Buli volt a strandon, tombolt a nyár

Nagy örömmel töltött el, amikor megtudtam, hogy Sipos F. Tamás is koncertet ad a tiszaújvárosi strandfürdő 25. születésnapja alkalmából szervezett fesztiválon. Gyermekkorom legszebb évei elevenedtek meg lelki szemeim előtt, miközben hallgattam a jól ismert slágereket, azonban a műsor végén egy picit fájó szívvel érkeztem vissza a jelenbe, hiszen az az Exotic zenekar már harminc éve nem létezik, amelybe hajdanán beleszerettem. Ennek okairól is kérdeztem az együttes egykori frontemberét. 

- Igazán nagyszerű hangulatot teremtett, milyen volt odafent, a színpadon? - Élveztem. Különösen szeretem a nyári, szabadtéri, strandközeli fellépéseket. Éppen harminc évvel ezelőtt dalba is foglaltam, mennyire. - Tetszettek a pici történetek is a dalok között. 

- Ahogy öregszem, egyre több a mondandóm, amit - teljesen spontán - szeretek is elmesélni. Például a dalok között, így teremtve meg a kapcsolatot a közönség és köztem. Számomra ez fontos, és a nagyérdemű is szereti. Gyerekként kifejezetten félénk voltam, érdekes, hogy egyáltalán színpadra kerültem. Emlékszem, ahogy a kezdeti időkben, amikor még gitáros is voltam, elbújtam a hangszer mögé. Lehajtott fejjel könnyű volt koncertezni. Később pedig, miután elbúcsúztam a gitártól és énekes lettem, megszoktam a nyilvánosságot, az évek és a rutin elhozták a változást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mélyen, legbelül, mint magánember teljesen gátlástalan vagyok. 

- Sokféle nyilatkozat megjelent 1993 óta az Exotic feloszlásával kapcsolatban, mi állt az Ön szólókarrierje kezdetének hátterében? 

- Kényszerű lépés volt részemről a szólókarrierre váltás többféle okból is, egy hosszú, évekig tartó folyamat végén hoztam meg azt a döntést. Egy jobb sorsra méltó zenekar oszlott fel harminc évvel ezelőtt, hiszen klassz dallamok és remek szövegek jellemezték az Exoticot. Ugyanakkor bizonyos dolgok - amikről most nem kívánok beszélni - hiányoztak az együttesből. 

- Milyen külső tényezők vezették rá a szólókarrierre?

- Mivel hajdanán csupán egyetlen hanglemezkiadó vállalat létezett, mi pedig komoly karrierben gondolkodtunk, nem sokáig maradhattunk meg alternatív zenekarnak. Fentről megmondták nekünk, hogy csak akkor jelenhet meg lemezünk, ha kommerszebb irányba toljuk a zenénket. Tehát már az elején lejjebb kellett adnunk a színvonalból, ez pedig éveken át rengeteg feszültséget halmozott fel mindannyiunkban, és meggyengült a csapat. Persze, az sem kétséges, hogy emberileg nagyon különbözőek voltunk, ami szintén nehezítette az együtt maradást. A rendszerváltozás elhozta ugyan az alkotói szabadságot, de az új gazdasági struktúra nem könnyített a helyzetünkön. 

A '80-as évek legvégén beköszöntött a diszkóvállalkozások korszaka, ami megteremtette az úgymond kényszerű diszkóhakni műfaját, és betette a kaput a nagykoncerteknek. Bennünket ez súlyosan érintett, a nálunk sokkal nagyobb kaliberű zenekarokat, mint például a Karthagot és a Bikinit meg pláne. Éveken át nem is játszott az utóbbi. Ebben az időszakban az együttesek egy része hosszabb-rövidebb időre felfüggesztette a tevékenységét, az énekesek pedig elmentek haknizni. 

Én is. 1992 végén - amikor még masszívan tartott ez az éra -, vált egyértelművé számomra, hogy egyedül fogom folytatni, és távolról sem olyan szabadon, mint ahogyan azt elképzeltem a rendszerváltozás idején. Onnantól ugyanis már a diszkóba járó közönség igényét kellett szem előtt tartanom. Egyébként ma sem hagyható figyelmen kívül a tömegízlés alakulása, ha valaki jelentős és hosszú távú sikert szeretne elérni a zeneiparban. Szerintem két-három tucat olyan énekes, zenész van a világon, akik annak ellenére is hatalmas sztárok tudtak maradni, hogy nem foglalkoztak a rajtuk kívül álló változásokkal, és kizárólag azon az úton maradtak, amit csakis ők választottak. 

- Érte olyan kritika az Exoticot, hogy a megújulás hiánya szintén szerepet játszott a feloszlásában. Van igazság ebben? 

-Igen. Amilyen nagy sláger volt a Trabant, ugyanakkora átkot is jelentett az együttes számára. Mert amikor egy formáció letesz az asztalra egy orbitális slágert, utána minden erejével arra törekszik, hogy írjon egy még nagyobbat. Ha pedig ez nem sikerül, felszínre törnek az ellentétek csapaton belül, és összeomlik a kártyavár. Így történt ez az Exotic esetében is. Nem sikerült meggyőznöm a többieket a továbblépés általam helyesnek vélt mikéntjéről, ami ugyancsak hozzájárult a „szakításunkhoz" harminc évvel ezelőtt. 

- Hogyan sikerült a szólistává válás? - Hála Istennek, nekem éppen sikerült a váltás, és ebben bizonyára - sok egyéb összetevő mellett - volt szerepe a szerencsének is. Hiszen nagyon kevés olyan együttes volt és van, amiből eredményesen tudott kiválni a szólista - és ezt egyáltalán nem a nagyképűség mondatja velem. 

- A beszélgetésünk előtt a kollégám kíváncsian találgatta, hogyan telhetnek a napjai. Szóval, hogy van? - Attól, hogy az első vonalban nem látszom, még járok fellépni folyamatosan. Aktív maradok, amíg tudom, és amíg szeretem ezt csinálni. Na, meg helyet kaptunk a fiammal az Ázsia Expressz című műsorban. A forgatáson már túl vagyunk, úgyhogy ősszel a képernyőn is találkozhatnak velünk a kedves nézők. 

Ördögh István