Fiatalok ünnepi gondolatai
A haza minden előtt
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Engedjék meg, hogy Petőfi Sándor 1848 című versének első soraival köszöntsem Önöket! „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,/ Te a népek hajnalcsillaga!.../Megviradt, fölébredett a föld, fut/A hajnaltól a nagy éjszaka./Piros arccal/Jött e hajnal,/Piros arca vad sugára/Komor fényt vet a világra;/ E pirúlás: vér, harag és szégyen/A fölébredt nemzetek szemében." Tisztelt Megemlékezők! Kedves Kokárdát Viselők! Ma egy olyan ünnepnapra emlékezünk, amely örökre beírta magát a magyar nemzet történelmébe. Egy olyan eseményre, amikor a bátorság győzedelmeskedett a félelem felett, egy olyan napra, amikor a szabadság iránti vágy túlszárnyalta az elnyomást és a magyar nép egy emberként állt ki jogaiért. Ma március 15-ét ünnepeljük, a magyar forradalom és szabadságharc kezdetét. E napnak köszönhetjük a szűk két évtized múlva létrejövő osztrák-magyar kiegyezést és a parlamentáris Magyarország létrejöttét.
Bár a később szabadságharccá avanzsálódott forradalom elbukott, történelmünk ezen időszakára minden magyar büszkén emlékezhet vissza. Jöjjön egy kis múltidézés: 1848-ban az úgynevezett népek tavaszán Európa számos országában forradalmak robbantak ki, melyek szele március 13- án elérte Bécset, majd két nappal később hazánkat, és annak fővárosát is. Március 15-én reggel hat fiatalember, a márciusi ifjak, elindultak a Pilvax Kávéházból a Landerer-nyomdához, majd innen a Nemzeti Múzeumhoz mentek. Ekkorra féltucat forradalmár többezres embertömeggé nőtte ki magát, akik a múzeumnál már egy emberként éljenezték a kinyomtatott 12 pontot, a Nemzeti Dalt és annak leghíresebb sorát: „Talpra, magyar, hí a haza!" A szabadságvágy és annak hihetetlen ereje eljutott Bécsig is. Itt azonban nem tudtak mit kezdeni a forradalomra éhes állapotban lévő magyar hazafiak erejével, így alakulhatott meg az első felelős magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével. Később az osztrák udvar az orosz hadsereg segítségét kérve végül leverte a magyar szabadságharcot. A kudarcba fulladt időszakot pedig később szörnyű megtorlások és kivégzések követték.
Tisztelt Jelenlévők!
Amikor egy évvel ezelőtt a gimnáziumi ünnepségen mondhattam el beszédemet, nem mehettem el szó nélkül a jelenkorban zajló konfliktusok mellett. Sajnos, ez mára sem változott. Két állandó szereplő ugyanis mindig jelen van a történelemben: a harcok és a háborúk. A szabadságharc utáni történelmünk szerves részét képezi két világháború, melyek hazánk nagyságán és dicsőségén maradandó sebeket hagytak. A sors azonban nemcsak velünk volt kegyetlen. A világ megannyi részén a mai napig dúlnak konfliktusok, ahol nap mint nap ártatlan emberek halnak meg. Róluk és a hazájukat védő katonákról sosem szabad megfeledkeznie egyetlen nemzetnek sem. Mi, magyarok, pedig úgy gondolom, eleget teszünk ennek a kötelezettségnek, mikor itt állunk mellünkön a nemzeti színű trikolorral.
Tisztelt Ünneplők!
