Jóval és rosszal átitatva

Az ünnepi könyvhét záróakkordjaként Halászi Aladár legújabb verseskötetét mutatták be a Hamvas Béla Városi Könyvtárban. A szerzőről és az Alkonyi fények című kötetéről dr. Toma Kornélia, a Tokaj-Hegyaljai Egyetem Comenius intézetének igazgatója és Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója telt ház előtt mesélt egy közös beszélgetés keretében. Az Énekszó Baráti Kör ünnepi dalcsokorral köszöntötte Halászi Aladárt, majd a könyvtár vezetője, Kázsmér Ágnes méltatta a kötet szerzőjét és irodalmi munkásságát. A könyvbemutató előtt egy dedikált példányt kaptam Aladártól, majd pár percünk maradt még egy kis beszélgetésre is. 

- Ez a 13. könyvem, verseskötetként a harmadik, ami az Alkonyi fények címet viseli, a korábbi verseskötet pedig a Pontként a mindenségben, az azelőtti pedig a Csillagruhámba öltözöm. Úgy tűnik ezek az égi jelek érdekelnek a versek dolgában. - mutatja be harmadik „gyermekét" a sorban.

- Az Alkonyi fények afféle ars poetica? 

- Minden vers ars poetica tulajdonképpen, de hát ebben van egy ilyen címadó vers is: Alkonyi fény. Az ember már nem sokat számolhat az időkben magának, néhány évtizedet csupán. Mindenesetre az alkonyi dolgok és néha egy-egy vers talán fel is fénylik és ezért alkonyi fények. 

- Ebben a kötetben miről szólnak a rímeid, a gondolataid? 

- Ez egy négyosztatú kötet, az egyik az ábrándok, a másik, ahogy élünk, tehát az inkább társadalmi, néhol politikai is, de nagyon óvatosan. Aztán vannak a haikuk, a szerelemtől a politikán át az erkölcsi tanulságokig sok mindenről szólnak, és ott vannak az aforizmák, amelyeket, ahogy mondtam Seneca szentenciáknak, mint műfaji meghatározásnak volt a szerzője, és úgy vettem észre, hogy több gondolati sík van, amelyeken találkozunk, és néha a megfogalmazás is hasonló, de hát ő Seneca volt. 

- Szeretsz vagy szívesen reagálsz a mindennapi dolgokra az irodalom nyelvén? 

- Megmondom őszintén van egy szint, amely már nem alkalmas irodalmilag a kifejezésre. Inkább azt mondom, hogy átitatja az embert a jó, meg a rossz és akkor ennek megfelelően reagál, talál képeket a természetben, talál hasonlatokat a történelemben, a társadalomban és kisejlik belőle a jelenkor, meg aztán talán aktuális témák is, de nem úgy direkt módon megfogalmazva, hanem csak ráutaló, rokonértelmű szavakkal. 

- Ez a harmadik versesköteted. Változott a stílus, vagy ráismerünk, hogy ez bizony Halászi Aladár? 

- Igen, mert a stílus talán nagyon egyedi. Nem szoktam semmit ismételni, sőt menekülök attól, hogy nehogy véletlenül még a szó is megegyezzen, mert az nemcsak, hogy plágium lenne, hanem rám nézve nagyon dehonesztáló lenne. Szóval ugyanolyanok ezek, talán jobbak érettebbek, mert a kor, meg inkább a figyelem azt tükrözik ezek a versek, és ez a négy ciklus műfajilag is nagyon változatos, mert például a lírai költemények gondolati versek is lehetnek, aztán érzelmi tartalmúak inkább.

Aztán jönnek az elégiák, az ódák, a panegérikuszok, jönnek a dalok, mert mindenféle lírai műfajban lehet találni példát benne, aztán ott vannak a haikuk. Ez a japán vers most nagyon divatba jött, ebben a műfajban sikerült a hónap szerzőjének lennem egyikben is másikban is, és ez nagyon nagy lökést adott, aztán írtam néhány tucatot belőle, százegynéhányat. Régebbi munkám, hogy aforizmákat írok, ez egyféle bölcsesség akar lenni. Hál' istennek mindig van miről írni, az ember, hogyha figyel a társadalomban, meg maga köré néz és nincs eltelve nagyon magával, akkor meglátja a másikban a jót, na meg a rosszat is, magában is, és aztán abból csinál egy aforizmát, kiírja magából és ennyivel tartozik az utókornak is, hogy olyanok vagyunk, mint ti lesztek meg amilyenek az elődeink voltak, ilyen az aforizma. 

berta