Díszpolgári cím Koscsó Lajosnak

Augusztus 20-án Díszpolgári címmel tüntette ki a város vezetése Koscsó Lajost, településünk egykori polgármesterét, aki több cikluson keresztül volt helyi, megyei és országos politikus. Ez alkalomból volt a Tisza TV adásának vendége, akivel életútjáról, hivatásáról beszélgettünk. Ennek a szerkesztett változatát olvashatják a következő hasábokon.

- Az ünnepségen elhangzott laudáció sok mindent mesélt rólad, a Krónikában egy kicsit bővebben írtunk az életutadról, hivatásodról. Sok mindent hozzá tudtál volna még tenni, hogyha engedi a karakterszám? 

- Amikor felolvasták a rólam szóló laudációt, akkor még én is hirtelen megdöbbentem, és persze a könnyzacskók is megteltek, mert valóban nem volt teljes, de azért úgy mellbe nyomja az embert a tények sorozata. Végül is én azt gondolom, hogy nem kell hozzátenni semmit. Egy ember bemutatásához talán elegendő ennyi, nem kell mindent részletesen leírni. Nyilván történtek dolgok, például 2006 és 2010 között is, amikor országgyűlési képviselő és polgármester is voltam, és akkor turisztikával foglalkoztam, meg itthon egy másfajta irányba, mert nagyon intenzív fejlesztési időszakok voltak azokban az időkben, amikor én valamilyen szerepet játszottam. Itt pedig ebben az utolsó ciklusban már inkább a lelki, szellemi dolgokat próbáltam előtérbe helyezni, és próbáltam ilyen irányba vinni azt a tevékenységet, amit elképzeltem magamnak. 

- 15 éve mentél nyugdíjba, vállalsz még szívesen közszereplést, vagy aktívan feladatot ha felkérnek? 

- Nézd, itt élek 53 éve, nyilván az ember nem tud és nem is akar kibújni az események sodra alól, vagy elől, és már idős, tapasztalt emberként, aki sok mindent látott, megélt, tett jót, rosszat, és hibázott is, annak talán jobban ki lehetne aknázni ezt a típusú képességét. Van egy ilyen mondás, hogy a múltból táplálkozunk, a jelenben élünk, de a jövőt építjük. Én nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem ebben a folyamatban, hol, mikor, milyen pozícióban és milyen elánnal. - Parlamenti munka, helyi és megyei önkormányzati munka. Melyik volt a szívednek a legkedvesebb, vagy akár a legnehezebb?

- Mindig Tiszaújváros. Amikor a parlamentben voltam, akkor sem országos politikusnak tekintettem magam, hanem mindig helyi politikusnak. Nekem a képviselőségnek a lehetősége arra volt jó, hogy a helyi érdekérvényesítésben és a helyi dolgok háttértámogatásában, vagy érdekmegjelenítésében erősebb legyek.

- Van emlékezetes lobbid Tiszaújvárosért?

- Van, sok van. A legnagyobb sláger az elkerülő út volt, ugye ment az autópálya, de ide nem jött be hozzánk, el kellett menni Polgárig, és majd úgy vissza. Az egy nagy lobbi volt, akkor szerencsénk is volt, mert Kovács Tibi is ott volt képviselőként, neki frakcióvezető helyettesként elég erős lobbi képessége volt, és egy pár év se telt el, amikor megépült az elkerülő út. Tehát ilyen mindig volt, nem beszélve a belterületi földek ellenértékének a hazahozatalából, hogy most a mai kifejezést használjam a brüsszeli pénzek kapcsán, de az is egy erős lobbi volt. Ezeknek a lobbiknak mindig van egy vezetője, de ez nagyon sok embernek a munkája. Én állok az élére, mert én vagyok abban a helyzetben, hogy odaállhatok, miközben 10-12 ember is dolgozik azon, hogy klappoljon minden mindenütt. Ha kérdezed, hogy mire vagyok büszke? Hát a városra. Én mindig ilyen városról álmodtam. Többször voltam Amerikában, és nekem annyira tetszett az ilyen kisvárosokban, hogy vasárnap reggel felébred az ember, beül a kocsiba, elmegy újságért, megáll a kávézóban, beszélget, hazamegy, és úgy, ahogy nyugalom van és ez a város, ez most az. Én szeretem ezt. Az életfilozófiám mindig az volt, hogy a Jóisten mindenkinek ad esélyt, egy lehetőségsort, a kérdés az, hogy mennyit ismersz fel belőle, mennyit fogadsz el, mennyibe vágsz bele, és mennyit tudsz megvalósítani. Én azt gondolom, hogy elég sok mindent sikerült felismerni, elég sok mindent sikerült megcsinálni, és persze voltak olyanok, amiket nem. 

- A politikát letetted, de gondolom külső szemlélőként figyeled, mint sok mindenki más az országban. Van olyan terület, ami még izgat, vagy fel tud izgatni? 

