Tájházak napja
Idén is megrendezték a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napját. Ez alakalomból 2013. óta hagyományőrző programokat szerveznek országszerte. A régi, vidéki, paraszti élet bemutatásához a tiszaszederkényi Villa Scederkyn Tájház is csatlakozott színes programokkal.
- Csodálatos településen élünk és nagyon fontos, hogy megőrizzük a hagyományainkat - kezdte köszöntőbeszédét Jézsó Gábor, a városrész önkormányzati képviselője.
- Külön örömmel tölt el, amikor látom, hogy máshonnan is érkeznek hozzánk vendégek és megcsodálják, hogy milyen szép Tiszaszederkény és mondják, hogy milyen jó lehet itt élni.
Amíg a színpadon a tiszaújvárosi néptánccsoportok szórakoztatták a közönséget, addig Bodnár Dániel Mihály mutatta meg, mivel foglalkozik, mit készít egy szarufaragó.
- Az elhullott marha tülkét ki kell főzni, hogy a benne lévő csontot ki lehessen szedni - avatott be a nem mindennapi feladatokba a szakember.
- Aztán fertőtleníteni kell, majd megcsiszolni, ami több órán át is eltarthat, hogy ilyen szép sima felületet kapjunk. Csak ezután kezdődhet a díszítés. Amin most dolgozom, az egy zempléni motívumokkal díszített pásztortülök, ami úgy készül, hogy egy speciális késsel belekarcolom a mintát, aztán faszenet meg méhviaszt összekeverek, ezt beledörzsölöm, ez adja a fekete színt, a sárgát pedig salétromsavval érem el. Barancsi Andrea népi iparművész is egy rég elfeledett mesterséget hozott a Tájházak Napjára. Megmutatta mivel is foglalkozott régen a drótostót.
- Annak idején minden új cserépedényt körbedrótoztak, így védték őket a sérülésektől - mondta Andrea.
- A drótozás miatt nehezebben törtek ezek az edények, sőt, ha megsérültek, megrepedtek vagy akár két-három darabra törtek, akkor is így javították meg őket. A repedéseket és a töréseket a drótozással annyira össze tudták húzni, hogy újra vízzáró lett az edény. A tájházban egy új időszaki kiállítás is nyílt Szerinted mi ez? címmel. Régi idők használati tárgyai között nézelődhettek a látogatók.
- Nagyon jó látni ezeket a régi dolgokat - mutat körbe Jurászik Sándor, aki maga is szereti a régiségeket, az ő gyűjteményéből is került pár darab a kiállításra.
- A gyerekkorunkban használtunk ilyeneket. A szüleimnek is voltak ilyen eszközeik, például ez a kézi kukoricamorzsoló, emlékszem, hogy kendőt kötöttünk a kezünkre, hogy a morzsoló ne sebesítse fel a kezünket. De itt vannak ezek a kaptafák is, amit a cipészek használtak, vagy a krumplinyomó, a daráló, ami a mi konyhánkban is ott volt. A vidéki életet bemutató kiállítás egy évig látogatható a tájházban. ema