Karacsuntól karácsonyig
Nevezetes napra ébredtek ma, december 22-én a Krónika csillagászatot kedvelő, és általam nagyra becsült kedves olvasói! Hajnali 3 óra 28 perckor megkezdődött a csillagászati tél, azaz ma van a téli napforduló. Az éjszakák innentől kezdve egyre rövidülnek, a nappalok viszont ennek arányában hosszabbodnak. A Nap Tiszaújvárosból nézve 19° magasan delel, 8 óra 24 percet van fent. Adódik néhány érdekesség is a Nap mai pozíciójából. Az északi sarok teljes sötétségbe borul egész nap. Az északi sarkkörön élők azt látják, hogy a Nap a horizonton teljesen körbejár, anélkül hogy felkelne, illetve lenyugodna.
Az Egyenlítőn a Nap 66,5° magasan delel, és pontosan12 órát van fent. A déli sarkkörön a Nap 47°-on delel, és egész nap fenn van. A Déli-sarkon a Nap állandó magasságon, 23°-on körbejárja az eget. Ezek a jelenségek a mellékelt ábrán jól megfigyelhetőek. A nappalok és éjszakák hosszának periodikus változásaihoz emberemlékezet óta minden kultúra igazodott. A természeti népek körében ősrégi megfigyelés volt, hogy az év végéig, december utolsó harmadáig a nappalok egyre rövidülnek, és az éjszakák hosszabbodnak, és hogy ezután a folyamat megáll, majd visszájára fordul. Mivel az életet adó fény és meleg az emberiség mindennapi megélhetését - s ennek megfelelően mitológiáját is - ősidők óta alapvetően meghatározta, a világosság győzelme a sötétség felett mindig az új élet ígéretét jelentette.
Ezért kezdték a téli napforduló időpontjától számítani az újévet, amiről nagy vidámsággal, egymás megajándékozásával emlékeztek meg. A legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik a téli napforduló idejéhez. Ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, az afroamerikai Kwanzaa, vagy maga a karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás. A IV. században Gyula pápa rendelte el, hogy december 25-ére essen a keresztény karácsony ünnepe, mivel e nap egybeesett a téli napforduló körüli rituálékkal, amikor a pogány népek a Nap Újjászületését ünnepelték. A pápa célja a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt.
Még attól is eltekintett, hogy az evangéliumok szerint Jézus születése a kora nyári időszakra tehető, mivel az őt meglátogató pásztorok kint éjszakáztak a szabadban, felügyelve a bárányok ellését. A téli napforduló a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is a legkiemelkedőbb örömnap lehetett. A kínai krónikák, már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást, az újjászületést is jelképezte és a karacsunnak nevezték.
A „kara" feketét, sötétet, míg a „csun" fordulást jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is. Ebből a szóösszetételből származik az ősi karácsony szavunk. A karacsun-karácsony, olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre, a karácsonyra (itt már Jézus születésnapja) is az eredeti ünnepet jelölő ősi szavunkat vetítették át. Ezzel szemben szinte minden európai nyelvben a karácsony ünnepet Jézus Krisztus nevéből vagy az ő megszületéséből, a „születni" szóból képezték. A karácsony szóalakban fennmaradt őseink hitvilágának egy kicsiny szelete és a keleti lovas nomád rokonnépekkel való közösség tudata. A fény növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték ezzel az anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban. Végezetül engedjék meg, hogy a magam, és a Tiszaszederkényi Csillagász Klub nevében is kívánjak minden kedves olvasónak áldott karácsonyt, és békés boldog újesztendőt!
Szutor István