Az Őrült nők ketrecével jönnek
Tíz hónappal tízéves jubileumi gálaműsora után július 13-án új előadással jelentkezik a Sodrás Amatőr Színtársulat. Városunk zenés, humoros produkcióiról ismert alkotóközössége ezúttal eddig nem ismert oldaláról mutatkozik majd be, az Őrült nők ketrece című előadásuk elgondolkodtató perceket is tartogat a nézőknek. A részletekről, az előkészületek állásáról kérdeztük egyik próbájukon a társulat vezetőjét, az előadás rendezőjét, Jézsó Évát. Kérésére tegeződve.
- Miért éppen az „Őrült nők ketrecét" választottátok? - Olyan jó, amikor megkérdezitek, honnan jött az ötlet, mert általában mindig az az első lépés, hogy reggel felébredek, gondolok egyet, és elhatározom magam. Bár ez esetben tényleg többről van szó. Két másik darabban gondolkodtunk, de valamiért egyiket sem éreztem a magunkénak. Végül a dramaturgnak tanuló lányom, Melissza javasolta az Őrült nők ketrece című vígjátékot, úgy érezte, igazán a mi történetünk lehetne. Majd megnéztem néhány bejátszást a darabról, és nekem is megtetszett.
- Mennyiben más előadás lesz, mint az eddigiek?
- Egy amatőr színtársulatban különösen fontos, hogy annak tagjai milyen adottságokkal rendelkeznek. Ha többségük nagyon jó énekes, illik élni ezzel, ezért a Sodrás tízéves működése alatt mindig igyekeztünk olyan zenés, humoros darabokat színpadra vinni, melyek igazán szórakoztatják a nézőket. Azonban úgy vélem, az Őrült nők ketrece sokkal több, mint mulattatás. Régóta szerettem volna egy olyan előadást csinálni, amely mélyebben is hathat a közönségre. Most jött el az ideje, a jelenlegi helyzetben bizony van közéleti természetű mondanivalója is a produkciónak: gondolok itt mások elfogadására, szeretetére, megértésére. Szerintem mindannyian ismerünk legalább egy olyan embert - akár a családban, akár a tágabb környezetünkben -, aki valamilyen oknál fogva kirekesztett. Ennek megfelelően a sok humor mellett van egy-két olyan mélypont is az előadásban, melyektől azt remélem, elgondolkodtatják majd a közönséget. Szeretném, ha a néző úgy állna fel a székéről a produkció végén, hogy átérezte az üzenetet. Különben abszolút Sodrás jellegű előadást készítünk, amely sem a Stohl Buciék-féle musicalhez, sem a Miskolci Nemzeti Színház vígjátékához nem hasonlítható.
- Mióta dolgoztok a darabon?
- A próbákat már tavaly szeptemberben elkezdtük. Iszonyatosan nehéz, épp mielőtt érkeztetek, volt egy megbeszélésünk, miként folytassuk úgy, hogy haladjunk is, de a részletekben se vesszünk el. Ennek ellenére - és a heti két gyakorláshoz képest - egészen jól állunk. Most némileg könnyebb dolgom van, mert kevés szereplős a produkció. De a csapatnak is egyszerűbb a munka, mert tíz ember hamarabb illeszkedik, és találja meg a közös hangot, mint harminc. Bár a tánckarral és a háttérstábbal együtt így is majdnem húszan dolgozunk az előadáson.
- Mely korosztályokból válogattad ki a szereplőket?
- Többnyire a középkorosztályból, de - a szüleik engedélyével - két tizenhat éves fiú is részt vesz a produkcióban. Utóbbiak esetében rengeteget gondolkodtam, merjem-e beválogatni őket, mivel az előadás megtekintése tizenöt éves kor felett ajánlott. Ráadásul az egyik srác eléggé megosztó karaktert játszik, viszont nagyon akarta ezt a szerepet.
- Mennyi munka vár még rátok a bemutatóig?
- Nagyon sok. Jelenleg is dolgozunk a díszleten, odabent, a másik raktárunkban a finálés jelmezeket varrjuk. A táncpróbák - koreográfusunk, Hajdu Cintia vezetésével - most folynak, színpadi gyakorlást minimum egyszer egy héten tartunk. Rengeteg teendő van még, de már látjuk a fényt az alagút végén. Tervem szerint június közepére mindennel készen kell lennünk, mert onnantól már a jelmezes próbák következnek.
Ördögh István