Krónika 40 - Nevelés, vagy időrablás?

Folytatjuk sorozatunkat, melyben a 40 éves Tiszaújvárosi Krónikában az elmúlt 40 évben megjelent írásokból tallózunk, egyetlen rendezőelvet tartva szem előtt - mindig az adott év aktuális lapszámából szemlézünk. 1988-ban, nyolcadikosként az évfolyamunk még szüretelt szőlőt az egyik közeli termelőszövetkezetben. Úgy emlékszem, annak örültünk, hogy egy hétig nem kellett iskolába járnunk, de a korán kelés, utazás, és városi gyerekként az egész napos mezőgazdasági munka nem esett jól. A másik oldalról pedig jött a panasz, hogy a gyerekek alig dolgoznak, sőt kárt okoznak. Igen, a szőlőszedés néha átment csatába, kicsit megdobáltuk egymást, de a napi több száz vödör szőlő, amennyit az osztály leszedett, nagyon távol állt a kártól, amit az a néhány fürt szőlőgránát okozott. A Leninvárosi Krónika 1987. október 1-jei számában arról a dilemmáról szólt egyik cikkünk, hogy érdemes-e gyerekeket foglalkoztatni a mezőgazdaságban.

A nyári vakációt követő néhány iskolai hét után a diákok rendszerint őszi mezőgazdasági munkán vesznek részt, ezzel is segítve a betakarítást. Városunk összes általános- és középfokú oktatási intézménye közül azonban csak három iskola tanulói dolgoznak különböző termelőszövetkezetekben, a többiek nem vesznek részt az őszi munkában. Az I. Sz. Általános Iskola 7. és 8. osztályos tanulói egy hétig burgonyát szednek a sajóhídvégi téeszben, a 4-es iskolát és a 106. Sz. Szakmunkásképző Intézetet pedig az igrici, illetve a tiszakeszi gazdaság kérte fel almaszüretre. 

- Az önök gazdasága közel van Leninvároshoz, mégsem igényelték a segítséget. Mi ennek az oka? 

- kérdeztem Bokor Istvánt, а tiszapalkonyai November 7. Tsz. termelési főmérnökét. 

- A vetés szerkezeti felépítése olyan, hogy nem tudunk gyerekeket foglalkoztatni. Főleg kukoricát, kalászosokat, szójababot termesztünk, ezért annyira kevés a kétkezi munka, hogy azt saját dolgozóink is elvégzik. Gépekre pedig csak szakképzett embereket alkalmazhatunk. Ezzel kapcsolatban hasonló véleménye volt Sándor Tamásnak, a Szőke Tisza Mgtsz főagronómusának is. 

- Nincsenek ültetvényeink, így diákoknak nem tudunk munkát adni. Tanév közben lenne néhány lehetőség arra, hogy nálunk dolgozhassanak, de akkor a tanulás miatt nem érnek rá. Csak nyáron, aratáskor foglalkoztatjuk őket, a raktárakban tevékenykedhetnek, de nehéz fizikai munkát ott sem bízhatunk rájuk. Ezért kicsi a kör, melyben alkalmazhatjuk őket. A diákok segítségéről egyébként az a véleményem, hogy munkájuk kevesebbet ér, mint a felnőtteké.

- A gimnáziumból már évek óta nem járnak a gyerekek szüretelni. Nem kérte fel erre önöket egyetlen gazdaság sem?

- Az a meglátásom, hogy a termelőszövetkezetek nem fizetik meg kellőképpen a tanulókat - válaszolta Búzás Bálint, a Kun Béla Gimnázium és Ipari Szakközépiskola igazgatója. 

- A diákok szinte fillérekért dolgoznak, és ha látják, hogy hiábavaló az igyekezetük, nem végzik el becsületesen a rájuk bízott feladatokat, lazsálnak. Ez főleg nevelési szempontból káros, és pusztán időrablónak tekinthető akkor az őszi mezőgazdasági munka. A gyerekek nem dolgozhatnak, de nem is tanulnak. Ezért a szerződéskötés sem az iskolának, sem a gazdaságnak nem kifizetődő. Tény, hogy a diákokkal a gazdaságok a fizetséggel pedig a tanulók elégedetlenek. A mezőgazdasági munka nevelési szempontból, a munkára nevelés tekintetében azonban nagyon is fontos (lenne), és - némi kompromisszummal betölthetné igazi funkcióját. 

T. M.