyerte az Iskolatévé pályázatának országos első díját. Hamvas Sándor korreferátumát - melyet a Siófokon megrendezett nemzetközi iskolatelevíziós konferencián adott elő - orosz, német és angol nyelvre is lefordították - mondta Szentgyörgyi Éva.
A megemlékezés folytatásaként három filmrészlet, valamint egy fotóösszeállítás segítségével idézhették fel a jelenlévők a 2003-ban elhunyt pedagógus érzékeny személyiségét, amely nem csupán a hallgatóság soraiban ülők visszaemlékezései alapján rajzolódott ki.
- Maximális türelem szükséges a pedagógiai munkához. A tanítási idő alatt az embernek le kell vetkőznie a hétköznapok megterhelését, bosszúságait, és a nehezebb esetekben is mosolyogni kell, valamint türelemmel várni, hátha az ötödik kérdés után megkapja azt a választ, amit esetleg egy másik gyerek már elsőre tudna.
A gyerekeknek nem minden az osztályzat - például, ha kapnak egy jelest. Egy mosolyra, egy vállveregetésre, egy dicséretre és néhány biztató szóra is szükségük van. Tehát igyekszem az egyes egyéni sikereket kivetíteni az elkövetkezendő évek felé. Harminckét gyerek jár az osztályomba. Harminckét gyerek, az harminckét különböző világ - fogalmazott a bejátszott televíziós interjúban Hamvas Sándor, aki első igazgatóként 1975-től tíz éven át vezette az egykori 5-ös, ma már Tiszaújvárosi Hunyadi Mátyás Általános Iskolát.
- Igazán meghatott, hogy újra láttam, milyen volt apa fiatalon - kezdte nyilatkozatát kérdésünkre párás tekintettel Hamvas Ibolya.
- Hamar itt hagyott minket, rendkívül sajnálom, hogy már nincs köztünk, ugyanakkor egy picit örülök is, mert legalább ezen a megemlékezésen sokan láthatták, milyen sikereket ért el anyával. Végtelenül hiányzik apa. Humoros volt, és nagyon szeretett játszani a gyerekekkel. Tizenkét éves voltam, amikor az 5-ös iskolát alapozták. Emlékszem, ott szaladgáltunk, és amikor megálltam egy-egy pillanatra, apa nagy lelkesedéssel mutatta meg, hogy melyik helyiség hol lesz az épületben. Óriási lelkesedéssel dolgozott mindig. Ahogyan a vendégek is mondták az imént: végzettségtől, munkakörtől függetlenül egyformán tisztelt mindenkit, bárkinek segített, amiben csak tudott, és sohasem várta el, hogy felnézzenek rá.
Ördögh István
