Fut, gyalogol, lépcsőzik,másokon segít

Németi Gergőről már többször is írtunk a Krónikában. Ő az a fiatal tűzoltó, aki mindig másokért tesz, önzetlenül segít. Hol a nehéz sorsú, nélkülöző gyerekekért, hol a kis betegek gyógyulásáért. Az elmúlt hetekben egy encsi tűzoltó kislányáért, Zojáért rótta a kilométereket, amiket aztán pénzre váltottak. Gyűjtési akcióit, tömegeket megmozdító kampányait hihetetlen erővel, szeretettel és hittel viszi végig. 

- Gergő, ha visszanézel az időben hány jótékonysági kilométer van mögötted?

- 2020-ban kezdtem el ezt a jótékonysági kampánysorozatot az Unicef Te is tehetsz kampányán. Akkor 30 napig minden nap legalább 5 km-t futottam, ezt megismételtem 2021-ben is, aztán 2022-ben egy barátommal és munkatársammal 47-szer futottunk fel a 10. emeletre. A tavalyi év kimaradt egy térdműtét miatt, idén pedig egy tűzoltó kislányáért, Zojáért sétáltunk Kassáról Miskolcra 100 km-t, és futottam a szerencsi jótékonysági futáson is a hétvégén. Több mint 1500-an voltunk, folyamatosan csak jöttek és jöttek az emberek. Euforikus érzés volt, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a Kassa-Miskolc távú sétánál beértünk az Avasi kilátóba, egy megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, jó volt látni és érezni, hogy mennyien szeretik Zoját és az egész Hegedűs családot. Nem gondoltam, hogy ennyire sokan meg fognak mozdulni és ennyire sokan tudnak és akarnak még mindig segíteni. 

- Találkoztál a családdal, a kislánnyal Zojával, ismered őket? - Mint sok más történet, ez is mélyen megérintett, azért is, mert Zoja apukáját régebbről ismerem, a tűzoltó munkatársam, több kispályás labdarúgótornán is találkoztunk már. Ott is nagyon szimpatikus volt, mert nagyon emberséges, de az egész akció során nagyon szimpatikus volt a család. Nagyon sok munkát beletettek ők is ebbe a hétvégi akcióba, folyamatosan mindenkivel beszélgettek, amikor éppen meg tudtak szólalni a meghatottságtól. 

- A térdműtéted miatt egy év kimaradt a jótékonysági sorozatodból, de biztos már kinézted a következőt! 2025 merre fog vinni? 

- Ha sikerül tartanom az ígéretemet, amit a feleségemnek tettem, akkor semmi nem lesz, hiszen mindig félt és aggódik értem, de ő is ismer már, és igazából sejti, hogy úgyis lesz valami. Ha valakiért megint meg kell mozdulni, mert olyan szerencsétlen élethelyzete adódik és eljut hozzám ez az információ, és én majd úgy látom, hogy ezzel és a közösség erejével tudnék rajta valahogy segíteni, akkor fogok. Nyilván vannak ötletek a fejemben, hogy hogyan, meg mit kellene csinálni, vagy mit tudnék, és mi az, amit még bírna a szervezetem. Ebben segítségemre lesz az a három társam, aki velem együtt sétált a Kassa-Miskolc távon, mert ők már bejelentkeztek, hogy nagyon szívesen részt vesznek legközelebb is ilyen akcióban. 

berta