Dolmányos városi csúcsragadozó
Ahogyan mondani szokás: a téma az utcán hever. Munkatársunk nemrég a saját szemével látta, amint galambot zsákmányolt magának egy dolmányos varjú. Utóbbiak egyre gyakrabban fordulnak elő az emberek közelében, ennek okairól is kérdeztük a tájgazdálkodási és természetvédelmi mérnökként, valamint természetpedagógusként is dolgozó Lenner Ádámot.
- Jó-e nekünk, és mit jelent számunkra a dolmányos varjak városi térnyerése?
- Mindenképp meglepő a számuk növekedése, mert ilyen mértékben nem volt jelen az ember közelében az elmúlt évtizedekben. De ha akarjuk, ha nem, jönnek, és ebből lehetnek konfliktusok, mert a vetési varjúhoz képest teljesen más az intelligenciája, a mentalitása és az életmódja. A dolmányos varjak territoriálisak, páronként raknak fészket, és nagyon védik a környezetüket. Most már oda jutottunk, hogy csúcsragadozónak számítanak a városokban: a galambot is leverik, és mindent megtámadnak, elfogyasztanak.
- Mi az oka elszaporodásuknak?
- Szerte az országban többnyire az állatbarát panellakók által a köztereken, főként macskáknak kihelyezett eledelek. Ezért nincs a dolmányosoknak ínséges időszaka, és esetükben elmarad a normális, természetes szelekció. De olyan is előfordult, hogy a debreceni Békás-tóba kenyeret dobott valaki, melyre ráment a hal, a dolmányos pedig kikapta az utóbbit. Az állatkertekben kihelyezett élelmiszerből szintén lopkodnak. Az ember akkora fehérjeforrást biztosít a dolmányos számára, amely természetes módon nem állna a rendelkezésére. Eléggé változatos az étlapja, ezért problémás.
- Hogyan gátolhatjuk meg a túlszaporodását?
- Ami máshol nagyjából működött, az a fészek időben történő megsemmisítése, vagy a zavarás. És esetleg még az, hogy darus kocsival kivették a fészekből a tojásokat, és egy darab kivételével kicserélték azokat műanyagtojásokra. Így azzal az eggyel lekötötték a párt, és nem három-négy fiókát neveltek, hanem csak egyet. Viszont eléggé költséges eljárás fészkenként ilyenfajta gyérítést csinálni. Vannak még csapdák, melyekkel be lehet fogni, korlátozott számú alkalommal ezt a szakemberek is ajánlják. Viszont - mint tudjuk -, vannak, akik mindent védeni szeretnének, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy ezzel jót tesznek az adott fajnak és a többinek a környezetben. Szükség esetén én nem vagyok ellene a gyérítésnek, mert ismerek olyan városi dísztavakat, ahol a tőkés réce fiókák nem érik meg a felnőttkort a dolmányos varjak miatt. Még nem tudjuk, mi lesz a folyamat vége. A faj kiiktatására törekedni badarság, viszont a lakosság szándékos vagy nem szándékos segítségnyújtását a túlszaporodásukhoz mérsékelni kellene.
- Van okunk félni a dolmányos varjaktól az utcán?
- Szerintem nincs. A támadások száma a populációhoz képest kevés. Nekem még sose volt konfliktusom velük, szemtanúja sem voltam ilyen esetnek, de hallottam már támadásról. Én is kíváncsi lennék a dolmányos viselkedésére. Nem hiszem, hogy komoly veszélyt jelent ránk, de jó, ha félszemmel résen vagyunk az utcán, amikor nem csupán keresgél a földön, vagy totyog mellettünk, hanem furán viselkedik. Hatalmas fészke van, könnyen észrevehetjük séta közben, ha felnézünk. Olyankor érdemes arrébb menni, és nem lesz baj. Egyébként csak a költési időszakban, néhány héten át hajlamosak a támadásra, és még akkor sem biztos, hogy megteszik.
- Milyen hatással van a dolmányos varjú a galambállományra?
- A galambok fogdosása, elzavarása, mindenképp a javára írandó, mert ezek az utcai „keverék" galambok nagyon szaporák, és rendkívül veszélyesek a fertőzések szempontjából. Nem véletlenül hívják őket repülő patkányoknak. Egyszerre ugyan csak néhány utódot nevelnek, de szinte megállás nélkül egész évben. Ezért ők mindig többen lesznek, mint a dolmányos varjak. Meglátjuk, mit hoz a jövő, az viszont biztos, hogy nem csupán a fajok kipusztítása okoz gondot, hanem a szaporodás elősegítése is. Fontos az egyensúly megőrzése.
Ördögh István