Ballagás az általános iskolákban
Megszólalt az utolsó csengő is, ám ezúttal nem az óraközi szünetet, hanem a nyarat, a pihenést, a ballagó diákoknál pedig az élet egy következő szakaszának kezdetét jelezte. Körbejártuk a város általános iskoláit a jeles nap alkalmából. Virágba öltöztették a templomot, így fogadták a nyolcadikosokat a ballagáson. A Tiszaújvárosi Szent István Katolikus Általános Iskolától két osztály diákjai búcsúztak el pénteken. A plébániáról indultak a ballagók osztályfőnökeikkel, ez volt az utolsó közös útjuk a templomig. Az ünnepeltek köszöntése után Pásztor Pascal plébános megáldotta a diákok tarisznyáját, majd az osztályfőnökök tanulóik vállára akasztották. - Mivel katolikus iskola diákjairól van szó, mindenképp a hit a legfőbb érték és erény amire felhívtam a figyelmüket.
Az ajándékai is, amit kaptak személyesen, egy kis érmét és egy kis keresztet, mind erre emlékezteti őket, azokra az értékekre, amiket itt kaptak tőlünk. Nemcsak tanítottuk őket, szerettük, neveltük őket hittel, kívánom, hogy erre mindig emlékezzenek, mert ez átsegíti őket mindenen - ilyen útravalókkal engedte el nyolcadikos diákjait Pogonyi Simon Edit osztályfőnök. - Nagyon jó volt ebbe a suliba járni, sajnálom, hogy most vége, de nagyon sok jó emlék köt ide, jó tanárok voltak, jó programok, barátok. Most sokunknak biztos sírós lesz a búcsúzás - nyilatkozta a nyolcadikos Tóth Lili. * Ünnepi műsorral búcsúztatták a Hunyadi iskola három ballagó osztályát is. Különleges díszlet várta a végzősöket és családjaikat, színes álomfogók lógtak a magasból az aula fölé. Napokon át dolgoztak rajta a pedagógusok, hogy megvalósítsák egyik nyugdíjba vonuló kollégájuk Birtalan Ágnes régóta vágyott ballagási díszletét.
- Ez az utolsó napom az iskolában, 40 év után megyek nyugdíjba, szép emlékekkel, boldog vagyok, hogy megyek és boldog vagyok, hogy itt voltam. 8-10 osztályt ballagtattam el az elmúlt évtizedek alatt, ők az utolsók, együtt ballagunk most el - mondja, miközben a fiúk nyakkendőkötésre sorakoznak előtte, majd a tanulóinak zsebkendőt oszt, mindegyikre szívet rajzolt.
Nyolc évig volt az iskola a második otthona a református iskola diákjainak is. A kazinczysok szombaton ballagtak el, őket búcsúztatták diáktársaik, tanáraik. Az osztálytermeikben terített asztalok fogadták a két ballagó nyolcadikos osztály tanulóit. A családias hangulatú búcsúzás után az udvarra vonultak, az alsóbb évesek sorfalat állva tisztelegtek a búcsúzó diákok előtt.
- Ameddig nem érkezett el ez a végpillanat, addig csak azt vártam, hogy ballagjunk már el, de most az az érzés van bennem, hogy mindent kezdenék elölről, szeretném újra megélni, átélni a pillanatokat, sőt még jobban kiélvezném. Már most, hogy csak beszélünk róla a sírás kerülget, érzelmes pillanatok ezek - nyilatkozta Bárfai Réka, aki szeptembertől az Eötvösben folytatja tanulmányait. A nyolcadikososok ünnepi műsorral, tanáraik és az iskola igazgatója búcsúbeszéddel köszönt el a végzősöktől. - Mikor ezek a fiatalok csodálkozó szemekkel gyenge lábakon botladozva átlépték az iskola kapuját, még egy másik pillanatot éltünk. Egy könnyebben élhetőt, egy kiszámíthatóbbat. Lehet, hogy az emlékek egy picit idealizálják ezt az időszakot, de bizony azt mondhatjuk, hogy szebbek, gondtalanabbak, vidámabbak voltak a napjaink.
A felnőtt tette a dolgát, helyt állt a munkahelyén és a családban, a gyermek pedig igazán gyermek lehetett. Az iskolában a tanítóink a betűvetés és a számok világába való bevezetés mellett szinte pótanyaként terelgették a csemetéket a jó felé, alakították őket igazi közösséggé, hittel, szeretettel - idézte az első iskolaéveket Makkainé Chmara Marianna, az iskola igazgatója.
A Széchenyiben nemcsak a nyolcadikosak búcsúztak, elköszönt az iskola igazgatója is, Farkas Tivadarné, aki nyugdíjba vonul és elköszönt néhány pedagógus is, akik végleg elbúcsúztak a pedagógus pályától. Komlós Barnabás végzős osztályfőnök végleg bezárja maga mögött az iskola kapuját, a sok közül ő az egyik pályaelhagyó.
- Az a helyzet, hogy nagyon komoly érzelmi hullámvasút egy ilyen hét a ballagás előtt és igazából nekem duplán nagyon komoly érzelmeket mozgat meg, hiszen pályaelhagyó vagyok. Teljesen más szektorban fogok dolgozni, minőség ellenőrzési munkát fogok csinálni, mert a fiam egy éve végzett gépészmérnökként és már egy fél éve keres maga mellé embert. Sajnos az oktatásban, az iskolában nem úgy alakultak a dolgok. A státusztörvény sokat nyom a latban, ezért is váltok. Sok összetevős ez a dolog, ha csak azt mondom, hogy senki nem tudja megmondani, hogy mennyit fog keresni szeptembertől...
És ez csak egy dolog, de szerepet játszott az is, hogy nem kaptam osztályt jövőre, meg se kérdezték tőlem, ez már elég övön aluli volt és ezek miatt most úgy döntöttem, hogy elbúcsúzom a pedagóguspályától és a Széchenyi iskolától. Gyakorlatilag februártól már lett volna lehetőségem az új munkahelyem, de fontosnak tartottam, hogy végig vigyem az osztályomat, ez így a sportszerű - nyilatkozta lapunknak Komlósi Barnabás.
berta
