Egyszerre vicces és mély

Nagy érdeklődés övezte a Bepasiztunk című előadást június 10-én a Derkovits Művelődési Központban. A válás témáját középpontba állító, öniróniával gazdagon átszőtt produkcióban a saját személyiségtípusaikhoz képest csupán kissé hasonló karakterekbe bújva elevenített fel olyan fiktív sztorikat és örökérvényű igazságokat a férfiak és a nők kapcsolatáról Détár Enikő, Koós Réka és Ladinek Judit, amelyek egy picit minden néző számára ismerősek lehettek. Mindemellett pedig - élő zenekari kísérettel - a '80-as, '90-es évek világslágerei is felcsendültek hazánk színházművészetének elsőrangú képviselői által. 

- Ez a darab egyfelől vicces formában mutatja be a párkapcsolatokban, házasságokban előforduló helyzeteket, de közben ugyanúgy benne van a mélység is, aminek tekintetében az önirónia segítségével mutat rá arra, miként lehet derűsebben kezelni a különböző szituációkat. A női nézők egy-egy karakterben is magukra ismerhetnek, de a férfiak számára ugyanúgy izgalmas lehet a produkció, hiszen általában mindenki keveredett már olyan helyzetekbe, amilyeneket a „Bepasiztunk" bemutat. Szóval, szerintem valami már mindenkivel megtörtént. Hozzáteszem: a darabban egyáltalán nincs szó a férfiak szidalmazásáról - kezdte nyilatkozatát lapunknak Koós Réka, majd a szerepe megformálására vonatkozó kérdésünkre felelt. 

- Egy picit aggódtam, hogy azt fogják hinni: minden, amit ez a nő csinál az előadásban, az én vagyok, mert egyébként baromira nem. Csupán a lazaságát, az energikusságát és a nagyszájúságát tekintve hasonlít rám nagyon a karakter. Enci és Juci esetében sincs nagy azonosság, mert a személyiségeink csak inspirálták az írót - szögezte le. Az intenzív színpadi jelenlét alkalomról alkalomra történő maximális megvalósításáról szólva a zenés színművész kiemelte: a szakmai ismeretek birtokában mindig áthidalhatók az aktuális nehézségek. 

- Ha az ember tisztában van azzal, hogyan kell ezt csinálni, lehet egy picit fáradt. Hiszen ismeri az ilyen helyzet megoldására szolgáló technikákat, amikkel mindig hozható a szükséges teljesítmény. Előfordul, hogy az ember úgy érzi, most nagyon rossz passzban van, vagy eléggé kimerült, de azt általában nem érzékelik a nézők. Ilyen esetben még a kulisszák mögött megkérdezzük a kollégákat, látszik-e nagyon, ha épp nem vagyunk csúcsformában, aztán rendre pozitívan megerősítjük egymást, mielőtt kiállunk a közönség elé. Bárhogyan érezzük magunkat mielőtt felmegyünk a színpadra, van egy szint, ami alá nem szabad menni, hiszen ez egy szakma - zárta gondolatait Koós Réka.

Ördögh István