- Nézd, egy éve járok a Nikodémus otthonba, van egy kis csoport, akikkel egy órában különböző teológiai és világi témákról is beszélgetek, és ez változást hozott az életembe, abban az értelemben is, hogy az agyam felfrissült, és megtanult újra úgy működni, mint amikor aktívan dolgoztam. Fontos, hogy akikkel ott vagyok, azoknak örömet tudjak szerezni, és ők is örömet szereznek nekem azáltal, hogy én vasárnap elkezdek készülni, hétfőre nagyjából összeáll, hogy miről akarok beszélni, kedden még elpróbálom, hogy beleférjen abba az egy órába, és akkor utána örömmel beszélgetünk róla. Ez most egy olyan tevékenység, ami változást hozott az életemben, és amit szívesen csinálok. Amúgy meg nyilván olyan nincs, hogy nem nézném a politikát. Én baloldali ember voltam és baloldali ember maradok. Van persze egy árnyalatnyi különbség, hogy addig, mikor az értékrendszerben a bolsevik értékrend volt a többségben, most meg a keresztényi értékrend, ez egy minőségi különbség, de ettől még baloldaliként gondolkodom, és nyilván a jelenlegi helyzetben is így nézem a történéseket. És hát persze én is, mint ahogy látom az emberek többsége, változást akar. Hogy a változás hogy fog következni, azt ugye nem tudjuk, de van most egy ember, aki feláldozza éppen az életét arra, hogy megpróbáljon a változás élére állni. Jó, nem jó, ki szereti, ki nem szereti, nincs más, de nem lesz egyszerű. Ha változás lesz, ha nem, a gazdaság olyan helyzetben van, hogy az elkövetkező négy-öt évben csak a megszigorításoknak fogunk élni.

- Hogy látod most Tiszaújvárost, egy kicsit kívülről? 

- Én szeretem a történéseket is, szeretem a gondolkodást is. Nyilván Fülöp Gyurit, a polgármester urat ezer éve ismerem és a munkatársainak a többségét is. Tudom, hogy milyen emberek, szellemi értelem szempontjából jó kezekben van a város. Én azt hiszem, hogy mindenki meg lehet elégedve, hogy a lehetőségből ami van, a legtöbbet kapja, vagy legalábbis megközelítőleg. Én szeretem azt, hogy itt a civilek aktívak, próbálnak tenni, segíteni, érdeket érvényesíteni, ez fontos dolog. És az, hogy a helyi aktuális magisztrátus odafigyel rájuk, és figyelembe veszi az ő kéréseiket, az meg egy külön jó dolog. Abszolút pozitívan ítélem meg itt élő emberként is. 

- Örömmel tölt el, hogyha hívnak, segítséget kérnek, számítanak rád, ha kíváncsiak a véleményedre? 

- Igen, határozottan. Ez jól esik az embernek. Az országos politikának, de a helyi politikának különösen van egy olyan vetülete, hogy ha akár elsőszámú szereplőként is élsz ott, eltelik 5 év a távozásod után, és fele annyian ismernek. Eltelik még 5 év, már csak negyed annyian ismernek. Nyilván, ahogy telik az idő, az idősebb korosztályok ismernek jobban. Sok fiatal is köszön, Csókolom! vagy Jó napot Lajos bácsi! De jól esik, persze, hogy jól esik, ha számítanak az emberre, számítanak a véleményemre, vagy megkérdeznek. Tudod, az embernek, amikor a nagyon aktív életből kilép, akkor jól esne, hogyha az életművét valaki pátyolgatná. Ő már nem tudja, de ha a média, vagy a helyi politika nem tartja érdemesnek arra, akkor nem foglalkozik vele, és akkor egy idő után elhal ez az egész. De most a kitüntetés alkalmával, a laudációban láttam, hogy nem felejtették el, mik azok a dologok, amikbe én részt vállaltam. 

- Szem előtt lesz otthon a díszpolgári címed?

- Nem lesz a falra kitéve, de megvan minden kitüntetés, amit az elmúlt évtizedekben kaptam. Örömmel nézegetem időnként, de leginkább az unokám kíváncsi már ezekre, és ő, aki már nem kisgyerek még értékeli ezeket a dolgokat. 

- Hogy telnek a hétköznapjaid Lajos? 

- Van egy házam Bogácson, ott laktunk egy pár évet. Volt egy nagy szívműtétem, először az után mentem oda vissza, hogy egy nyugalmasabb helyen legyek. Majd jött a Covid és akkor ott maradtunk, ott jobb volt a helyzet a falusi elzártságban. De aztán vissza akartunk jönni, és vissza is jöttünk Tiszaújvárosba. Harmadik éve árulom a házat, és nem tudom eladni, de úgy vagyok én ezzel, hogy a Jóisten azt akarja, hogy még legyen egy kicsit, mert így van mit csinálnom. Megyek füvet nyírni, rendbe tartani, van gondom. Ha már nem lenne, akkor azt a száz négyzetmétert, ami van itt, azt lenyírnám, és ennyi lenne a feladat. De igazándiból jó lenne már megszabadulni tőle, mert ahogy az ember korosodik, a valamikori kis gondok is nagyokká tudnak válni, mert már nem vagyunk fizikailag sem olyan állapotban, mint amilyenbe kellene lenni. 

berta