Az élő zenének mindig lesz helye
Jász András szaxofonművész és Horváth Márk gitárművész közös örömzenélésével vette kezdetét a Terasz party rendezvénysorozata. A könnyűzenei műfajok széles skáláját felvonultató produkcióban nem csupán a hangszerek meséltek a közönségnek, a két régi jó barát tréfás történetekkel is fokozta az érdeklődők felhőtlen hangulatát.
- Mióta ismeritek egymást?
J.A.: Huszonnégy éve muzsikálunk együtt. Noha mindketten a Velencei-tó partján, egymástól csupán néhány kilométerre nőttünk fel, Debrecenben találkoztunk először. Vicces sztori, ezt majd Márk elmeséli.
H.M.: Debrecenben, egy NB I-es kosárlabdacsapatnak játszottunk egy live act-et, azaz egy DJ mellett adtunk egy estet a hangszereinkkel. Miközben gitároztam a DJ előtt, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mellettem áll egy szaxofonos. Rögtön egy hullámhosszra kerültünk. Miután lejöttünk a színpadról, bemutatkoztunk egymásnak, és akkor derült ki: mindketten a Velencei-tó mellől jövünk: Andris Velencéről, én Gárdonyból. Azt hiszem, sorsszerű volt ez a találkozás.
- Mi jellemzi a közös zenei múltatokat és a jelenlegi együttműködéseteket?
J.A.: Nagyon sok országban koncerteztünk már a közel 25 év során, emellett rendszeresen kiegészülünk vendégművészekkel - énekesnőkkel - is egy-egy közös örömprodukcióra. A műsoraink alapját mindig ez a masszív gitár-szaxofon duóhang képezi, ami az évtizedek alatt - köszönhetően Márk országszerte egyedülálló gitározási stílusának -, igencsak megerősödött.
- Márk, mitől egyedi a gitározási stílusod?
H.M.: Valójában most elgondolkodtatott, amit Andris mondott, hiszen mindenkinek van egy egyéni stílusa, ami a tanulás, a fejlődés során kialakul. A sajátom sok stílust ötvözve alakult ki, egyik eleme a Django-swing, ami egy jazz-es, egyébként nagyon komoly transzkripciókon alapuló stílus. Továbbá beemeltem a játékomba populárisabb stílusokat is: egy kis funkyt, soult, valamint bluest is, talán ezt tartja jellegzetesnek Andris.
- Hogyan illeszkedik a szaxofonhoz Márk sajátos gitározási stílusa?
J.A.: Ez a két hangszer mindig jól kiegészítette egymást. Ha esetleg olyan gitárossal sodorja össze az élet a szaxofonost, aki állandóan témákat játszik, úgy nehéz együttműködni. Viszont Márk gitárművészete nagyon ritmikus és kísérő jellegű, amire a szaxofonom hangjával szabadon repkedhetek, improvizálhatok. Esetünkben fontos, hogy az egyik hangszer nem köti meg a másikat, inkább építkeznek egymásra.
- Hogyan jellemeznétek a produkciótokat?
J.A.: Ezt a produkciót az élet írta 24 évvel ezelőtt. Nagyon sok dal úgy került bele, hogy egyik este egyszer csak eljátszottuk. Mindig nagyon sok improvizációt is tartalmaz az est, ma sem lesz ez másként. Éppen azért élvezzük nagyon minden alkalommal, mert nem mindig tudjuk, merre megy el a muzsika.
- Hogyan fogadták a műsoraitokat külföldön?
H.M.: Többek között volt egy emlékezetes turnénk 2005-ben, Lengyelországban, ahol egy fantasztikus kiállításmegnyitón is játszottunk. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a jazzt szinte bulizeneként élvezték a jelenlévők, és elkezdtek táncolni rá. Ausztriában szintén hasonló volt az élményünk. De első körben nyilván a magyar közönség szívét kell meghódítani, ami egy állandó feladat, hiszen itthon néha nehezebben oldódik a nagyérdemű.
- Az erősségeitek hogyan oszlanak meg közöttetek? J.A.: Jó kérdés. Mindketten erős személyiségek vagyunk. A duómuzsikálás nehézsége és egyben szépsége is az, hogy az ember néha alárendeli magát a zenésztársa elképzelésének, máskor pedig a saját elgondolását érvényesíti. Mi ilyen szempontból is nagyon jól működünk együtt a kezdetektől fogva.
- Hosszú távon milyen lehetőségekben gondolkodtok együtt? HM: Végigzenéljük Magyarországot, és külföldi - akár tengerentúli - fellépéseket ugyancsak tervezünk. Bár jelentős részben a DJ-ké a főszerep a zene világában, hiszünk abban, hogy az élő zenének mindig, mindenhol lesz helye. JA: A legnagyobb ajándék egy zenész számára az, ha folyamatosan a közönség előtt lehet, és időről időre tud újat mutatni. Mi is erre törekszünk.
Ördögh István