Most az ifjúsághoz szólnék. A mi életünk diákként sokszor nem egyszerű: szerelmi csalódások, egy kevésbé jól sikerült dolgozat, kisebb-nagyobb viták a szülőkkel. Véleményem szerint ez azonban eltörpül az akkori ifjúság bajai mellett, akik az életüket kockáztatták és adták a hazáért és a szabadságért. Gondoljunk csak bele, ők miket élhettek át egy nap? Rengeteg fiatal élet veszett oda a szabadságharcban, kiknek családja, barátai a világosi fegyverletétel után még joggal érezhették úgy, hogy gyermekük, szerelmük, társuk halála hiábavaló volt. Azonban a történelem a későbbiekben igazságot szolgáltatott, hiszen ha nincsenek az akkori önfeláldozó hazafiak és fiatalok, hazánk sorsának alakulása később nem vett volna pozitív fordulatot, s az 1867-ben történt kiegyezés nagy valószínűséggel a szabadságharc nélkül nem történt volna meg. E szomorú történetből pedig egyértelműen leszűrhető, hogy a fiatalok véleményére, világlátására és akaraterejére minden nemzetnek szüksége van, hogy változást tudjon elérni!
Tisztelt Emlékezők!
Rohanó világunkban fontosnak tartom azt, hogy legalább csak egy pillanatra, erre a kis időre ki tudjunk szakadni a mókuskerékből, a folyamatos problémák és teendők tucatjai közül. Úgy gondolom, ez ma sikerült. Március 15-e olyan ünnepnap, amelyet a forradalom emlékének és halottjainak kell szentelni. Továbbá nekünk, jelenkori fiataloknak, azért is kötelezettséget kell vállalnunk, hogy a jövő generációi is ugyanekkora tisztelettel emlékezzenek a szabadságharc hőseire, mint most mi, akik itt állunk együtt. Kedves Tiszaújvárosiak! Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kossuth Lajos, Vasvári Pál... napestig folytathatnám a forradalom ismert és kevésbé ismert neveit. Azonban ne felejtsük, a hősök ma is köztünk élnek, nemcsak a mai magyar határokon belül és nemcsak a Kárpát-medencében, hanem azon túl is. Kölcsey Ferenc híres mondatát idézem: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül". E mondat a mai napig hűen megállja helyét, azonban nem kell forradalmárnak lennünk ahhoz, hogy maradandót alkossunk az élet különböző területein, mert a hős alakja ott van minden magyar ember szívében és lelkében, aki hűen szolgálja hazáját vagy nap mint nap tesz azért, hogy a szülőföldje jobb, élhetőbb legyen. Hisz ne feledjük, mi is egy kis porszem vagyunk a történelemben, mégis mind alkothatunk maradandót, ahogy ezt az 1848- as fiatalság is tette azon a szép márciusi napon.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Kölcsey Ferenc szavaival zárom gondolataimat: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT."
Török Márton
Bátorság, szabadság, nemzeti összefogás
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tiszaszederkényiek!
Március idusa. Egy nap, amely örökre beírta magát a magyar nemzet emlékezetébe. Egy nap, amely nem csupán a történelem lapjaira került fel, hanem ott él minden magyar ember szívében. Egy nap, amikor a bátorság legyőzte a félelmet, a hit a bizonytalanságot, és a szabadságvágy mindenek fölé emelkedett. Egy nap, amikor a magyar nemzet nem csupán álmodott a szabadságról, hanem kiállt érte, harcolt érte, és ezzel örökre megváltoztatta sorsát. Az 1848-as forradalom nem csupán egy politikai esemény volt. Nem csupán törvények és rendeletek megszületése, hanem egy egész nép szívének lángra lobbanása. Egy ország ébredése, amely évszázadokon át hordozta béklyóit, de ezen a napon úgy döntött, letépi azokat. A fiatalok, a költők, az írók, a diákok és az egyszerű polgárok egy emberként álltak ki az elnyomás ellen. Petőfi Sándor és társai nem vártak csodára, nem reménykedtek mások segítségében - ők maguk váltak a változás kovácsaivá. Képzeljük el azt a pillanatot! A Nemzeti Múzeum lépcsőin összegyűlt tömeg lüktetett a lelkesedéstől. Az eső szemerkélt, de senki sem törődött vele. Petőfi a tömeg elé lépett, és elszavalta a Nemzeti Dalt. S akkor megmozdult valami. Nem csupán egy vers hangzott el, hanem a magyar nép lelkéből feltörő kiáltás, amelyet nem lehetett többé elhallgattatni. „Talpra magyar, hí a haza!" - és a nemzet válaszolt. A szavak tetté váltak, a hit cselekvéssé, a remény valósággá.
