Az igazat mondd, ne csak a valódit!
Múlt csütörtökön Kéri László politológus és felesége, Petschnig Mária Zita közgazdász tartott előadást Tiszaújvárosban a Derkovits Művelődési Központban. A házaspár fontos belpolitikai és Magyarország jövőjét is érintő kérdésekről tájékoztatta az érdeklődőket. Ezek a beszélgetések, - amiket valós adatokkal támasztanak alá - betekintést adnak a jelenlegi társadalmi és politikai folyamatokba. A Tisza Szigetek meghívására városunkba érkező neves politológus- közgazdász házaspár a Krónikának is nyilatkozott az előadás előtt. (Az interjú terjedelmére való tekintettel, ebben a számban a beszélgetés első részét közöljük, folytatás a jövő pénteki Krónikában.) - Hónap óta járják az országot, hogy tájékoztassanak, informálják a lakosságot. Nem fáradtak még? Azért is kérdezem, mert az előadásig még van 45 percük, de már most is sokan itt ültek önök körül a Derkó kávézójában és folyamatosan kérdésekkel bombázták önöket.
K.L.: Szombaton voltunk Gyomaendrődön, Békés megyében, az volt az 50. előadás idén, és az volt a 17. megye, június 30-án zárunk Salgótarjánban. Az lesz az utolsó, a 19. megye, úgyhogy akkor az egész országot bejártuk. Ez azt jelenti egyrészt, hogy újratanultuk az országot, másrészt meg azt, hogy megváltozott az országban az érdeklődés, mert telt ház volt mindenütt.
- Miért zárnak június 30-án, a kampány vagy a nyár miatt?
K.L.: Mind a kettő, egyrészt van egy megállapodásunk a Tisza párt vezetőivel, hogy június 30. Úgy ítéltük meg akkor, amikor ezt megbeszéltük, hogy innentől már úgyis a jön a kampányidőszak, addigra meglesznek az egyéni jelöltek, és azok körül forog majd a világ. A politikai feladat már nem a mi dolgunk. Másrészt az a tapasztalatunk, hogy július-augusztus az egy politikai uborkaszezon, bár épp a tavalyi év erre rácáfolt, meg bele is fáradtunk.
- Miért csinálják?
P.M.Z.: Amit mi tudunk nyújtani, az olyan információknak az átadása, amiről nem értesülnek az emberek a kormányzati médiából, se újságból, se rádióból. Azok a számok, amikkel én dolgozom, hivatalosan publikált számok. Nem én találom ki a számokat, csak nincs így összerakva, ahogy én összerakom, és valójában egy általános felvilágosítást adunk, de ezt az országjárást csináltuk a '90-es rendszerváltás előtt is. Azt, hogy az igazat mondd, ne csak a valódit!
- Az önök felvilágosítása után érkeznek olyan visszajelzések, hogy összerakták a kirakóst az emberek?
K.L.: Hogyne! Mindig. Ott a helyszíneken is, és utólag is nagyon sokszor kapjuk ezt az üzenetet, hogy összerakták a folyamatot, az alapvető összefüggéseket, és ezután másképp látnak sok mindent, mint amit eddig láttak. Egy-két évvel ezelőtt nem így volt ez, most érett be egy éve, hogy hirtelen ennyi embernek lett elemi igénye magánemberként arra, hogy szeretné tudni, mi mivel függ össze, hogy tartoznak össze a dolgok és ez dobott minket a felszínre, hogy ilyen kapósak lettünk.
P.M.Z.: A sógorom orvos, nyugdíjas már, megrögzött fideszes évek óta. Az előadásunk után azt mondta, érdemes volt megérnem ezt a nyolc évtizedet, mert most össze tudtam rakni azt a világot, amiben élek.
- Mit gondolnak, aki még hisz, az miben hisz, mert egyre többen érzik, hogy nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai válság is van.
