Akarattal, kitartással szobából a stadionba
A Tiszaújvárosi Triatlon Fesztivál első estéjén a Bagossy Brothers Company hozott nekünk népi alapú indie-rock zenét. A Bagossy Norbert, Bagossy László testvérpár háromszor nyert Petőfi Zenei Díjat, és kétszeres Fonogram-díjas.
- Volt időtök szétnézni a városban?
BL: Én egy kicsit korábban érkeztem, és megnéztem a triatlon helyszínét, a tavat, vettem fagyit, de csak itt a környéken voltam. Gyergyószentmiklósiak vagyunk, nagyjából ez a város is ugyanakkora lehet.
- Jól emlékszem, hogy Gyergyószentmiklós az egyik leghidegebb város Erdélyben?
BN: Az egyik leghidegebb, de szokott menni a vita, hogy Csíkszeredában van hidegebb, vagy Gyergyóban. De Székelyföldnek az egyik leghidegebb része. BL: Régen azt hiszem 160 fagyos nappal számoltak, most már ez azért kevesebb lett. Most is, majd amikor hazamegyünk innen, másnap Borszéken játszunk. Borszék egy órára van tőlünk, és ott már 9 fokra is lehűl ebben a nyári melegben.
- Ez télen mit jelent, van nálatok mínusz 20-30 fok is?
BL: Koncerteztünk már mínusz 27-ben is szilveszterkor Szentgyörgyön, és hát nem volt életünk élménye. Kicsit még mindig olyan, mintha meg se történt volna velünk, de van róla dokumentáció, úgyhogy mégiscsak megtörtént. Ha visszanézzük az időjárást, talán az volt az elmúlt idők egyik leges-leghidegebb időszaka, és pont akkorra sikerült időzíteni ezt a szabadtéri koncertet. Odafagyott a kezem a gitárhoz, és csontig zsibbadt az összes ujjpercünk. Kértük, hogy hozzanak forralt bort, de ez a dal végére már jégkása lett, és a következő dal végére meg jégtömb, tehát nem igazán lehetett már inni sem. A kolbászhoz, amit kértük enni, a mustár úgy megfagyott, hogy nem lehetett belemártani a kolbászt.
- Említetted, hogy innen hazamentek, ez azt jelenti, hogy még mindig ott laktok, vagy már átköltöztek Magyarországra?
BN: Ezt úgy szoktuk mondani, hogy ez az itthon, az meg az otthon. Most már elég sokat vagyunk itt is és ott is, ez a kétlakiság a jellemző. Az arányok minden zenekartagnál változnak, de most már otthonosan mozgunk mindkét részen.
- Úgy gondolom igazán egyedi dolgot csak kis helyen lehet csinálni, mint például ahogy ti is elindultatok Gyergyószentmiklósról, betörtetek a magyar zenei piacra és felrobbant az egész. Ti hogy látjátok ezt, szerintetek is így van, hogy az ember kis helyen egyedibbet alkot, mert nincsenek meg a nagyvárosi hatások, meg más zenekarok behatása?
BN: Azok a bandák, vagy csapatok, vagy közösségek, akik picit el vannak zárva a többségtől, biztos egy picit másabbak lehetnek, de nem feltétlenül ez lehet a titka a sikernek vagy a befutásnak. De ahol nagyon sok ember van együtt, és nagyon gyorsan keverednek az információk, az ötletek, ott azért nagyon sok hasonló fog születni, mint hogyha valaki tényleg elvonulva a távolba, magányosan csinálva valamit, az valószínűleg egy picit kitűnik majd a tömeges dolgokból.
BL: Mindig is abban hittünk, hogy abból kell főzni, ami van. Tehát mivel egy kisvárosban nőttünk fel, mi nyilván egyértelműen abból tudunk főzni. Nem feltétlenül vágytunk a nagyvárosba, és valószínű, hogy ott akkor, ha nem sikerült volna, akkor nem takarózhattunk volna azzal, hogy azért nem sikerült, mert nem születtünk nagyvárosba. Tehát azt gondolom, hogy nagyvárosban is lehet nagyot alkotni, és a kicsiben is. Minket a nagyváros nagyon sok dologgal kapcsolatban nyitottságra tanított. Meg nyilván sokkal több program van Budapesten, tehát az, hogy tényleg az ember hétfőtől vasárnapig bármelyik nap el szeretne menni egy koncertre, vagy színházba, megvan a lehetőség. Míg nálunk, Gyergyószentmiklóson azért ez sokkal limitáltabb, pénteken, szombaton jó esetben van valami, de azért az se gyakori.
- Hangszeres zenét játszotok. Azt mondják, hogy a fiatalok manapság már nem akarnak hangszert fogni, de úgy látom, hogy azért mégis van néhány ilyen zenekar.
BL: Kevesebb a gitárzene most már, az biztos. Ez nyilván a technika fejlődésének is köszönhető, hogy tényleg egy ember egy szobában majdnem bármilyen zenét meg tud csinálni egy laptoppal és egy hangkártyával. Viszont mi ebbe nőttünk bele. Ez volt, ami hozzánk nőtt, úgyhogy bár tényleg mindenevők vagyunk zenei téren, azért az sosem volt kérdés, hogy alapvetően amit mi csinálunk, az gitárzene.
- Hogy sikerült, hogy egy ennyire kis kiadó át tudott titeket ide hozni, és ennyire felrobbant a dolog?
BN: Nem a kiadón múlott. A mai világban már nem úgy működik, mint régen, hogy kell egy kiadó, vagy kell egy menedzsment. Egy bizonyos szint után kell, de ahhoz, hogy beröffenjen a gépezet, ahhoz nem. Az első két lemezünk szerzői kiadásban jelent meg, mi adtuk ki. Megkerestük a lemezgyárat, lenyomtattuk, majd elkezdtük árulni a lemezt. A kiadó úgy jött, hogy a Lóci játszik dobosának van egy kiadója, és ő mondta, hogy milyen előnye lehet adott esetben annak, ha társulunk, és innentől fogva ő adja ki. De ez is egy baráti kapcsolat, nem szól bele abba, mit csinálunk. Menedzsment pedig azért kellett, mert miután a produkció elkezdte kinőni önmagát, tehát amikor átjöttünk Erdélyből Magyarországra, akkor nekünk mindent elölről kellett kezdeni. Itt semmifajta tudásunk nem volt, hogy merre induljunk el, milyen klubokat kell megkeresni, ezért nekünk abszolút szükségünk volt valakire, aki ebben segít.
- Ez egy jó inspiráció lehet a mai fiataloknak, hogy csinálják, mert el lehet érni ilyen szintre, a szobából el lehet érni a stadionba.
BN: Abszolút, igen. Akarat, kitartás, és nyomni kell. Lehetőség mindenre van ma már, csak tényleg akarni kell, dolgozni kell érte, és nyilván kell egy adag szerencse is mellé.
Surányi P. Balázs