„Mintha ők mozgatnák ezt a világot”

A legfrissebb adatok szerint világszerte több mint 360 millió ember él ADHD-val, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral. A számok hazánkban is magasak, becslések szerint Magyarországon legalább 70 ezer ADHD-s gyermek él a 6-18 éves korosztályban. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden iskolai osztályra jut legalább egy érintett. Az ADHD-ról tartott előadást a Hamvas Béla Városi Könyvtárban Szabolcsiné Mecsei Andrea gyógypedagógus, aki előadása előtt lapunknak is nyilatkozott.

- Az elmúlt években drasztikusan emelkedik az ADHD diagnózisok száma, mi ennek az oka?

- Az ADHD-s szülőknek, mivel ez genetikailag nagyon meghatározott, rendszerint ADHD-s gyermekei születnek. Másrészről nagyon érzékeny a szűrőrendszerünk, picike tüneteket is fel tudunk ismerni, úgyhogy valószínűleg nem csak hogy valamennyivel több érintett van, de sokkal többet fel tudunk már ismerni és támogatni.

- Mik az első tünetek, amiket egy szülő észrevesz az ADHD-s gyermekén? 

- Egészen picike kortól látszanak a tünetek. Ezek a gyerekek nem jól alszanak, nagyon sokat izegnek-mozognak, már egy évesen kilométereket futnak. Sőt, ami a leginkább észrevehető tünet, hogy icipici cukor bevitellel is hihetetlen energiarobbanás figyelhető meg náluk. Egy falat csokitól 20-30 kört fut a gyerek. Ez már felvetheti a gyanút, hogy nem ugyanaz a fejlődés, mint az átlagos gyerekeknél. A figyelmük szinte vándorol, már az egy-két éves gyerek, nem tud egyetlen dologgal foglalkozni. Kapkodnak, szaladnak, általában kiborítják a dolgokat, aztán szaladnak tovább. 

- Hova vezethet, ha nincs kezelve az ADHD? 

- Attól függ, hogy milyen életkorban. Elindul az óvoda, ott még azért játszol, nem muszáj leülni. Elviselik, hogyha mese közben izegsz-mozogsz, futkározol, zörögsz, az még rendben van. Következik az iskola, ahol már alsó tagozatban jelentkezhet, hogy nem tud megülni az órán, mindig mást csinál, mindig jár a keze, sose tudja, hol járunk, nézelődik az ablakon. Aztán felső tagozatra kiderül, hogy megtanulja-e a saját működését, hogy hogyan képes tanulni, vagy a szülő végig mellette áll és helikopterszerűen együtt megcsinálják az általános iskolát. Utána a gimnáziumban egy kicsit szabadabb az élet, ott is izeg-mozog, nem figyel. Aztán jön a felsőoktatás és ott bizony nagyon sok fiatal elmegy, diagnosztizáltatja magát, majd gyógyszert írat fel a pszichiáterrel. 

Ez azért van, mert ott már neki kell beosztani a napjait, megírni a szakdolgozatát és ehhez komoly tervezés, szervezés kell. Az ADHD-soknak viszont a végrehajtó funkciói is sérültek, hiszen a frontális lebenyük 2-3 éves késéssel van a fejlődésben. Egy ötéves gyereknek például kétéves kor körül van az agya, ami a döntésben, szervezésben meglátszik, hiszen igazából a frontális lebenytől vagyunk emberek. A huszonéveseknek pedig tizenéves szinten van az agya. 

Aztán jönnek az anyukák, nagyon sok anyuka diagnosztizáltatja magát, mert egy anyukának annyi minden van a vállán, ezt hívják mental load-nak, amit sokszor nem bírnak el és egyszerűen összeomlanak. Viszont a gyógyszeres beavatkozás segíthet, azzal jól működnek. Ezért érdemes figyelni, főleg a lányokra, akik gyakrabban akarnak jó kislányok lenni, jobban megülnek egy helyben, de ott van bennük, és minél később jön elő, minél jobban toljuk, annál nagyobbat üt. 

- Mi történhet ezekkel a gyerekekkel az iskolában?

- Nehezebb nekik kötődni, nehezebben barátkoznak, a perspektívaváltást nagyon nehezen látják át. A magyar iskolákban vizsgáltak ADHD-s gyerekeket és nagyon sokan az osztály közösségének a szélére sodródnak.

- Mi minden segíthet nekik?

- Nagyon fontos a sport, mert az megadja azt a fajta dopaminlöketet a gyerekeknek, ami ahhoz kell, hogy figyelni tudjanak. A sport terén barátkozni is tudnak, ami szintén nagyon lényeges az esetükben. A táplálkozásra is figyelni kell, a különböző tápanyagok bevitelére. Most a cinket, a magnéziumot, az omega-3-at, a sáfrányt mondják, hogy visszanyomja a tüneteket, de ez szinte évről évre változik. Már a gyerekeknek is lehet gyógyszert adni, ami a működésüket segíti, tehát jobban tudnak koncentrálni. Mert ha nem koncentrál, nem figyel órán, akkor nem tud a többiekkel együtt haladni. 

- A szülőknek mennyire nehéz együtt élni az ADHD-s gyerekkel?

- Van egy mondat, hogy az ADHD megoldások következetesen következetlenek. Egyszerűen nem tudod, hogy ami ma működött, az holnap is fog-e. A következetesség a magatartásszabályozásban eleve nem működik, csak az azonnali visszajelzés. Ha azt mondjuk, hogy ha jól viselkedsz ma, akkor majd pénteken ez meg ez történik, az semmit sem ér, mert a gyerek a mostban él. Neki vagy valami most vagy nem most, nincs később.

- Mit tanácsolnak ezeknek a szülőknek?

- Mindenképpen a kivizsgáltatást. Nem a megbélyegzés miatt, hanem mert ha egy ilyen útra rákeveredik a gyermek, akkor később is tud fordulni ugyanazokhoz a pszichiáterekhez, akik ezt a diagnózist megadták, így mindig lesz támasza. Lehet, hogy nem kell egyből gyógyszeres beavatkozás és elég a kognitív viselkedésterápia, amivel egy kicsit ezeket a problémákat kezeljük, de ez nem múlik el, nem növik ki sajnos. 

- Mi jellemző még ezekre a gyerekekre? Van, amiben erősebbek, mint a nem ADHD- s társaik? 

- Nagyon érzékenyek, a kreativitásuk határtalan. Tipikusan az out of the box esete, mert ők mindig más irányból közelítenek meg mindent. Lehet, hogy egy matekpéldát is, és ezzel bele is gabalyodnak, de hogyha problémamegoldás van, vagy valami nagyon érdekli őket, akkor megnyílik a világ és az csodálatos. Van egy ilyen betűszó arra, hogy mikor nyitott egy ADHD-s agy. Ez az INCUP, az érdeklődés, az újdonság, a kihívás, a sürgősség és a szenvedély. Ez az, ami szinte hiperfókuszba dobja őket és innentől kezdve megváltják a világot és olyan, mintha ők mozgatnák ezt a világot.

venna