Kőbánya a Derkó teraszán

Még a pótszékeket is pótszékekkel kellett kiegészíteni a Derkovits Művelődési Központ idei első Terasz Partyján. A Latin Projekt duója játszott instrumentális zenét, saját megfogalmazásuk szerint kőbányai latint. Azért, hogy a történetet jobban megértsük, hadd kezdjem egy kicsit messzebbről. A Hobo Blues Band zenekar 1978 tavaszán alakult, melynek két kőbányai születésű tagja is volt - Póka Egon basszusgitározott, Deák Bill Gyula énekelt. Ők kezdték el a stílusukat Kőbánya bluesnak nevezni, még egy dalt is írtak erről. 1982-ben csatlakozott hozzájuk Tátrai Tibor, és itt kezdenek összeérni a szálak. 

Bár jóval később, 2000-ben, Tátrai Tibor az ex-Skorpiós Szűcs Antal Gáborral Latin Duó néven alakítottak egy zenekart, és zenéjüket kőbányai latinnak definiálták. Dél-Amerikai zene, magyar ízzel. Ezt a hagyományt folytatja a Füvessy Norbert - gitár, és Bereznay András - trombita kettős, akik Latin Projekt néven szoktak fellépni. 

- Tátrai Tibor hozta Kőbányát, Szűcs Antal Gábor pedig a latint - mondja Bereznay András. 

- Legnagyobb részben az ő számaikat játsszuk, de természetesen nem csak az általuk írt latin slágereket szólaltatjuk meg. Játszunk, úgymond nagyvilági latin számokat is, valamint jazz darabokat, filmzene részleteket. - A Derkovits Fúvószenekar vezetője vagy, tanítasz a zeneiskolában, és sok zenekart hoztál már ide fellépni - többek között a Sky Fanatikot, most pedig a Latin Projektet. Nagyon benne vagy a tiszaújvárosi zenei életben, próbálod beindítani. Ez volt a terv, amikor ide kerültél hozzánk? 

- Tiszaújváros tekintetében nekem a fúvószenekar az elsődleges. Velük dolgozok itt leginkább, és velük igyekszem elérni a legtöbbet a városban. De ha közben kapunk ehhez hasonló meghívásokat más együttesekkel, akkor nagyon szívesen eleget teszünk neki. Így remélem, hogy egy újabb érdekességet, egy újabb zenei élményt tudunk nyújtani a tiszaújvárosi közönségnek. 

- Van egy olyan teóriám, amit csirkekeltetőnek hívok. Arra gondolok, hogy a hetvenes években itt a sporttelepen elkezdték támogatni a súlyemelőket, és rövid időn belül olimpiai bajnokaink lettek. Utána ugyanígy voltak a kajakosok, csináltak egy kajak-kenu szakosztályt, és hamarosan világbajnoka, olimpiai érmesei, illetve Európa-bajnokai lettek a városnak. Amikor korcsolyapályánk volt, lett egy műkorcsolya Európa-bajnokunk. Szerinted mi kellene ahhoz, hogy egy zenész csirkekeltetőt beindítsunk Tiszaújvárosban, és majd legyenek úgymond olimpiai bajnok zenekaraink? 

- Mivel én fúvós, valamint fúvóstanár vagyok a Vándor Sándor Zeneiskolában, ezért én ebben a tekintetben tudok nyilatkozni. Azon kívül, hogy legyenek jó tanárok, kell egy szuper közösség, zenekarok. Például itt a Derkovits Fúvószenekar. Most azt látom, hogy elindult egy nagyon jó irányba, és nagyon szépen fejlődünk. Vannak a zeneiskolában olyan növendékek, akik érdeklődnek a közösségben zenélés iránt, és a fúvószenekar erre egy nagyon jó lehetőség. Ha egy növendék látja azt, hogy nem csak a négy fal között lehet otthon fújni a trombitát, vagy játszani az egyéb hangszereken, bekerül egy együttesbe, és megérzi, hogy milyen, amikor közösségben játszhat, akkor az elindítja őket ezen a vonalon és rájönnek, hogy hoppá, hát ezt én szeretném, hogy az életemet még inkább kitöltse a zenélés. Én is így kezdtem egyébként, bekerültem egy fúvószenekarba és annyira megszerettem ezt az egész koncertezést, meg a zenélés élményét, hogy aztán ott maradtam. Ez kell hozzá szerintem. És ez adott is itt, csak még a „gyerekanyagnak" kell egy kicsikét felnőni ehhez, de most nagyon jó az irány. Én azt mondom, amit a zeneiskolában látok, nagyon sok nagyon tehetséges növendék van már most, úgyhogy reméljük, hogy fognak jönni, csatlakoznak majd a csapathoz, és akkor hátha lesz egy olyan sikere a dolognak, mint amit az előbb mondtál. 

Surányi P. Balázs