Várostörténeti csodák filmtekercseken
Csaknem félezer filmkópia őrzi Tiszaújváros és a helyi ipartörténet múltját. A filmtekercsek hosszú ideig egy raktárban porosodtak, de még mielőtt az enyészeté lettek volna, megmentették az értékes celluloid filmeket. A 488 TVK-s tekercset Budapesten kezdték el digitalizálni. Erről tartott prezentációt múlt szerdán a Polgármesteri Hivatalban Újfalusi László filmszakmai projektvezető, akit a filmtekercsekről és a digitalizálás folyamatáról kérdeztünk. - Hány évtizedre repíthetnek vissza minket ezek a celluloid filmek?
- Minden anyag tiszaújvárosi, egészen a kezdetekig nyúlik vissza, a hatvanas évektől indul, de van olyan filmalkotás is, ami már az ötvenes évek közepén készült, vagyis az első kapavágástól, a gondolat megszületésétől mutatja be a város ipartörténeti fejlődését, a beruházásokat, és ezzel párhuzamosan a város lüktetését. Érték ez a filmes szakembereknek, a kutatóknak és a lakosságnak is átfogó képet ad a múltról. Akár szórakoztató, vagy társadalmi kommunikációra is alkalmas, vagy egyfajta interaktivitásra, hiszen sok esetben megtalálhatja saját magát, vagy szeretteit a néző a filmvásznon, sőt akár újabb tartalom fejlesztésre is alkalmasak lehetnek ezek az anyagok.
- Milyen állapotban vannak a filmtekercsek?
- Azt tudni kell, hogy az állomány hihetetlen mértékben romlik. Ez egy általános tapasztalat. Úgy kell elképzelni, hogy a celluloid film olyasmi, mint a bor. A kémiai folyamatok nem állnak meg. Van egy felfutó szakasza, de van az a pont, ami után rohamosan elkezd romlani. Ha színes, elveszíti a színeit, bevörösödik, utána jön a katasztrofális vég, a zsugorodás, elválik az emulzió és a többi, akkor már menthetetlen lesz. Gyakorlatilag az utolsó utáni pillanatok környékén tévelygünk, mert a mai technológiával még van arra esély, hogy ezeket eredetközeli állapotba vissza tudjuk hozni. Később, még ha akár a mesterséges intelligencia is besegít abba, hogy az utómunkálatokat irányítsa, már fizikailag nem leszünk képesek arra, hogy a szkennerekbe beemeljük ezeket a filmeket, hiszen nem csak digitalizáljuk, hanem a digitalizálásra előkészítés folyamata is rendkívül felelősségteljes és bonyolult, mert valamennyi tekercset kézbe kell venni, le kell tisztítani. Ezek penészesek, porosak, koszosak, ragasztani kell őket, és egyre kevesebb olyan szakember van, aki ezt a munkát érti és képes elvégezni.
- Digitalizálás közben látott várostörténeti csodákat a tekercseken?
- Igen, egyrészt olyan tartalmak is vannak, amik elsődlegesen nem a filmes szakember szívét dobogtatják meg, de ugye a home videók azok, amik mindig a legizgalmasabbak. Helytörténeti szempontból itt rengeteg esemény van, tanácskozások, díjátadások, a várossá avatás, a kommunista szombat közös munkája, május elsejei felvonulások. Ezen kívül vannak olyan elemei az állománynak, mint például az 1982-es TIFO tűz, ami megismételhetetlen eseményt dolgoz fel, viszont sok tanulsággal szolgálhat. Kiemelném még a TVK Szabadidőközpontról szóló filmeket, a megnyitót, ami 35 mm-es filmen van, nagyon jó minőségű standard kópiával, képben, hangban bemutatja, hogy annak idején a városban és Európában szinte egyedülálló létesítmény volt, ami nyári műjégpályával és stranddal működött.
- Hol tartanak most a digitalizálással, és mikorra végeznek a teljes filmállománnyal?
- A munkát azzal kezdtük, hogy a portól, penésztől megtisztítottuk, utána jön a technológia, a filmtekercsek átmentése, digitalizációja. Hatalmas munka ez, hiszen egy 10 perces film 25-30 ezer képkockát tartalmaz. Terveink szerint ezzel 3 hónap múlva végzünk. 16 és 35 milliméteres filmekkel dolgozunk, celluloid filmről beszélünk, ami egy kicsit más, mint a mai technológiák. Jelen pillanatban 10% környéki feldolgozottságnál vagyunk, nagyságrendjét tekintve ötszáz filmről van szó, amiből 50-et dolgoztunk eddig fel, de már ez a mennyiség is alkalmas arra, hogy egyfajta képet tudjunk nyújtani arról, hogy milyen állománnyal állunk szemben és az milyen állapotban van. berta