Márton-napi hagyományok, babonák

November 11-én ünnepeljük a Márton- napot, Tours-i Szent Márton napját. A 4. században élt pannóniai, savariai születésű püspök a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentje, valamint a frank birodalom, Magyarország, a kismartoni püspökség, több német város és a pannonhalmi főapátság patrónusa. Az ünnephez számos népszokás és hagyomány kapcsolódik. A Márton-napot főként németajkú területeken ünnepelték és ünneplik a mai napig, innen terjedt el Európa több vidékére, köztük Magyarországra is. Szent Mártont a hagyomány szerint már a honfoglalás előtti időkben is tisztelték hazánkban, aki a legenda szerint álmában sietett Szent István segítségére. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült, mert egy hagyomány szerint a szent itt született. A kutatások szerint azonban Szent Mártonnak Szombathely (Savaria) volt a szülővárosa. Ahogy a legtöbb keresztény ünnep, a Márton- nap hagyományai is rendelkeznek pogány gyökerekkel. Az évnek ebben a szakában értek véget a földmunkák, lakomákat, bálokat tartottak, megkóstolták az újbort. Megkezdték továbbá az éléskamrák feltöltését a téli időszakra készülve. 

A Libasült, lámpásos felvonulás 

Akárcsak más ünnepek esetében, a Márton- napi szokások is tájanként, országonként eltérhetnek. Míg a németalföldi területeken egy Mikuláshoz hasonló szakállas, lovon érkező férfi hoz ajándékot (dióféléket, almát) a gyerekeknek, addig Németország egyes vidékein a krampuszhoz hasonló alak ijesztgeti a gyermekeket, majd ad apró ajándékot. Máltán pedig jellegzetes kis zsákocskában kapták az ajándékot a gyerekek, mint ma sok helyen Mikuláskor. 

Több országban megtalálható a házról-házra járás szokása is - mely nagyon hasonló a mai mindenszentek és Halloween-hez kapcsolódó hagyományhoz - mely feltehetően abból alakult ki, hogy a Márton-nap határnap volt: ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. 

A korábbi kötelezettségeket később elfelejtették, vagy ajándékozássá alakultak át. Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az úgynevezett bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Még a Dunántúlon is szokás volt, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak. A beöltözés szokása szintén hagyomány volt Márton-napon, Szent Márton és a koldus történetét idézve főként gyerekek öltöztek koldusoknak ezen a napon. 

A gyerekek elő is adták a szent történeteket, valamint fáklyás vagy lámpásos felvonulást tartottak. Magyarországon ez főként a német nemzetiségűek lakta vidékeken volt jellemző. A Márton-nap éppen mindenszentek és Miklós-nap (Mikulás) közé esett, a hozzá kapcsolódó népszokások és hagyományok ezért mindkét ünnepre hasonlítanak. Hazánkban a leginkább élő hagyomány a Márton-napi libasült. Ahogy a mondás is tartja, „Aki Márton-napján libát nem eszik, egész évben éhezik". 

Erre a régi hagyományra sok vendéglátóhely épít ma is. Az újbor megkóstolása szintén jellemző ezen a napon, de a bor nagyobb szerephez jut más országokban is a bortermelő vidékeken.keresztény naptár szerint is a Márton-nap az utolsó ünnep az advent beköszönte előtt, amikor már böjtöléssel készültek a karácsonyra.