Jubilál az Esély napközi

Remény egy teljesebb élethez, esély a teljes elfogadásra. 2013 őszén újabb segítséget nyújtott a város vezetése az arra rászorulóknak. Tíz éve, hogy létrejött az Esély Napközi Otthon. A múlt heti jubileumi rendezvényen mindenki együtt ünnepelt. Az alapítók, a város vezetése, a gondozók, a speciális igényű fiatalok és szüleik. 

- A város vezetése az első perctől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy létrejöhessen ez a szociális ellátás. Soha nem az volt a kérdés, hogy van-e egy ilyen intézménynek létjogosultsága, hanem inkább az hogy hol legyen az az ideális hely, ahol a legjobban tudják magukat érezni a gondozottak - idézte fel a kezdeteteket Poropatich Péter a Tiszaújvárosi Humánszolgáltató Központ intézményvezetője. Tíz évvel ezelőtt Tiszaszederkényben, az egykori általános iskolában kezdődött el a napközi otthonos ellátás. A 16 férőhelyes otthonban jelenleg 14-en töltik hétköznapjaikat. Kántor Zsoltné Ria büszke anyaként videózza lányát és fiát a jubileumi előadáson. Férjével, Zsolttal együtt, felváltva hordják a gyerekeket a napközibe minden nap. Az otthon nem csak a speciális életet élő fiataloknak, a szülőknek is nagy segítség. 

- Nagy könnyebbséget jelent, hogy így el tudunk járni dolgozni. Azt hiszem mindenkinek nehezebb lenne, ha otthon kellene maradni a már felnőtt korú gyerekekkel. Számukra is nagyon fontos a szocializáció, nagy szükségük van a társaságra. Nekünk szülőknek pedig nem kell feladnunk a munkánkat. A mi gyerekeink nagyon szeretnek oda járni. Jól érzik magukat ebben a közösségben, és nagyon jó foglalkozásokon vehetnek részt. Tudjuk, hogy a legjobb kezekben vannak a gyermekeink. Ez a napközi minden érintett szülőnek hatalmas segítséget jelent. Nagyon hálásak vagyunk a városvezetésnek, hogy anno ezt létrehozták - emelte ki Kántor Zsoltné Ria. Mennyit panaszkodunk a hétköznapi csip-csup dolgokért. Itt Tiszaszederkényben épp fordított a helyzet. Csak azok nem siránkoznak, akiknek igazán lenne miért. A szülők mellett ott vannak a sokszor szürkének tűnő hétköznapokban a pedagógusok, gondozók is. Ők csak mennek, csinálják. Maximális empátiával fordulnak a gondozottakhoz. Ők a napköziben inkább csak erőt kapnak egymástól. Török Istvánné terápiás munkatárs azt mondja, mióta itt dolgozik teljesen megváltozott az élete.

- Ezek a gyerekek nagyon tudnak ragaszkodni és szeretni. Más talán el sem hinné, de rengeteg pozitív energiát kapunk a fiataloktól. Ez az intézmény kicsit úgy is működik, mint egy iskola. A napközi tagjai reggel bejönnek és délután hazamennek. A szülőkkel is mindent megosztunk, elmesélünk. Próbálunk együtt örülni, és ha úgy adódik együtt megoldani a problémákat. Közösen - emelte ki Török Istvánné, aki harmadmagával segíti nap, mint nap az arra rászorulókat. 

O.K.