A színház semmivel nem helyettesíthető
A Színház Határok Nélkül rendezvénysorozat második állomásaként városunkban is bemutatkozott a Liliom Produkció. A Tallós Rita által alapított színházcsináló műhely egyedülálló szerepet tölt be a magyar kulturális életben, ugyanis nők által és nőkről készült produkciókkal szórakoztatják a nagyérdeműt immár négy éve. Tiszaújvárosi látogatásuk is abszolút sikernek bizonyult: a közönség hosszas vastapssal búcsúzott az előadás végén Ábel Anitától, Bede-Fazekas Annamáriától, Olasz Ágitól, valamint Horváth Lilitől, akit a produkció szünetében a Dámák a pakliban szépségeiről és édesanyjáról, Tordai Teriről is kérdeztünk.
- Hogyan kapott szerepet az előadásban?
- Tallós Ritának egy másik, az „Anyád kínja" című produkciójában is játszom. És hát, amit a Rita rendez, az nagyon közönségbarát és sikeres előadás, úgyhogy nagyon örültem, amikor felkért Alice szerepére. Hál'istennek a Dámák a pakliban is nagy kedvence a publikumnak.
- És önnek is?
- Szeretem. Mivel ez egy angol vígjáték, van egy kis fanyar humora. Nem akarom itt, a szünetben leleplezni a karakteremet, de jellemzi őt egyfajta rejtélyesség, amiből keletkezik majd egy „csavar". Noha sokszor játszom Alice-hez hasonló figurákat, ő több szempontból sem olyan, mint én: özvegyasszony, nincs gyereke - míg nekem három van az életben -, és sokkal visszafogottabb, zártabb nálam - az öltözködésében is. A személyiségemmel ellentétes szerep esetén próbálok az adott karakterhez hasonló hölgyeket keresni a mindennapi életben, és igyekszem egy kicsit hozzájuk igazítani a figurát. De nyilván én is mindig ott vagyok mögötte.
- Milyen érzés volt felépíteni a produkciót?
- Négy régi barátnő találkozásában bontakozik ki a cselekmény, tehát már csak ezért is nagyon sokat nevettünk a próbákon. Ráadásul Rita nagyon szereti, ha a szövegben foglaltakat további játékszituációk is kiegészítik. Köztük akár olyan is, ami nem a leírtakból indul ki. Úgyhogy nagyon sok olyan helyzetkomikum is kialakul, mint amilyeneket az imént, az első felvonásban is láthattak a nézők. Az is nagyon tetszik ebben az előadásban, hogy négy nagyon más típusú nőt mutatunk be, ennél fogva a nézők könnyen elmerülhetnek a történetben, és játszva azonosulhatnak a karakterekkel.
- Melyek voltak a legizgalmasabb részei a próbafolyamatnak?
- Egyrészt a szerepformálás, másrészt pedig az, hogy mi, négyen érezhetően összecsiszolódva „hozzuk" a negyvenes korú barátnőket a színpadon. Sikerült. És olyan jó a csapat! Annyira, hogy amikor az ország különböző szegleteibe visszük a produkciót, már a buszban összemondjuk a szöveget.
- Áttekintve a pályáját, kapott-e valami újat ettől a darabtól?
- Ha nincs ez az előadás, szabadúszó színész lévén nem találkozhattam volna a színpadon a Ruby karakterét felváltva megformáló Ábel Anitával és Hegyi Barbarával, tehát nagyon boldog vagyok, hogy mi együtt játszunk ebben a produkcióban.
- Úgy hallottam, egészen egyedi közösség a Liliom Produkció…
- Igen, mindig nőkkel, női témákat dolgoz fel a színpadon. Ez egyrészt azért nagyon jó, mert a drámairodalomban negyvenéves kor felett elfogynak a női szerepek. Továbbá szerintem mostanság a filmek terén is keresik a nők a róluk szóló alkotásokat, a színházi közönség soraiban is mindig sokkal több nő foglal helyet, úgyhogy számomra mindig hálás feladat női témákat is bemutatni. Viszont Rita úgy választ darabot, hogy egy-egy férfi mindig fel-felbukkanjon a produkciókban, akár személyesen, akár csupán a párbeszéd szintjén.
- Miben más egy abszolút női előadással dolgozni?
- Mindig azt hiszik, hogy nagy viták vannak… Egyébként persze, szoktak lenni. Három olyan produkcióm is fut, amiben csak nők szerepelünk, és azért szeretem mindet, mert rendkívül jó közösséget alkotunk. A nők tényleg nagyon tudnak vitatkozni egymással, de szintén képesek igazán hatékonyan együtt dolgozni. És ha jóban vannak egymással, igen sok remek dolog tud megszületni
. - Hogyan érintette Benedek Miklós távozása?
- A tanár úr tanított és rendezett is engem. Nagyon-nagyon szerettem őt, azt gondolom, egy színházi korszak is elment vele. Ezt a szó legnemesebb értelmében mondom. Most nyáron olvastam el az önéletrajzi könyvét - melyben engem is megemlített - gyönyörű élmény volt.
- Éppen harminc évvel ezelőtt kezdett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Hogyan értékeli a különböző változásokat 1994-hez képest?
- Az elmúlt három évtized során nyilvánvalóan átalakult a világ. Az utóbbi tíz esztendőben különösen erősen érzem a változást a kultúrában is: gondolok itt a technológiai fejlődésre és azon belül a mesterséges intelligencia megnövekedett szerepére. A színház már kissé szűkebb réteget vonz a '90-es évekhez képest, talán ezért is nehezebb lett nekünk, színészeknek. De hát én már harminc éve csinálom, úgyhogy biztosan maradok a pályán. Mindent egybevetve úgy vélem, a színház semmivel nem helyettesíthető, mert az előadás egy aznapi csoda, amely a közönség és a színészek aktuális kémiájából, összhangjából születik.
- Harminc év után van-e még szerepálma, vagy olyan darab, melyben nagyon szeretne játszani?
- A pályám elején sok drámai karaktert alakítottam, ezért nagyon szeretnék még klasszikusokban, például Csehov és Molnár Ferenc-darabokban játszani. Remélem, hogy még lesz rá lehetőségem.
- Az édesanyja hogy érzi magát?
- Minden tekintetben nagyon-nagyon jól. Ő fantasztikus! Nyolcvanhárom éves lesz decemberben, és még mindig játszik. Ő az élő példa előttem, hogy ezt a mesterséget még idősen is micsoda óriási hittel, lelkesedéssel és életenergiával lehet űzni. Azt mondja, a színház a családja, és valóban: ő az, aki, amíg tud, színpadon lesz.
Ördögh István