Gyere velem a Hargitára!
Hálásak lehetünk a Tiszaújvárosi Nyugdíjasok Egyesülete vezetőségének, akik ezt a kirándulást megálmodták, előkészítették és profi módon megvalósították. A nyugdíjas társainktól kitartást, jókedvet, odafigyelést és segítőkészséget is tanulhattunk ezen 5 nap alatt, mely során közel 3000 kilométert tudhatunk magunk mögött. Az első nap úti célja volt eljutni az első szálláshelyünkig, Gyergyószárhegyig. Már Erdély kapujában, a Királyhágónál éreztük, hogy csodákat fogunk látni: a tankönyvekben és a világhálón oly sokszor látott képek válnak majd valósággá a szemünk előtt, ha hagyjuk magunkat átadni a személyes találkozásnak. És miért is ne hagynánk? A marosvásárhelyi szecessziós Kultúrpalota kincsei és a városháza tűztornyából a kilátás önmagáért beszélt. Másnap a Csíkvidékre látogattunk el. Útközben láthattuk az 1764. évi mádéfalvi mészárlás emlékhelyét. A csíksomlyói Mária Kegytemplomban és Csíkszeredán helybéli idegenvezető, Kelemen Sándor ízes tájszólásban és mondatfűzéssel lelkesen vezette csoportunkat. A csíkszeredai Mikó- kastélyban hirtelen tanúja lettünk egy magyar esküvői szertartásnak, a fiatal pár magyarul mondta ki a boldogító igent. A Makovecz Imre által tervezett templom megtekintése után meglepetésprogram következett: gyárlátogatás és sörkóstolással egybekötött ebéd a ,,Tiltott Csíki Sörgyárban". Ezután csendes délutáni sziesztaként sétáltunk a Gyilkos tó partján és a Békás-szoroson át.
A lépésszámoló appok alig győzték a számlálást, pedig még az eső is csepergett kissé, de látva lelkesedésünket és kitartásunkat végül az időjárás gyönyörű napsütéssel ajándékozott meg bennünket a szorosban. A harmadik napon a Sóvidék bejárása következett, melynek központja Szováta. Hangulatos sétát tettünk a Medve-tó partján és a Rózsák útján. Délben már Korondon jártunk, megnézhettük, hogyan darabolják fűrésszel a sótömböket, majd kedvünkre vásárolhattunk a sótermékekkel megtömött boltocskában. Korond a mázas agyagedényekről híres, ezért felkerestük Józsa János keramikus családi műhelyét, ahol hihetetlenül szép és ízléses kiállítótermekben láthattuk a kézműves termékeket. Délután Tamási Áron író síremlékét koszorúztuk meg Farkaslakán. Szejkefürdőre érve 14 különböző székely kapu alatt áthaladva a legnagyobb székely író, néprajzkutató és történész, Orbán Balázs emlékművénél koszorúztunk. Közös megállapodással a Mini Erdély szabadtéri kiállítás várai, kastélyai, templomai között sétáltunk, és álmélkodva néztük a míves maketteket, hallgattuk a harangszókat és a különféle zenéket.
Este, a vacsora előtt a naplementében a gyergyószárhegyi Lázár-kastély egyik tulajdonosa várt bennünket egy olyan felejthetetlen rendhagyó történelemórával, amelyből Bethlen Gábor és Erdély történelmét ismerhettük meg. Nem is gondoltuk, mekkora kincset rejtenek a jelenleg még felújítás előtt álló omladozó falak. Negyedik napunkat a történelmi és irodalmi szempontból kiemelkedő helyszíneknek szenteltük. Kegyelettel koszorúztunk az 1988-ban elárasztott falu, Bözöd emlékére felállított kopjafás sírkertben.
Az 1848-49-es szabadságharc történelméből ismert Segesvárra is eljutottunk, Petőfi Sándor szobránál koszorúztunk, ahol a Himnusz eléneklése után a ,,Kis lak áll a nagy Duna mentében …" kezdetű Petőfi- dalt is elénekeltük. Az ebédidőt Kőrispatakon töltöttük, ahol a Szalmakalap Múzeumban (de inkább illene rá az interaktív műhely és élmény lángossütöde kifejezés), olyan turisztikai és gasztronómiai élményben volt részünk, hogy alig győztük befogadni azt, amit látunk és hallunk. Meghatóan őszinte és hiteles tanításban volt részünk Szőcs Lajostól a kalapkészítés fortélyai mellett a magyarság és Erdély történelmét illetően is. Ez az a falu, ahol még a saját maguk termelte búzának szalmájából kézileg készíti a kalapot a lakosok 80%-a ma is. Megértettük a házigazda üzenetét: a falu nem azé, aki belakja, hanem azé, aki megőrzi és átadja a hagyományokat. Estére már az új szálláshelyünkre érkeztünk, Tordaszentlászlóra, ahol kellemes, hagyományos népi környezetbe csöppentünk.