A Pilvax kávéházból elindult ifjak nem tudták, milyen sors vár rájuk. Nem tudták, hogy e napon egy forradalmat indítanak el, amely felrázza nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát. Nem tudták, hogy vérük hullik majd a szabadság földjére, de azt tudták, hogy nincs visszaút. Tudták, hogy a szívükben lobogó tűz erősebb minden fegyvernél. És e tűz nem aludt ki, nem halványult el - ma is bennünk él. De mit jelent számunkra ma ez a forradalom? Vajon pusztán egy történelmi eseményként tekintünk rá, vagy felismerjük benne saját korunk tanulságait? Az 1848- as ifjak bátorsága, a szabadság és a nemzeti összefogás eszméje ma is érvényes, mert a forradalom nem csupán a múlté - bennünk él, minden igazságtalanság ellen felemelt szavunkban, minden közös célért tett lépésünkben, mindenben, amiért kiállunk, amit nem hagyunk veszni. A szabadság nem magától értetődő. Nem egy ajándék, amelyet egyszer megkaptunk, és örökké élvezhetünk. Ki kell érdemelnünk, védenünk kell, és tovább kell adnunk a következő generációknak. Mert a szabadság nem csupán egy kivívott jog, hanem felelősség is. Felelősség a múlt hősei iránt, akik vérüket áldozták érte. Felelősség a jelen iránt, hogy méltónak bizonyuljunk elődeinkhez. És felelősség a jövő iránt, hogy megőrizzük és továbbadjuk ezt az örökséget.
Tisztelt Egybegyűltek!
Ma, amikor az 1848-as forradalom hőseire emlékezünk, tegyük ezt méltóképpen. Ne csak koszorúzzunk és zászlót lengessünk, hanem halljuk meg a múlt üzenetét! Legyünk bátrak, álljunk ki igazunkért, és soha ne feledjük: „A haza minden előtt!" Legyen hát ez a nap nemcsak a múlt tisztelete, hanem a jövő ígérete is. Hogy ha eljön az idő, amikor nekünk is ki kell állnunk, akkor ne féljünk, ne hátráljunk meg, hanem emlékezzünk azokra, akik előttünk jártak. Emlékezzünk Petőfire, Vasvárira, Kossuthra és mindazokra, akik nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyították: a szabadságért érdemes harcolni! Tiszaújváros és Tiszaszederkény Polgárai! Ma gondoljunk arra is, mit jelent számunkra itt, ebben a városban az ő örökségük. A szabadság nem csupán egy történelmi eszme, hanem a mindennapi életünk része. Benne van abban a kitartásban, amellyel építjük és szépítjük városunkat, abban a közösségi erőben, amely összetart minket, és abban a felelősségben, amelyet egymásért és a jövő nemzedékeiért érzünk. A forradalom szelleme ma is velünk van, amikor kiállunk igazunkért, amikor hiszünk a közös jövőben, és amikor együtt teszünk azért, hogy Tiszaújváros ne csak egy hely legyen a térképen, hanem egy erős, összetartó, büszke közösség otthona.
Makó Panna
Az igazság és a tudás szolgálata
Tisztelt Ünneplő Közönség! Diáktársaim!
Ezen a napon, március 15-én egy olyan napra emlékezünk, amely nemcsak a történelem lapjain, hanem mindannyiunk szívében is örökre ott él. Ezen a napon 1848-ban hős elődeink, a fiatal forradalmárok, kiálltak a szabadságért, egy igazságosabb és szabadabb jövőért. Tetteik örökre beíródtak nemzetünk történetébe, és arra tanítanak minket, hogy minden helyzetben ki kell állni az igazságért, hogy minden nehézség ellenére is érdemes küzdeni egy jobb jövőért. A március 15-i forradalom nemcsak a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye, hanem egy olyan pillanat is, amikor a nemzet egyesült a közös cél érdekében. A márciusi ifjak hittek abban, hogy a változás lehetséges, és hogy mindannyian részt vehetünk abban, hogy jobb hellyé tegyük a hazát.
