Korzózott az Agyagbanda
Idei utolsó állomásához érkezett a Nyáresti korzó rendezvénysorozat, melyen ezúttal az Agyagbanda együttes szórakoztatta a nagyérdeműt a Szelfipontnál. A népszerű formáció műsora mágnesként vonzotta az érdeklődőket múlt szombaton, ennek okairól is kérdeztük a csapat harmonikását, Jeczenyik Sándort és a dobost, Ács Mátét.
- Milyen volt újra Tiszaújvárosban zenélni? Jeczenyik Sándor: Nagyon jól éreztük magunkat, szerintem hozta azt az Agyagbanda, amit szokott. Ma is közel kerültünk a közönséghez, és láttuk a ragyogó arcokat, a gyönyörű mosolyokat. Mi ezt szeretjük, ezért jöttünk, remek élmény volt megint. Rendkívül örültünk, hogy beálltak táncolni is, úgyhogy igazán jól sikerült ez az este, köszönjük a meghívást! Ács Máté: Mindig nagyon jólesik itt lenni, valahányszor eljövünk ide, rengeteg szeretetet kapunk.
- Meglepően széles volt a repertoár, ez a specialitásuk? ÁM: Nem tudom, hogy specialitásunk- e, én nem mondanám annak. A harmonikásunk, Sándor hozza ezt a rengeteg színt, a zenekar pedig kapható az ötleteire. Műfaji értelemben valóban nagyon széles spektrumon mozgunk, éppen ezért sokakat elérünk. JS: Sohasem egy felépített műsorral készülünk, gyakran megkérdezzük a közönséget is, mi az, amit szeretnek, amit szeretnének hallani, és eljátsszuk, mert örömmel teszünk bárkinek a kedvére.
Szeretnénk visszahozni az előadó közelségét a publikumhoz, a kapcsolatteremtés számunkra rendkívül fontos.
- Mondhatni, ez élteti a zenekart? ÁM: Abszolút! Nem helyszíntől, nem eseménytől és még csak nem is a nézők számától függ a mi sikerünk. Ha levezénylünk egy bulit, az számomra maga az öröm, bárhol is legyen. JS: Siker lehet az is, amikor egy idős bácsinak kicsordul a könny a szeméből, miközben eljátsszuk neki a kedvenc nótáját. Színpadi fellépés is hozhat ugyan sok szép pillanatot, de amikor közvetlenül - mint ma is - szólítjuk meg az embereket, az az igazán fantasztikus, mert olyankor mindig az élet írja a forgatókönyvet. Most egy ifjú párral is találkoztunk. Megszólítottuk őket, és táncoltak egy jót.
- Külföldön is zenélnek? ÁM: Olykor ellátogatunk a Felvidékre, Erdélybe, de voltunk már Milánóban és Berlinben is a világkiállítások idején. JS: Borsodba, Szabolcsba és a Hajdúságba megyünk általában, messzebbre sajnos idő híján - munka mellett - ritkán van lehetőségünk eljutni.
- Hogyan képzelik el a következő húsz évet? ÁM: Úgy érzem, most tűzforró a vas, úgyhogy ütöm, amennyire csak tudom, mert nagyon jó. Egyébként kíváncsi vagyok, mi minden jön még. Szerintem remek most az irány, amerre haladunk. Bizakodom, mert úgy látom, ezzel az intenzitással és azzal a sok szeretettel, ami árad az emberek felől, jó pár év van még ebben a zenekarban. Aztán majd meglátjuk. Amíg bírják a kezeim, zenélni szeretnék. JS: Most már szoktam mondani a srácoknak néha, hogy kérek egy-egy szabad hétvégét, mert bográcsozni is nagyon szeretek otthon, és olykor jó lenne, ha főzhetnék az együttesnek is. De amíg várnak bennünket, megyünk tovább, mert nagyon szeretünk adni.
Ördögh István