K.L.: Miben? Hát Orbán Viktorban hisz. Nagyon hosszú ám ez az elmúlt 15 év. Nagyon sokaknak levette a válláról azt a terhet, hogy gondolkozzon, hogy maga értelmezze, hisz olyan megnyugtató volt, hogy van egy vezér, aki helyettem tudja a megoldást, és amíg nem jöttek a komoly gazdasági gondok, nem jött az infláció, az európai elszigetelődés, addig azért rengetegen úgy gondolták, hogy milyen jól választottak 2010-ben, és nem szívesen teszi az ember hogyha már négyszer így választott, hogy belássa, lehet, hogy a 15 év ellenére is most már ez nem jó választás. Megértek nagyon sok embert, aki ahhoz szokott hozzá, hogy milyen jó, hogy van egy politikai felettes énje, aki megváltja helyette a gondolkodás fárasztó, aprólékos mivoltát. Ez bizonyos fokig érthető. Sok minden más is érthető, hogy kifogott a Fidesz egy nagyon jó időszakot 2010-2019 között, ami külső és belső konjunkturális okokból egy kedvező időszak volt.
P.M.Z.: És jöttek az uniós pénzek. Igaz, nem volt akkora felzárkózás, mint mondjuk a Baltikumban vagy a lengyeleknél, a magyar gazdaságban csak némi felzárkózás volt. 2020 egy törésvonal. Utána minden megváltozott, lelassult a növekedés, felgyorsult az eladósodás, és ezt megértik az emberek. Az eladósodás nem olyan rettenetesen rossz dolog, mert az azt jelenti, hogy több pénzem van ahhoz képest, mintha csak a sajátommal rendelkeznék. A kérdés az, hogy ezt mire használják, és az derült ki az adatokból, hogy egy lelassuló növekedés következett be, a fele dinamika, mint 2020 előtt volt, és az unióhoz való felzárkózás szinte eltűnt.
- Káosz van manapság a világban, az országban, a politikában, lehet, hogy végnapjait éli az Orbán kormány?
P.M.Z: Káosz van igen, de nem véletlenül. Végnapjait éli vagy élheti a kormány. Nagyon reméljük.
K.L.: Úgy tűnik, mintha a végnapjai meg lennének számlálva, de hát még több 100 nap van a választásokig. Ha úgy fordítom le magamnak a kérdést, hogy ez az utolsó ciklusa, akkor nagy valószínűséggel úgy látom, hogy ez a 15 év a 16-tal befejeződik, hogy véget ér egy történelmi időszak, mert az utóbbi néhány évben megformálódott új kihívásokra nem tud választ adni. Szokásos válasza van, hogy minden kommunikáció kérdése, mindent ki tudunk dumálni, és amikor egy miniszterelnök azt mondja, az 1. negyedév katasztrofális adataira, hogy őt az okok nem érdeklik, az azt jelenti, hogy nincs tisztában a tényleges helyzettel. Azt mondja, azért nem érdeklik az okok, mert eltérítené a kormányt a céljaitól. Hát ez micsoda marhaság? Hogyha te nem törődsz azzal, hogy miért nem úgy van, mint ahogy te meghirdetted, meg vártad, akkor ez azt jelenti, hogy te újra el fogod követni azokat a hibákat, nem?
- Mit csinál rosszul ez a kormány?
P.M.Z.: Például ezt, amit most mondtunk, de számokkal is mondhatjuk, bizonyíthatjuk. Az inflációnk Európában a legmagasabb a 2020 utáni, de előtte is már dobogós helyen voltunk, 2017 után már 1., 2., 3. helyen voltunk, és ebben az évben is érmes helyezésünk van. Ez az egyik. A másik, hogy az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján 11 felzárkózó ország van az Európai Unióban, ezek a volt szocialista országok. Ezek körében 2004-ben, amikor beléptünk az unióba, a 3. helyen voltunk, a csehek és a szlovének után, aztán 2009-ben a 4. helyre csúsztunk, de ugye az a nagy világgazdasági válság idején volt. Most a 8. helyen vagyunk, már csak Bulgária, Szlovákia van mögöttünk. Így állunk, folyamatos a lecsúszás. Az egy főre jutó fogyasztás tekintetében most már Bulgária is lehagyott bennünket, úgyhogy az egész Európai Unióban nálunk a legalacsonyabb a háztartások végső fogyasztása.
