Egy sportember festményei

Múlt csütörtökön nyílt meg a Derkó Minigalériában egy emlékkiállítás, amely a művész sokoldalú világába enged betekintést. A falakon nyugalmat árasztó, vagy mély vívódásokat tükröző festmények és grafikák sorakoznak. A tájképeket szemlélve az ember könnyen maga elé képzel egy érzékeny lelkű, finom kezű művészt. Ez tulajdonképpen nem is áll messze a valóságtól - csakhogy ezek a kezek a festészet mellett egy egészen más területen is maradandót alkottak: a súlyemelés világában. 

Az alkotó, Ördögh István neve sokaknak ismerősen csenghet, hiszen sportolóként, edzőként, vezetőedzőként jelentős szerepet töltött be a sportág hazai életében. A kiállításmegnyitón azonban a közönség egy másik oldalával találkozhatott. Az április 2-áig látható tárlat festményein keresztül egy személyesebb, intimebb világ tárul fel. Ördögh István 1963-ban költözött az akkori Tiszaszederkénybe, ahol később meghatározó szerepet játszott a város súlyemelőéletének kialakításában. 

A sportággal katonai szolgálata idején, Kalocsán ismerkedett meg. Leszerelése után Leninvárosban néhány társával szerény körülmények között - saját készítésű súlyzókkal, egy pincehelyiségben - kezdték el az edzéseket. Munkájuk eredményeként 1970-ben megalakult a város súlyemelő szakosztálya, amelynek alapítótagja volt. Versenyzőként, majd edzőként is segítette a szakosztályt. 1982-től haláláig vezetőedzőként dolgozott. 

Tanítványai - mint Hornyák Ferenc, Réti István, Kovács István és Kovács József - összesen 24 világ- és Európa-bajnoki érmet, köztük 12 aranyérmet szereztek. Életpályáját megismerve az ember óhatatlanul is egy fegyelmezett, komoly gondolkodású sportember alakját képzeli maga elé - olyasvalakiét, akinek az alkotás talán egészen mást jelent, mint amit a művészi világhoz általában társítunk. Éppen ezért különösen érdekes felfedezni azt az érzékenyebb, személyesebb oldalát, amely festményeiben mutatkozik meg.

- Minél nagyobb volt a siker, annál nagyobb lett a felelősség és az elvárás is - mondta Ördögh Istvánné, a felesége.

- Ezt nagyon is érezte, és sokat vívódott emiatt. Abban az időben a sportolók és az edzők sem erkölcsileg, sem anyagilag nem voltak úgy megbecsülve, mint napjainkban. Tulajdonképpen azért kezdett el festeni, hogy kikapcsolódjon. Amikor sok volt a feszültség vagy nagyon ideges volt, a festés megnyugtatta. Az alkotói munka egy egészen hétköznapi pillanattal indult. 

- Egy vasárnap délután a kislányunkkal játszottak, és lerajzolta őt - mesélte felesége. - Annyira jól sikerült, hogy ezután egyre többet alkotott. Először grafikákat készített, később temperával, majd olajfestékkel dolgozott. 

A festészetet soha nem tanulta, autodidakta módon fejlődött. Nagyon szélsőséges ember volt, ez a műveiben is megmutatkozik. Minden kép születésénél ott voltam, így tudom, melyiknél milyen hangulatban volt. Sokszor megkérdezte tőlem, hogy tetszik-e, mit változtatnék rajta. Tulajdonképpen én voltam a zsűrije. Van olyan alkotás is, amelyet együtt festettünk, egy grafikát pedig a születésnapomra kaptam tőle. Tizenöt évig voltunk házasok, és ez idő alatt rengeteg minden történt, a sportban és a magánéletben egyaránt. Ehhez nekem is alkalmazkodnom kellett, de igyekeztem mindig támogatni őt. Nemcsak a festésnél voltam mellette, a versenyeire is elkísértem, amiket nagyon szerettem. Engem is feltöltöttek, különösen akkor, amikor jó eredmények születtek. A mostani kiállítás kapcsán kicsit meglepődtem, amikor a művelődési központ megkeresett az emlékkiállítás ötletével, de nagyon örültem neki. A halála után harminchat évvel az embert mélyen megérinti, hogy a mai napig ápolják és őrzik az emlékét a városban is. Ördögh István viszonylag rövid ideig foglalkozott festészettel. 1984-ben szerezte meg főiskolai diplomáját, ezt követően kezdett alkotni. 

Az 1990-ben bekövetkezett haláláig mindössze hat év állt rendelkezésére, ezalatt azonban több mint száz festmény és grafika készült. Számos alkotását barátainak ajándékozta, így ma már csak néhány tucat maradt a család birtokában. Ördögh István 1990. március 29-én hunyt el tragikus hirtelenséggel. Emlékét emléktábla őrzi a súlyemelőcsarnok falán, munkásságát és életútját 2025-ben Tiszaújváros Települési Értéktára is a város értékei közé emelte. 

K. E.