A sebességgel kötött barátságot
Már akkor sötét volt, amikor elindultunk Miskolcra, hogy egy fiatal sportolóval találkozzunk. Harnisféger Hannával a DVTK gyorskorcsolyaedzésén beszéltünk meg egy találkozót, mivel Hanna ebbe. a nem mindennapi sportban találta meg önmagát. Este 7 körül értünk a jégcsarnokhoz, akkor már nem csak sötét, hanem hideg is volt. Egy csapat mosolygós izgő-mozgó, lelkes sportoló gyerek azonban gyorsan feledtette a jégcsarnokban lévő nem túl kellemes négy fokot.
- Nagyon szeretek korcsolyázni járni, mert sok barátom van itt - kezdi Hanna koris történetét.
- Korábban kipróbáltam a kosárlabdát, úszni is jártam és a Gimnasztráda csapatának is tagja voltam egy ideig. Aztán három évvel ezelőtt elkezdtem járni a koritanodába Miskolcra, ahol megtanultam az alapokat. Aztán a mostani edzőmnek a felesége keresett meg és felajánlotta, hogyha van kedvem kipróbálhatnám a gyorskorcsolyát, mert úgy látja a mozgásomon, hogy inkább az áll hozzám közel, és nem a műkorcsolya. Először még csak eljöttem megnézni egy edzést, aztán ki is próbáltam. Jó volt, hogy a többiek rögtön befogadtak, nagyon jó közösségbe kerültem, és persze nagyon tetszett az is, hogy megtanulok gyorsan korizni, mert a sebességet nagyon szeretem.
- Mi jelent ez a sebesség?
- Én az 500 métert 57,3 másodperc alatt teszem meg, az a célom, hogy ezt az időt lefaragjam 56 másodperc köré. -
Voltál már versenyeken? Ha igen, melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
- Igen, a tavalyi szezonom jól sikerült, mert a lány váltóval a Junior Magyar Bajnokságon ezüstérmesek lettünk és az összetett Magyar Kupán szintén másodikok lettünk.
- Hogy fér bele a mindennapokba az, hogy eljársz Tiszaújvárosból Miskolcra edzésre?
- Amikor elkezdtem a gyorskorit, megbeszéltük a szüleimmel, hogy addig csinálhatom, amíg nem megy a tanulás rovására. Tudom csinálni a kettőt együtt, mert még mindig itt vagyok - teszi hozzá mosolyogva. Hanna szüleinek is kijut a feladatokból. Ők viszik Miskolcra edzésre hetente többször.
- Amikor Hanna elkezdte a korcsolyázást, volt amikor heti öt alkalommal jöttünk - emlékszik vissza Harnisféger Noémi, Hanna anyukája.
- Az egy kicsit húzós volt, de megoldottuk. Most már csak hetente háromszor járunk.
- Hogy néz ki egy olyan délutánotok, amikor Hannát hozni kell edzésre?
- Én is meg a férjem is itt dolgozunk Miskolcon. Fél öt körül érünk haza, aztán indulunk is vissza, mert az edzések hétkor kezdődnek. Mindig van egy szárazedzés és egy jegesedzés, ezért este kilenc után szoktunk hazaindulni. Hanna az iskola után igyekszik megcsinálni a másnapi házi feladatot, meg arra próbálunk átállni, hogy előre tanuljon. Hétvégén tanulja meg a hétfői, keddi leckét. Úgy látjuk, hogy ez működik, de azt is, hogy azért elfárad, de annyira ragaszkodik ehhez a sporthoz és a társakhoz, hogy mindent megtesz azért, hogy itt maradhasson.
- Veszélyes sportágat választott Hanna. Izgulsz, amikor pályára lép?
- Nem igazán izgulok, inkább biztatom, hogy sikerüljön neki minél jobb időt elérni, saját magához képest minél többet fejlődni. Már nem féltem, mert már ebben a korosztályban olyan biztonsággal mozognak a jégen, hogy ritkán fordul elő baleset. Kezdetben, amikor még tanult gyorsulni, meg kanyarodni, akkor többször előfordult, hogy a szivacsfalba csapódott, de van rajtuk védőfelszerelés, ami megvédi őket a komoly sérülésektől. Hanna D korosztályban korcsolyázik, mint a többi 12 éves. Edzője Sajó Márton, aki a kezdetektől egyengeti Hanna útját a sportágban.
- Hanna korosztálya olyan életkori szakaszban jár, amikor nagyon nehéz a sebességüket növelni - mondja Sajó Márton, a DVTK Jegesmedvék rövidpályás gyorskorcsolya szakági vezetője.
- Viszont az, hogy Hanna eljár ilyen messzire edzésre és szinte minden alkalommal itt van, azt gondolom, hogy példaértékű és motiváló, nem csak a társaknak, hanem nekem is. Az, hogy 40 percet utaznak ide és 40- et haza egy héten háromszor, megmutatja azt, hogy bár sokszor vannak nehezítő körülmények, de mindent meg lehet oldani. Természetesen ebben a történetben nagy szerepe van a támogató szülőknek is.
- Kiből lehet jó gyorskorcsolyázó? Milyen adottságokkal kell rendelkeznie annak, aki ezt a sportot szeretné választani?
- A legfontosabb a bátorság, vakmerőség és a kitartás. Először is nem szabad félni. A pálya első ránézésre nagynak tűnik, de nem az. Ezek a gyerekek már elérik a 30-40 km/h-s sebességet, így sokszor benne van, hogy elesnek. Hiába csak az óramutató járásával ellentétes irányban korcsolyázunk, óriási stabilitás kell, jobbra-balra, előre és hátra is kell tudni korcsolyázni. Ezek az alapok a legfontosabbak, mert csak akkor mer majd gyorsan menni, ha biztosnak érzi magát a jégen. A kitartás pedig ahhoz kell, hogy ha százszor esik el, akkor százegyedszer is fel kell állni és ugyanazzal a lendülettel továbbmenni.
ema