„Valójában annak élek, amit csinálok”
Zámbó Jimmy és Korda György örökzöld slágerei mellett saját dalaival is megörvendeztette a közönséget Peter Srámek a Strandfesztiválon. Az énekes két fontos évfordulóhoz érkezett, melyek kapcsán arról is kérdeztük, változott-e bármilyen tekintetben, mióta megismerte az ország.
- Tíz esztendővel ezelőtt ismert meg a magyar közönség, és betöltötted a harmincadik évedet. Mi minden merül fel benned e két jubileum kapcsán?
- Boldog és büszke vagyok, hogy tíz év eltelte után is rendszeresen felléphetek. Hál' istennek felfelé ível a pályafutásom. A nyaram be van táblázva koncertekkel, egészen decemberig tele vagyok rögzített feladatokkal, és már azt is tudom, hová megyek majd jövő ilyenkor. Szeptembertől egy tévéműsorban is látható leszek, de erről nem mondhatok többet. Nagyon sok új rajongót szereztem, köztük ráadásul fiatalokat is szép számmal. Utóbbiak szeretete még újdonságként hat, de ugyancsak rendkívül jólesik. Ezek szerint jól csinálom, amit csinálok, örülök, hogy ennyire népszerű az a típusú zene, amit képviselek. Az, hogy közben harminc éves lettem, semmi különöset nem jelent nekem - csak egy szám.
- Változtál bármilyen tekintetben 2014 óta?
- Szakmai értelemben kifejezetten sokat tanultam. Azt is a fejembe véstem, hogy nagyon kevés emberben bízhatok. Kezdetben rendkívül nyitott voltam, szívesen osztottam meg bármit, bárkivel. Ma már visszafogom a mondandómat, nagyon megválogatom a szavaimat, és igyekszem óvni a magánéletemet. Úgy gondolom, összességében bölcsebb, óvatosabb és éberebb lettem az elmúlt tíz év során. Ugyanakkor imádom az embereket, a rajongóimat, ha az aktuális körülmények lehetővé teszik, nagyon szívesen töltök időt velük. De amint bezárom magam mögött a házam ajtaját, már nem „A Srámek" vagyok, hanem Péter, és ez így van rendjén.
- Erről eszembe jutott a bulvársajtó kíméletlensége. Milyen a viszonyod a médiával?
- Nézd, azt hiszem, egy ismert ember onnantól válik sztárrá, amikor már a rosszat is leírják róla csupán azért, hogy valamit világgá kürtöljenek. Nekem nagyon jó a kapcsolatom a médiával, korrekt kommunikációval többnyire képes vagyok megelőzni a túlkapásokat, meg tudom védeni a nyilvánosságtól mindazt, ami számomra szent és sérthetetlen. Amikor nem sikerül, természetesen nem hagyom annyiban a dolgot. Ettől függetlenül úgy vélem, meg lehet találni azt az egyensúlyt, melyben a média és a közszereplő viszonya a kölcsönös megértésen alapszik.
- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a Fonogram- díjad átvételéig nem éreztél elismerést szakmai oldalról a művészeted iránt. Ennek ellenére azért találtál barátokat a zenei világban?
- Az előadóművészetben nagyon kevés barátság létezik. Többeket tisztelek, ők is engem, de ennyi. Mindenkinek sok sikert kívánok, és teszem a dolgomat továbbra is, mert az emberek visszajelzései alapján azt látom, van értelme. Valójában annak élek, amit csinálok.
- Előadóművészként milyennek látod a helyzetedet?
- Noha a szlovák viszonyokhoz képest nagy, innen nézve mégis kicsi a magyar zenei piac. Minden évben előtérbe kerülnek új előadók, ezért nagyon kell figyelnem, hogy megőrizzem azt a pozíciót, amit tízévnyi befektetett munkával elértem.
- Hogyan foglalnád össze, mit kaptál Magyarországtól?
- Szinte mindent. Egyetlen rossz szót sem tudok mondani Magyarországra. Itt kaptam új otthont, új lehetőségeket és még sok minden mást, amire a kezdetektől fogva vágytam. Nagyon hálás vagyok a magyaroknak, akárcsak azoknak a szlovákoknak, akik a határ túlsó oldaláról is követik a karrieremet.
Ördögh István
