Ez történt, így történt az otthonban
Megszoktuk, hogy a naptári év végén kisebb- nagyobb összegzést végzünk. Mi is történt? Hogyan is volt? Siker? Kudarc? Veszteség? A beszámolók gyakori jellemzője, hogy eklektikusak a nagy ívű történések helyett. A Nikodémus Idősek Otthonában is így van ez, de számba venni van mit. Ezek a mindennapok apróbb rezdülései, esetei kedves percek forrásaivá tudtak válni. A közös alkalmakon önkéntes volt a részvétel, ami a lakók egészségi állapotától, hangulatától függött. A mindennapok nagyon fontos együttlétei voltak a hitélet felekezeti alkalmai, az áhítatok, istentiszteletek, áldozások, úrvacsorák, elhunyt társunknak a végtisztesség megtétele. A közös imák meghallgatást nyertek és több társunk állapotában javulás állt be. Az ebédlő paravánjai egész évben folyamatosan az évszaknak, a soron következő irodalmi, történelmi évfordulóknak megfelelően megújultak, és az alkalomhoz illő újonnan elkészített terítők is szép színfoltjaivá váltak a közösségi tereknek. Vállalkozó szellemű lakótársak a háziasszonyi teendők „visszaidézését" élték meg, amikor alkalmanként besegítettek a konyhai zöldségek tisztításába (erről a helyi tévé is beszámolt). Ezek mellett egyéb más szervezések, pillanatok, történetek, események tették a hétköznapokat mozgalmasabbá, érdekesebbé ( közkedvelt heti tornák, kézműves foglalkozások önkéntesek bevonásával). A kézműves csoport kiemelt „profilja": újrahasznosításból valamilyen hasznos funkciót is betöltő tárgyak készítése - rendszerint - minden lakó számára. (Pl. zsebkendőtartó, szemüvegtok, aula dekoráció, gyógynövényfonás, természetes anyagokból ünnepi dísz.) A benti és a kerti virággondozás is két-három lakó kedvenc hobbyjaként folytatódott.
A 2023-as újév köszöntését követte a 200 éve született Petőfi Sándor emlékműsor és kiállítás. A költő megzenésített verseiből dalcsokrot mutattunk be, amelybe külsős énekesek is besegítettek. A háttér dekoráció „mini tárlatán" pedig a lakók olyan személyes tárgyait láthattuk, amelyek valamilyen módon Petőfi Sándorhoz vagy korához köthetőek (pl.: cikk, könyv, faragás fotó, terítő, szobor, stb.). A farsang sem múlt el zene, jelmez, viccelődés nélkül. A „Szederkényi Ki Mit Tud"-on díjazottként képviselte az otthont versmondónk és hímzett terítőivel egy másik társunk. Az elmúlt évben új lakótársunk tűzzománc képeiben gyönyörködhetett, aki megnézte az aulában kiállított szebbnél szebb tájképeket és nonfiguratív alkotásokat. Anyák napján „kendőbe zárta ősz fejét" című tablón a lakók régi fotókon mutatták be családjukat, édesanyjukat, nagymamájukat (volt 100 éve készült fénykép is egy dédnagymamáról). Több alkalommal a várostól kapott tiszteletjegyekkel kulturális rendezvényeken vehetünk részt. Osztoztunk lakótársunk és gondozónőnk örömében, akik az önkormányzattól kitüntetéseket vehettek át. A 2023-as év októbere is bővelkedett programokban. Megemlékeztünk - három középiskolás diák segített - az aradi vértanúkról. A mezőcsáti református gyülekezet meghívott bennünket egy szeretetvendégséggel összekötött hálaadó istentiszteletre. A lakók „kiskórusa" a reformáció évfordulóját zsoltárokkal ünnepelte. Egyik lakónk a városi könyvtár adventi mesemondó naptárában mesélt. „Csöndes téli éjben angyal szárnya lebben. Gyertyafény az ágon néha meg-meglebben.
Nem tudom, ki adja e mesés perceket! De az érzés mi átjár, nem más, mint a szeretet." A december fényeiben mi is megfürödhettünk: az emeletig felérő feldíszített fenyőfa előtt a rokonokkal együtt karácsonyi szeretetvendégségen, az óvodások, kisiskolások csillogó szemű ünnepi köszöntő műsorain, és a katolikus énekkar meglepetés koncertjén. Az ünnepvárás elérzékenyült pillanata és kedves gesztusa volt négy társunk „kántálása", akik minden lakó ajtaja előtt a Messiásvárásról énekeltek. Megható pillanatokban köszöntünk el a nyugdíjas kort elért gondozónőnktől. A szilveszteri jókívánságok baráti kis közösségekben történtek. Áldásban, egészségben, békében bővelkedő 2024-es évet minden embernek!
(v.s.i-né)