Állandó égi kísérőnk, a Hold
Az égbolt legszebb és leglátványosabb, laikusok által is megfigyelhető objektuma a Hold. Állandóan változó fázisaival mindig más arcát mutatva lenyűgöző távcsöves látványosság. Holdunk soha nem unalmas, hiszen a különböző fázisok fény-árnyék játéka, a kráterek megvilágítottságának változása, rianások sokasága lenyűgöző tud lenni. Távcsöves bemutatóimnak legszebb pillanatai azok, amikor a látogatók elragadottan kommentálják az először megpillantott Hold megragadó látványát. A Hold a Nap után a legismertebb égitest. Az, hogy a Nap meghatározó jelentőséggel bír a földi életre, gondolom mindenki számára egyértelmű. Azonban távolról sem vagyok biztos abban, hogy ez a Holddal kapcsolatban is köztudott, pedig tudományosan igazolt tény, hogy nélküle a fejlett élet nem jöhetett volna létre. Ennyi bevezető után remélem felkeltettem a Krónika csillagászatot kedvelő olvasóinak az érdeklődését néhány Holddal kapcsolatos érdekesség megismerésére. Persze a cikk adta keretek nagyon szűkek, ezért a későbbiekben is tervezem további ismeretek közlését.
A Hold keletkezésével kapcsolatban számos elmélet született, de ezek egyike sem adott kielégítő választ a Föld-Hold rendszer működésére. A néhány évtizede megalkotott, és mára általánosan elfogadott elmélet szerint a Holdat egy gigantikus kozmikus ütközés hozta létre. A bolygók kialakulása után nem sokkal, egy nagyjából Mars méretű másik ősi bolygó a Földdel történő ütközése nyomán keletkezett. Ennek során nagy mennyiségű anyag dobódott ki a Föld köpenyéből, ami egy törmelékkorongot képezve pályára állt az új Föld körül. Ez magyarázza, hogy a Hold átlagsűrűsége sokkal kisebb, mint a Földé. Az ütköző bolygót elnevezték Theiának.
A Hold keringési ideje 27,3 nap. Elliptikus keringési pályája folytán a Földtől mért távolsága a földközeli 356.410 km és a földtávoli 406.680 km között váltakozik. Ez több mint 10%-os ingadozást jelent. Amikor a telihold földközelben következik be, ezt a bulvársajtó szuperholdnak nevezi. Saját tengelye körül ugyanannyi idő alatt fordul meg, mint amennyit Föld körüli keringése igénybe vesz, vagyis mindig ugyanazt az arcát (félgömbjét) mutatja a Föld felé. Ez a jelenség az úgynevezett kötött keringés. Nem mindenki tudja első ránézésre megállapítani, hogy fogyóban van-e a Hold vagy növekvőben. Az újhold vékony sarlója és a fogyó Holdé csak abban különbözik, hogy domborodásuk két ellenkező irányba mutat. Az északi féltekén az első negyed mindig jobbra mutat a domború oldalával, az utolsó negyed ellenben balra. A magyar nyelvben a holdsarlónak a D illetve a C betűhöz való hasonlóságát használhatjuk fel a Dagad és Csökken szavakkal.
Az is támpontot nyújthat, hogy a növekvő Holdat este látjuk a nyugati égen, míg a fogyó Holdat hajnalban a keleti égen. A holdi égbolton fényesen ragyog a fenséges Föld. Az a legfeltűnőbb, hogy a holdi megfigyelő számára a Föld átmérője mintegy négyszer akkorának tűnik, mint amekkorának a Hold látszik tőlünk. Másodszor, a Föld fényvisszaverő képessége legalább ötször nagyobb mint a Holdé. Éppen ezért a „teleföld" körülbelül nyolcvanszor annyi fényt küld a Hold felé, mint amennyit a telehold hozzánk reflektál. A Föld-fény hatását akkor vehetjük észre a legkönnyebben, amikor a Hold sarlója a legkeskenyebb.
A Földről az égitestre tükröződő fény annyira megvilágítja annak árnyékban levő területeit, hogy az egész holdkorongot megpillanthatjuk. E jelenséget gyakran úgy emlegetik, mintha a régi Hold az újhold karjaiban lenne látható. A Holdról vizsgálva a Földet, a hónap folyamán ugyancsak fázisváltozásokat mutat az „újföldtől" a „teleföldig", viszont égi pozíciója nem változik, nem kel és nem nyugszik. A legközvetlenebb hatás, amit a Hold a Földre kifejt, az árapály jelenség. Ez részben a Hold gravitációs vonzása, részben a Hold és a Föld egymás körüli keringése miatt jön létre. Ekkor a Hold a Föld felé eső, és átellenes oldalán egy dagálypúpot hoz létre, melyek alá a szárazföldi részek naponta kétszer aláfordulnak. Ezt a tengerparti népek jelentős vízszintingadozásként élik meg.
A korai időszakban a Hold közelsége miatt több ezerszer magasabb dagálypúpok keletkeztek, tehát a tenger óriási területeket árasztott el, majd vonult vissza, magával sodorva a szárazföldön kioldott sókat. Így keletkezett az az „ősleves", melyben az élet kezdeti csirái kialakultak és fejlődtek. A Holdnak, mint állandóan változó fényforrásnak komoly befolyása van az élővilágra, hiszen ősidők óta segíti az emberek és az állatok éjszakai tájékozódását és szaporodását. Ősi ezoterikus, és bölcseleti tanok szerint a Hold a nőiesség alapprincípiuma. Ez a Hold szelíd fénye, és változékonysága mellett nyilván onnan ered, hogy a holdhónap hossza nagyon jó egyezést mutat a női ciklus hosszával. Végül még egy fontos szerepe lehet a Holdnak, megoldhatja az emberiség energiagondjait végérvényesen. Az árapály erőművek már ma is számos magas vízjárású tengerparton szolgáltatnak jelentős energiát. A Holdon bányászott 100 tonna triciummal pedig a Föld lakosságának teljes éves energiaigényét ki lehet majd elégíteni.
Szutor István