Nem beszélve arról, hogy az utóbbi években olyan beruházászuhanás következett be, ami abszolút aláássa a jövőnket, mert ha nincs beruházás, akkor nincs fejlődés, nincs fejlesztés, nincs termelékenységjavulás, a versenyképesség romlik, tehát a jövőnk ki van feszítve ezzel a rendkívüli mértékű beruházászuhanással. Miközben amennyivel nálunk csökkennek a beruházások, nagyjából annyival emelkednek a lengyeleknél, litvánoknál, szlovákoknál, horvátoknál.
- Egyre többen érzik, hogy valami nem stimmel, egyre többen mennek az utcára. Ha ez kitart még 10 hónapig, akkor ennek lehet hatása?
K.L.: Nekem sokkal pesszimistább előérzetem van, ez a 10 hónap hihetetlen nehezen elviselhető időszak lesz, mert nem nagyon látom a Fidesz legfelsőbb vezetésében a korrekcióképességét, nem nagyon látom annak a beismerését, hogy itt alapvető tévedések mozgatták ezt a pályát, aminek a végére érünk, hanem egy egyre erőszakosabb, dühödtebb reagálást látok a társadalmi kihívásokra. És ahol nincsen meg ez a belső korrekciós képesség, ahol csak a hozott anyagból képesek politizálni és vakon hisznek a kommunikáció erejében, - ami mostanra lepusztult alaptalan propagandára - ez növeli a társadalmi feszültséget, és miután most már minden mérés azt mutatja, hogy jóval többen vannak, akik változást várnak, kormányváltást várnak, cserét várnak, ezeknek a növekvő létszáma egyre nehezebben fogja elviselni ezt a fajta korrekcióképtelenséget, hogy csak a régi kormányzati reflexek vannak. Semmi új nincsen.
Ez egy olyan feszültség, ami növekvő feszültség lesz a következő években, mert azt várni, hogy majd a Fidesz ugyanúgy, mint 1989-ben az MSZMP, MSZP, önként belátja, hogy át kell adni a hatalmat, erre nem látok semmi esélyt.
- Ha már az MSZMP-t és az MSZP-t említette, van ma baloldal Magyarországon? Van ma ellenzék?
K.L.: Nem, szerintem nincsen, de ez nemcsak magyar probléma. A 2009 utáni világválság a hagyományos baloldalt fölmorzsolta mindenütt, nálunk is. Egyébként úgy látom, hogy a világra egyszerre rászakadt nyolc-tíz olyan kihívás, a migrációtól kezdve a klímaváltozásig, a mesterséges intelligencia betelepedett a munkahelyekre, tehát egyszerre van egy horizontálisan szétterülő válságfolyamat, amire a nagy, hagyományos elméletek, politikai beállítódások egyike sem tud választ adni, sem a liberalizmus, sem a baloldal, sem a szociáldemokrácia. Ilyenkor jön elő a konzervatív reflex, a status quo védelem, hogy legalább védeni azt, ami eddig megvolt, és aki eddig hatalmon volt, annál már csak rosszabb jöhet típusú, az olyan politikusokat és olyan politikai osztályt juttat hatalomra világszerte, a Trumptól az Erdoganig, a Ficótól az Orbánig. A baloldal hiánya egyáltalán nem magyar probléma, egy sokkal szélesebb körű hiánynak a leképeződése, miként a helyettük levő megváltóknak az egekbe emelkedése is sajnos ugyanaz. Egyetlen egy dologban korszerűek vagyunk, hogy ez a típus jutott kizárólagos szerephez Hszi Csin Ping-től kezdve Putyinig és Erdogantól kezdve a Trumpig, és hát ebbe Magyarország példamutatóan az élen jár már másfél évtizede. Hát ide jutottunk vele.
berta