Megéri kitartani saját utunkon

Október 13-án immár huszonegyedik alkalommal vette kezdetét a Színház Határok Nélkül rendezvénysorozat. A nyitányon, csakúgy, mint tavaly a nagyváradi Szigligeti Színház produkciójának örülhettek a nézők. A teátrum művészei a Nagyvárad Táncegyüttessel, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem magánének szakos hallgatóival együtt Kálmán Imre világhírű nagyoperettjét, a Csárdáskirálynőt vitték színpadra. Az előadást megelőzően Nagy László Zsolt nyilatkozott lapunknak, akit Edvin herceg szerepében láthatott a közönség. 

- Mikor találkozott először a Csárdáskirálynővel? 

- 2015-ben, tizenöt évesen a szülővárosomban, Marosvásárhelyen láttam először. Olyannyira maradandó élménynek bizonyult, hogy már akkor megfogalmazódott bennem: Edvin karakterét egyszer én is nagyon szívesen megformálnám. Aztán idén tavasszal - még a huszonnegyedik születésnapom előtt - rám került ez a szerep, amiért nagyon boldog és hálás vagyok. Eddigi életem egyik legkülönlegesebb feladata, amire igazán felnézek. 

- Mekkora kihívást jelent ez a produkció?

- A terjedelme önmagában is nagy próbatétel, hiszen több mint négy órán át igyekszem jelen lenni a színpadon. És noha korábban is voltak zenés, táncos feladataim, az ének a legnagyobb kihívás, hiszen prózai színész szakon végeztem Marosvásárhelyen. Azt hiszem, 86-an dolgozunk az előadáson, ez a szám is jól példázza jelentőségét. 

- „Egy kedves, vidám történet a múltból."- így jellemezte valaki a Csárdáskirálynőt. Ön miként látja? 

- Teljesen másképp, számomra inkább egy nagy tragédia kibontakozása, mert Edvin nem lehet együtt azzal az emberrel, akit igazán szeret, akihez ragaszkodik. Végig csak küszködik a nagy szerelem beteljesüléséért, de az utolsó percekben elérkezik a megérdemelt boldogság, amire egész idő alatt vágyik. 

- Mennyire áll közel önhöz a herceg szerepe? 

- Nagyon szeretem, mert a jellemét áthatja egyfajta nemesség. Novák Esztertől, a rendezőtől is sok instrukciót kaptam erre vonatkozóan. Edvin karaktere egyrészt megmutatja, hogyan lehet egy nemes jellem olyan puritán is, mint bárki más, hiszen neki szintén „elgurul a gyógyszer" néha, ő is képes kirúgni a hámból egy adott élethelyzetben.

- Mit gondol, vajon miért ön kapta ezt a szerepet? 

- A mindennapi életben is érzelmes ember vagyok, valószínűleg ez lehetett az egyik oka, hogy Eszter engem választott. De az ő magyarázata bizonyára sokkal összetettebb ennél. Egyébként azt hiszem, minden alkalommal egy kicsit másképp játszom Edvint, mert az ő nagyon szentimentális figurájához hasonlóan én is folyton egy másfajta „lebegésben" vagyok. Ez is része annak a kihívásnak, amit a karakter hatalmas ívének bejárása jelent. Viszont a szöveg sok lehetőséget rejt magában ahhoz, hogy sikerüljön.

- Milyen érzés Novák Eszterrel dolgozni?

- Nagy élmény az ő keze alatt játszani egy előadásban. Eszter kiváló emberismerő, rendkívül jól belelát a dolgokba. A lexikális tudása szintén bámulatos, akárcsak az az érzékenység, amivel a zenés színházhoz nyúl. Minden bizonnyal ő is nagyon felnézett erre a feladatra, éppen annyira modern az előadás amennyire kell, kitűnően megtalálta ezt az arany középutat. Igaz ez a karakterek esetében is. Szerintem azért működik annyira, amit tesz, mert azon a bizonyos kereten belül a személyes motívumainknak is teret ad.

- Mit üzen a Csárdáskirálynő a ma emberének? 

- Úgy érzem, arra figyelmeztet, hogy soha ne hazudtoljuk meg önmagunkat. Mindenki - úgy, ahogy van -, mindvégig őszintén vállalja önmagát, mert csak így lehet megtapasztalni az igazi boldogságot. Ellenkező esetben átcsúszunk valami egészen más világba, amely valamelyest átformálhat ugyan, de a „valódi" így is, úgy is ki fog bukni egy idő után. Szerintem a nehéz időszakokban, nagy konfliktusok közepette is megéri kitartani a saját utunkon, mert előbb-utóbb meglesz érte a jutalom.

Ördögh István