Nehéz história, könnyed dallamok
A kassai Thália Színház társulatának jóvoltából egyszerre édes és keserű történet elevenedett meg múlt szombaton a Derkovits Művelődési Központban. A Színház Határok Nélkül rendezvénysorozat folytatásaként Gobby Fehér Gyula Az angyal álma című zenés darabja az egyik legsikeresebb operettszerző, Ábrahám Pál életútját tárta a nézők elé. A Bál a Savoyban és a Viktória című művek viszontagságos sorsú komponistáját élete utolsó éveiben elmegyógyintézetben ápolták, amely az előadás cselekményének helyszíne. A színműhöz fűződő viszonyáról és a produkció születésének hátteréről kérdeztük a szerzőről gondoskodó ápolónő karakterét is megformáló Varga Líviát.
- Miként fogadta a hírt, hogy színpadra viszik Ábrahám Pál élettörténetét?
- Korábban már dolgoztunk a rendezővel, úgyhogy nagy várakozással tekintettem megint az együttműködésre. László Sándor egy fantasztikus, színészbarát szakember, aki a közönség kedvében is szívesen jár. - Prózai társulat az önöké, hogyan dolgoztak a darabbal? - Nem állt tőlünk messze a feladat, sokszor csináltunk már zenés produkciókat, nyilván annyiban több és más „Az angyal álma", hogy abban nagy operettslágerek hangzanak el, és ennek megfelelően rendkívül színes skálán - többek között koloratúrszopránban - kell énekelni.
De a társulat hangfajbeli összetettségének köszönhetően ilyen tekintetben is helytálltunk. Megjegyzem, a főszerepet játszó kolléganőm, Dégner Lilla konzervatóriumot is végzett, tehát operaénekesi szinten működik - és az ő szerepéhez kell is a kiemelkedő énektudás.
- Egyszerre édes és keserű történet, hogyan viszonyul egy ilyen ötvözethez?
- Szeretem, hogy mélységeknek sincs híján a darab. Mindaz, amit Ábrahám Pál karaktere bejár az előadás kezdetétől a végéig, maga a teljesség, úgyhogy színészszakmai értelemben az őt megformáló Madarász Máté dolga is nagyon nehéz.
- Saját pályáján hol helyezi el „Az angyal álmát?" - Fontos állomásként tartom számon. Az én részem ugyan pici ebben a történetben - ennél nagyobbakat szoktam játszani -, azonban annyira sűrű, hogy érzem a súlyát. Szeretem minden mondatát.
Ördögh István