Tisztelt Hallgatóság!
Tudnunk kell, hogy a forradalom nemcsak egy múló pillanat volt, hanem egy folyamat kezdetét is fémjelezte. A változás lehetősége velünk volt, velünk van ma, és mindig is velünk lesz. Ahogyan Petőfi mondta: „A szabadság nem ajándék, hanem küzdelem". Ez a gondolat a 21. században is időszerű, ha valamit igazán el akarunk érni, ha jobbá akarjuk tenni a világot, akkor muszáj tennünk érte. Bár világunk más mint 1848- ban, a szabadság és a felelősségvállalás eszméje ma is ugyanúgy érvényes. „Talpra magyar!" - kiáltotta Petőfi, és ez a felhívás ma is érvényes mindannyiunk számára. A költő és fiatal társai nemcsak a szabadságot, hanem a lelkesedést és az áldozatvállalást is hirdették. Tudták, hogy a szabadság nem csupán a szavakban rejlik, hanem a tettekben, az egymás iránti tiszteletben és szeretetben. Tisztelt Megemlékezők! Minden évben örömmel tekintek végig a március 15-i parkon a megemlékezés során, hiszen a rengeteg zászló, virágkoszorú és az ünneplő diákság azt jelzik, hogy még mindig fontosak számunkra régi hagyományaink, nemzeti ünnepeink, még mindig ugyanaz a kitartó és összetartó közösség vagyunk, mint 1848-ban, csak éppen 177 évvel később. És hogy mit tanulhatunk ma, itt 2025-ben március idusán a márciusi ifjaktól? Mit üzen nekünk Petőfi, Jókai, Vasvári és a többiek? Az üzenet egyszerű, de mégis mély: Ne félj álmodni, ne félj küzdeni a jövőért! A bátorságuk, lelkesedésük és elszántságuk egy olyan örökséget hagyott ránk, amelyben a változás lehetősége mindig velünk van. A forradalom nemcsak egy nap volt, hanem egy örök érévnyű elhivatottság. Ahogy a márciusi ifjak hittek a változásban, úgy nekünk is hinni kell abban, hogy képesek vagyunk egy szebb jövőt építeni. A szabadságért való küzdelem nem csupán a történelem feladata, hanem minden egyes generációé, akik elkötelezettek a tisztesség és szeretet iránt. Mi is fiatalok vagyunk, ahogyan 1848 márciusában a lánglelkű forradalmárok. Mi is álmodunk, küzdünk, harcolunk a saját helyünkért a világban. De mi másképp harcolunk, és más eszközökkel: tanulással, kíváncsisággal, szorgalommal. A szabadság és a jövő nem más, mint amit ma megalkotunk egy-egy jó döntéssel, egyegy értékes cselekedettel. „Az igazságot nem lehet elfogadni, csak megismerni és szolgálni". Ezt mondta Jókai Mór, és e gondolatot mi is magunkévá tehetjük: az igazság és a tudás szolgálata az, amivel hozzájárulhatunk egy igazságosabb, szabadabb világ megteremtéséhez.
Kedves Diáktársaim!
Ezen a napon a megemlékezésünkön ne csak a hőstettekre gondoljunk, hanem a bátor és szabad szellemre, amely a változások előidézője volt. Petőfi, Vasvári, Jókai és a többiek nemcsak a forradalom hősei, hanem mindenkié, aki hisz a szabadságban, az igazságosságban és az emberi méltóságban. Ezt kaptuk örökül, és nekünk kell továbbvinnünk, hogy a jövőnk is ugyanolyan fényes legyen, mint elődeink álma. Őrizzük meg szívűnkben a forradalom eszméit a mindennapjainkban is, ne csak az ünnepségeken, jeles napokon, megemlékezéseken váljon számunkra meghatározóvá magyarságunk, hanem életünk minden egyes napját töltse ki. Cselekedjünk hűen és méltóan a márciusi ifjak és a szabadságharc hőseinek emlékére!
Ispán Réka Panna
