Egyszerűen útban voltunk

 Az ünnepi könyvhét alkalmából történelmi előadással és könyvbemutatóval egybekötött közönségtalálkozót tartott Benkő László a Hamvas Béla Városi Könyvtárban. A népszerű történelmi és életrajzi regények, politikai thrillerek, valamint lektűrök szerzője a Hollójárta Mohács című kötete nyomán mutatta be meghívott beszélgetőpartnere, Balla András történelemtanár kérdéseire is válaszolva egyebek mellett a kora újkori Magyar Királyság legnagyobb tragédiája, a mohácsi csata előzményeit, az eseménnyel kapcsolatba hozható legjelentősebb személyeket, továbbá a XVI. század elejét jellemző bel-és külpolitikai viszonyokat. Előadását Benkő László az utóbbi felvázolásával kezdte. 

- 1508-ban létrejött egy nagyon jelentős szövetség, az úgynevezett Cambrai-i Liga, II. Gyula pápa, XII. Lajos francia király, I. Miksa német-római császár és II. Ferdinánd aragóniai király között. Az együttműködési szerződés látszólag a törökök ellen köttetett, valójában viszont a Velencei Köztársaság gazdasági hatalmának megtörését célozta meg. Azonban nem jártak jelentős sikerrel, úgyhogy békét kötöttek a Velencei Köztársasággal, a Cambrai-i Liga pedig II. Gyula pápa 1513-ban bekövetkezett halálával feloszlott - mondta. A szerző az itáliai csaták jelentőségét is hangsúlyozta a mohácsi csata kapcsán, megvilágítva egy kulcsfontosságú tényt magyar-török viszonylatban. 

- A franciák a Német-római Birodalom ellen harcoltak itáliai hadszíntereken. A küzdelmek végkifejleteként a franciák 1525- ben vereséget szenvedtek Pavia mellett, királyukat, I. Ferencet foglyul ejtették, és V. Károly német-római császár parancsára elvitték Madridba. Amíg a király fogságban volt, egy régens uralkodott Párizsban, aki szövetséget kötött a törökökkel, hogy megtörje a Habsburg Birodalom hegemóniáját. Fontos tudni, hogy nem a Magyar Királyság volt a törökök elsődleges célpontja: egyszerűen csak útban voltunk. Mi voltunk az ütközőzóna Horvátországtól Havasalföldig, a német-római császárságnak pedig ez tökéletesen megfelelt. Minden csapást mi fogtunk fel, meg a bosnyákok, a horvátok, a dalmátok, a havasalföldiek és az erdélyi alsó részek. 

Az Oszmán Birodalom ebben az időszakban már példátlanul terjeszkedett, és a franciákkal kötött egy 300 éven át tartó katonai szövetséget a Habsburg Birodalom megdöntése érdekében - jelentette ki Benkő László, majd rátért azon belpolitikai eseményekre, amelyek meglátása szerint a mohácsi tragédiához vezettek.

Kiemelte: I. Mátyás halálával egy korszak zárult le, ugyanis az országnagyok esküjüket megszegve, a saját érdekeik érvényesítése céljából nem segítették a magyar királyi trónra Corvin Jánost. II. Ulászló lett az új honi uralkodó, aki egy súlyos anyagi gondokkal küzdő ország vezetését vette át, miközben a törökök már folyamatosan támadtak a Délvidéken. Bár mindennek ellenére II. Ulászló sikeres vezetőnek bizonyult, a felesége, Candale-i Anna halála után már nem törődött az ország ügyeivel. Ennek következtében még inkább felerősödött a pártoskodás.

- Két óriási párt jött létre: az egyik az úgynevezett koronapárt, mások mellett Bakócz Tamás bíborossal, akiből majdnem pápa lett és Szalkai László későbbi esztergomi érsekkel. Az ellenoldalon pedig a vármegyék részéről többek között Werbőczy István, valamint Szapolyai János kiemelendő, aki később király lett török hozzájárulással és török segítséggel - fogalmazott a szerző. Hozzátette: noha II. Ulászló fia, II. Lajos csupán tízéves volt apja 1516-ban bekövetkezett halálakor, magabiztos uralkodó lett belőle. Előadása hátralévő részében a több ezer ember életét követelő mohácsi tragédia napjának részleteire tért át az író. 

Utalt a hibás stratégiai döntésekre, a Mohács felé igyekvő kontingensek késlekedésére, valamint az időjárásból adódó, nehezített körülményekre is. Egyebek között hangsúlyozta: a csata mindössze másfél órán át tartott, és maga I. Szulejmán oszmán szultán sem hitte el, hogy győzött. II. Lajos halálának körülményeivel kapcsolatban ugyan született írásos feljegyzés egy feltehetően a helyszínen tartózkodó cseh kamarás elmondása alapján, továbbra is csupán a vízbe fulladás ténye bizonyított. Benkő László szerint a jelenlegi kutatások alapján úgy tűnik, a helyiek temették el a királyt, és teljesen biztos, hogy az ő holttestét találták meg egy hónappal a halálát követően. - Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy meg lehetett volna-e nyerni ezt a csatát vagy sem, de egy biztos: 1526. augusztus 29-én az akkori ismert világ legnagyobb, legerősebb hadseregével szálltunk szembe, és az is tagadhatatlan, hogy a csatát megelőzően konszenzusra kellett volna jutni a főurainknak - zárta előadását az író. 

Ördögh István