Harmincéves a Szederke szakkör
Jubileumot ünnepel a Tiszaszederkényben működő Szederke Díszítőművészeti Szakkör. 30 évvel ezelőtt, 1995-ben Szabados Lajosné vezetésével indult útjára ez a hagyományőrző csoport. Sok változáson mentek keresztül három évtized alatt, de ma is azon dolgoznak, hogy a népi hímzéseket, a népi kultúrát, szokásokat ápolják, a hagyományokat megőrizzék az utókornak. Az elmúlt évtizedek munkáiból válogattak a szervezők, ezekből nyílt születésnapi kiállítás az Óvárosi KULT Galériában.
- A tiszaújvárosi közművelődésnek nem csak a rendezvények szervezése a feladata - mondta Mátyás Zoltán, a Derkovits Művelődési Központ igazgatója, a kiállítás megnyitóján.
- Ugyanolyan fontos feladatunk, hogy azokat a művelődő közösségeket, amiket mi működtetünk, ezeket segítenünk kell, mert egy városban a közösségek léte elengedhetetlen. Éles Mihályné az alapító tagok közé tartozik. Ő is ott volt a kezdeti lépéseknél és ma is aktív tagja a maroknyi csapatnak.
- Bár a szakkör 30 évvel ezelőtt indult, már korábban is voltak kezdeményezések azzal kapcsolatban, hogy szükség lenne egy olyan közösségre, ami a tájegység hagyományait összegyűjti - mondta Éles Mihályné.
- Annak idején természetes volt, hogy csatlakozom a kezdeményezéshez, hiszen az édesanyámtól és a nagymamámtól rengeteg olyan dolgot láttam és tanultam, ami szorosan kapcsolódik a szakkör munkájához. Még a 2000-es évek elején 14-en voltak a Szederkében, mára lecsökkent a létszám, nyolcan látogatják rendszeresen a foglalkozásokat.
- Én 18 évvel ezelőtt csatlakoztam a csapathoz - meséli Bányai Lajosné.
-Már korábban is szerettem volna, de a család körüli teendőim miatt nem volt rá időm. Most már, amikor csak tudok eljövök és nagyon szeretek ehhez a kicsi közösséghez tartozni. Sokszor megyünk kirándulni, de nagyon jó hangulatban telnek a kézműves délutánjaink is, ahol párnát, terítőt, táskát hímzünk, függönyt varrunk, és amit még nagyon szeretek, ez egy, a hímzéshez képest új szerelem, a gyöngyfűzéssel is foglalkozunk. Füredi Zsuzsanna 2006-ban vette át a szakkör vezetését, azóta ő irányítja a kis lelkes csapat munkáját.
- Én úgy hallottam, hogy annak idején itt, a fonotékában voltak az első foglalkozások, akkor még az ÁMK szakköreként - emlékszik vissza a szakkörvezető.
- Ebből az időszakból nagyon sok hímzés ránk maradt, illetve egy katalógus is, amiben az elődeink összegyűjtötték a település hímzéseit, szőtt textíliáit. Lefotózták azokat és leírást is készítettek róluk. Mivel mi egy kis közösség vagyunk, azt gondolom, hogy nagyon nagy dolgokat nem tudunk tenni, de mindent megteszünk, hogy megőrizzük azokat a régi hagyományokat, amik megmaradtak vagy felelevenítsük azokat, amik feledésbe merültek. Viszont, amikor ennek a kiállításnak a megnyitójára készültem, összeszedtem azt, hogy az elmúlt 30 év alatt mi mindent tett ez a szakkör és én magam is elámultam. Sok közösségnek dolgoztunk, sok programon vettünk részt. Csak néhány a sok közül, kenyeret sütöttünk a tájház udvarán a kemencében, de megtanultunk különböző népi ételeket is elkészíteni, kihímeztük a néptáncosok ingjeit, kalárist fűztünk a Mezei Virág Népdalkör és a Bokréta Citerazenekar tagjainak, az Esély Napközi Otthonban tojást írtunk a fiatalokkal és az óvodának is segítettünk mézeskalácsokat díszíteni a Mihály napi vásárra. Mi egy szinte láthatatlan közösség vagyunk, mégis azt gondolom, hogy a magunk keretei között nagyon sokat tettünk és teszünk azért, hogy a népi kultúra értékeit őrizzük és, hogy a tiszaszederkényi hagyományokat életben tartsuk.
ema