Mi minden történt Tiszaújvárosban…
Sok-sok fotóval illusztrálva, a Krónika újságcikkeiből szemezgetve csaknem 400 oldalon foglalja össze Tiszaújváros tavalyi 12 hónapjának eseményeit az Évkönyv, amit március 15-én foghatunk először a kezünkbe. A kötetből 800 példány készül, a nyomdai munkálatok már a finisbe értek. A kékborítós Évkönyv szerkesztőjét, Ferenczi Lászlót kérdeztük a tartalomról és a formáról, az évkönyvkészítés mindennapos munkáiról, dilemmáiról.
- Laci milyen lesz az idei Évkönyv, ami 2024 márciusában jelenik meg, de 2023 12 hónapját foglalja össze?
- Az Évkönyv három részből áll, alapvetően megegyezik a korábbi Évkönyvek szerkezetével. Egyrészt lesznek benne cikkek, amelyek havonta megjelentek a Krónikában. A második rész az önkormányzatról, illetve a városról szóló adatokat, a költségvetést, a kitüntetetteket, az ösztöndíjasokat tartalmazza. A harmadik rész pedig - amit újólag vezettünk be két évvel ezelőtt - a képgaléria, ami zárja majd a kötetet.
Ez utóbbinak több funkciója van. A szerkesztés során azzal kellett szembesülnöm, hogy a nagyon sok városi és egyéb kulturális rendezvény egész egyszerűen nem fér be a szöveges részbe, ezért találtuk ki azt, hogy a képgaléria ezúttal kifejezetten a városi rendezvényeket mutassa be. Közel 80 fotó idézi fel a 24 rendezvényt.
- Az Évkönyv egy sorozat, ami általában ugyanazzal a formával, a korábbiakban megszokott szerkesztési elvek mentén készül. Nem merült fel igény a változtatásra?
- Nem. Valójában egyetlen egy elvárás van, ami konkrét, nevezetesen, hogy a költségvetés, illetve a nagyon fontos, testületi döntések jelenjenek meg a könyvben. A változtatásra inkább én gondolok, de igazából nem tudom, hogy miképpen lehetne, kellene. Ez egy évkönyv, egy almanach, tehát itt azért vannak bizonyos keretek, amiket nem lehet szétfeszíteni, és ez a mostani megoldás szerintem a legoptimálisabb. Annyi szubjektivitás van benne, hogy én választom ki azokat az írásokat, amelyek megjelennek. Amin változtattunk az évek során az a borító. Nagyon sokáig, ha emlékeznek még a városlakók, az első borítón újvárosi szobrok voltak. Még nem fogytunk ki a szobrokból, de néhány éve itt is történt változtatás. Megmondom őszintén, első látásra nem tetszett a 2023-as borító, de ugye minden fotónak megvan a maga története és a mögöttes tartalma, üzenete is.
Most a pumpapálya van a könyvborítón, ami több szempontból is szimbolikus, hiszen az év során voltunk lent, voltunk fent, viszont végig megőrizte a lendületét a város, és a pumpapálya lényege éppen a lendület, a saját erőből hajtás.
- Te, mint az Évkönyv szerkesztője mi alapján válogatod a cikkeket?
- Ez nagyon nehéz kérdés, mert évről évre azzal szembesül az ember, hogy mi minden marad ki a könyvből. Igyekszem úgy választani, hogy minden fajta írásból legyen benne. Említettem már a sok rendezvényt, amelyek egyébként évente ismétlődnek, tehát sok újat nem tudunk róluk írni, mert ugyanúgy esszük a kolbászt, a kocsonyát, és ugyanúgy táncolunk, csápolunk a téren. Tehát ezeket próbálom szűkíteni, illetve súlyozni, az egyik évben mondjuk nagyobb terjedelmet kap a Tavaszi Fesztivál, a másikban a Színház Határok Nélkül. Tulajdonképpen, ha az Évkönyv segítségével 5-10 évre tekint vissza az ember, akkor kap a városról igazi képet, akkor tudja számba venni, hogy mi minden történt itt.
berta