Korcsolya, advent, nosztalgia

Emlékszem, általános iskolásként a testnevelés órák alkalmával korcsolyázni tanultunk az egykori TVK-s jégpályán. Sosem fogom elfelejteni a legelső órát, amikor a tanár megkérdezte, ki az, aki tud már görkorcsolyázni. Több se kellett, nagy bátran én is jelentkeztem, így az elsők között léphettem a jégre. Az öröm legalább akkora volt, mint a hasra esések, ám az élmény kárpótolt. Ezek a gyermekkori emlékek az elsők, amik eszembe jutnak, miközben a műjégpálya szélén húzom a lábamra a korit advent harmadik vasárnapján. A gyerekeimmel ugyanis minden hétvégén kötelező program a korizás. Ők a tavalyi négyévszakos pályát is szerették, ez az idei viszont még nagyobb sikert aratott. Korcsolyázás után egy kis forró csoki, és már kész is a karácsonyi hangulat. Ezzel nem vagyunk egyedül, elég egy gyors pillantás a tömegre, a pohár a kézben mintha kötelező elem lenne ilyenkor, advent idején. De választék is van bőven, forralt bor, puncs, forró csoki. Gálné Szemes Ildikó is éppen egy pohár finomsággal melegedik, amikor odalépek hozzá: 

- Puncsozás után korizás is lesz? - kérdezem tőle. 

- Én már nem korcsolyázok, évtizedekkel ezelőtt sokat jártunk a gyerekekkel a TVK-s pályára, nagyon hangulatos volt, főleg Mikulás környékén, amikor pedig nyáron is lehetett, az még nagyobb élmény volt - válaszolja Ildikó. 

- Nagyon jó ötlet, hogy van itt pálya, kifejezetten tetszik, hogy fedett. Bár én már nem, a gyerekem még felmegy a jégre, pedig már felnőtt, de a mai napig szeret korizni. 

- Bár én nem tudok korcsolyázni, a párom igen, és nagyon szeret, úgyhogy mi örü- lünk ennek a pályának itt, a város közepén - meséli Mezei Edina. 

- Nagyon jó látni, hogy milyen sok embert idevonz, ahogy élettel tölti meg a várost, a gyerekek pedig nagyon élvezik. De az egész tér gyönyörű, ilyenkor este igazi kis karácsonyi mesevárossá válik. Eszem-iszom, jégkorcsolya, más nem is kell. Bizony nagy a forgalom a korcsolyapályán, a háttérben karácsonyi dallamok szólnak, körülötte pedig a várakozó, beszélgető tömeg. A legkisebbek szüleikbe kapaszkodva ízlelgetik a jégkorcsolyázás élményét, a kicsit nagyobbak bátran egyedül, ám még kicsit lassabban araszolgatva, aztán ott vannak az igazán profik is, akik csak úgy száguldoznak, előre-hátra, figurázva. Két rutinos kamaszlányt két kör között, szusszanásnyi pihenő alatt kérdezek, hányadszor siklanak ezen a pályán. 

- Másodszor vagyunk itt, először furcsa volt, de nagyon élvezzük - mondja Becző Lilla. 

- Én már 8 éve nem koriztam, anno a nagypapámmal jártam Miskolcra, ott tanultam meg. Szerintem a tavalyi műanyag pálya sokkal rosszabb volt, ezen jobban tudok menni. 

- Bár én már ötször elestem, szerintem is jobb, mint a tavalyi, meg nagyobb is - veszi át a szót Lilla barátnője, Nagy Emma.

- Én Debrecenben korcsolyáztam utoljára, de örülök, hogy most nem kell utazgatni, hanem itt is tudok. Tiszaújvárosiak vagyunk, mindig kijövünk a térre, együtt a barátokkal. Nem is igazán a programok miatt, szinte csak korizunk egész nap. 

- Látni a fiatalokon, hogy mennyire jól érzik itt magukat - ezt már néhány lépéssel odébb Hegedüs György meséli a pálya széléről. 

- Sokkal jobb, mint a korábbi, a dédunokám imádja. Anno, amikor tanácselnök voltam, az iskolás gyerekek a TVK-s korcsolyapályán tanultak korcsolyázni a testnevelésóra keretein belül. Szerintem ez egy nagyon jó közös program volt már akkor is, és az a mai napig, jó lenne, ha hosszú távon is lehetne ilyen a városban. 

venna 

0
Minden pillanatban boldog
Krónika 40 szilveszter - Szakítópróba

Kapcsolódó hozzászólások