Mindkét szállásadónk részéről szívélyes fogadtatásban volt részünk, finomat ettünk, és ki-ki jókat tudott aludni az igényes környezetben. A Bucsin-tetőn át vezető egyik utunk során az autóbuszból egy medvebocsot láttunk egy pillanatra, miközben átfutott az úton előttünk. Ez a hágó Erdélyben, a Görgényi-havasokban található, és a Gyergyói-medencét köti össze a Kis-Küküllő völgyével és a Parajd-Szováta-medencével. Az 1287 méter magaslati ponton megépített Szent Barnabás kápolna gyönyörű székely kapuval fogadott az utolsó napunk reggelén, és 2019-es dátummal hirdette: ,,Béke a belépőre, áldás a kimenőre." Parajdon is többször átutaztunk, de a közelmúltban történt árvíz és bányaomlás miatt csak a Tordai Sóbánya Látogatóközpontba juthattunk el körutazásunk utolsó napján.
A sóbányába vezető hosszú utat és sok lépcsőt mindenki megtette, a mozgásában korlátozott társunkat helyben használható kerekes székkel segítettük. Így mindenki részesülhetett a sópárás tiszta levegőben, megismerhette a sókitermelés helyi történelmét, felfedezhette a sóbánya legmélyebb szintjén kialakított futurisztikus szigetet. Volt itt is látnivaló bőven! ,,Szép város Kolozsvár" - hangzik a dal szövege, és igaz! Kolozsvári sétánk alkalmával felkerestük Mátyás király szülőházát, és a főtéren megkoszorúztuk a tiszteletére emelt 1900- ban készített lovas szoborcsoportot. Betértünk a gótikus stílusban épült Szent Mihály templomba, amely Erdély első csarnoktemploma a 14-15. századból. Városnéző sétánk megható helyszíne volt a híres Házsongárdi temető. Kolozsvár után már hazafelé vettük az utat, újra láthattuk Csucsán az Adyhoz köthető Boncza-kastélyt, Bánffyhunyad különleges cifrapalotáit, Kalotaszeg tájházait, négy fatornyos református templomát.
Nagyváradi rövid pihenőnk alkalmával kvízjáték formájában rendezett vidám vetélkedőt szervezett idegenvezetőnk. Így sorsolta ki a Szalmakalap Múzeumban kapott 6 ajándéktárgyat, melyek mind jó helyre kerültek. Csoportunk nevében a szervezők megköszönték csoportvezetőnk lelkes munkáját. Utunk a Királyhágón át vezetett a szerencsés hazatérésig. Itt szeretném megemlíteni, hogy minden nap megköszöntük sofőrünknek, Juhász Lászlónak a biztonságos vezetést, és azt a figyelmességet, hogy sétálós programjainknál mindig a legközelebbi helyen engedett leszállni a buszról, és várt bennünket, hogy ne kelljen még többet gyalogolnunk. Akinek ismerősen csengenek ezek a nevek, annak azért, akinek csak vágyakozással teli a szíve e nevek hallatán, annak azért érdemes erre a vidékre ellátogatni, és meglátogatni az ott élő magyarokat, hogy ezzel is támogassuk, segítsük kultúrájuk, identitásuk megőrzését. Ezt a nemes gondolatot a Kőrispataki Szalmakalap Múzeum házigazdájától kaptam, és adom tovább. Köszönet Szoboszlai Józsefné, Viki idegenvezetőnknek!
Erdélyi kirándulásunk nemcsak a gyönyörű tájak és a történelmi helyszínek miatt vált felejthetetlenné, hanem Szoboszlai Józsefné Viki személyes hozzájárulásának köszönhetően is. Viki nem csupán szakmailag felkészült idegenvezetőként állt mellettünk, hanem alapos tudásával, tapasztalatával és emberségével tette teljessé az utazás élményét. Figyelmessége, kedvessége, és a társaság hangulatának megteremtésére fordított energiája messze túlmutatott az elvárhatón. Köszönjük Vikinek, hogy nemcsak vezetett, hanem velünk volt - szívvel, lélekkel, mosollyal. Az ilyen idegenvezető ritka kincs. Hálás köszönettel az utasok nevében:
Kovács Zsoltné