Tájházak napja Szederkényben

Népi játékok, mesterségek és időszaki kiállítás a „Villa Scederkyn”-ben.

Megtelt a „Villa Scederkyn" Tájház udvara vasárnap délután. A Tájházak napja országos kezdeményezéshez idén is csatlakozott a szederkényi tájház. Színes hagyományőrző programok közül válogathattak az érdeklődők. A tájházban pedig megnyílt a 16. időszaki kiállítás Közhírré tétetik! címmel. A tárlaton ezúttal a hírek és a tájékoztatás áll a középpontban, az internet előtti időszak információáramlásáról szól. A Kisbocskor és az Apró Tiszagyöngy Néptáncegyüttesek produkciói gondoskodtak arról, hogy vidáman induljon a vasárnap délután. A fűben magokat válogattak a türelmesebbek, kötelet húztak az erősebbek, de lehetett papírból kosarat vagy fonalból karkötőt fonni is. Sokan a játékos kvízfeladatokra keresték a megoldásokat a tájházban. Az árnyékban pedig egy fafaragó mester mutatta meg mestersége csínját-bínját. 

- Nagyon fontos a mi szakmánkban a térlátás, a képzelőerő és egy jó éles bicska - mondta mosolyogva Pós Krisztián, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, népi iparművész, fafaragó, pásztorbot készítő.

- 10 évesen fogtam először bicskát a kezembe. Paraszti családból származom, így egyértelmű volt, hogy valamilyen hagyományőrző szakmát választok. Mindenfélét faragok, de elsősorban pásztorbotokat készítek. Ezeket mindig személyre szólóan csinálom. Csak úgy faragok mintát a botra, ha egyeztetek a tulajdonossal és az életének mozzanatait, történéseit faragom rá, ettől lesz övé a bot.

- Milyen fa a jó alapanyag? 

- A somfa a legjobb alapanyag - mutatja a kezében lévő félig kész pásztorbotot. - A somfát felszedik az erdőn, megpárgolják a tűzön, ami azt jelenti, hogy megégetik. Aztán leszedjük a héját, kiegyenesítjük, majd trágyalébe áztatjuk. Erre azért van szükség, mert ad a fának egy szívósságot, ellenállóságot. A végén bekenem mésszel, ami lefertőtleníti, meg egy plusz színt is ad neki. A tájház kerítésén rögtönzött történelmi áttekintést is olvashattak a látogatók. Tiszaszederkényi és tiszaújvárosi események jelentek meg a táblákon.

- Én nem vagyok tősgyökeres tiszaújvárosi, 1991-ben kerültem ide - mondta Karsheh Iliász, aki éppen a szederkényi történelem mozzanatait tanulmányozta. 

- Érdekel a település múltja és persze a jelene is, ezért is jó alkalom ez a rendezvény, mert a népi kultúra már kezd kimenni a köztudatból és kellenek az ilyen programok, hogy a fiatalok megismerjék a régi időket és a hagyományokat őrizni tudják. A két lányom a Kisbocskor Néptáncegyüttesben táncol, aminek én nagyon örülök, hiszen ez is a hagyományhoz tartozik. A lányok rendszeresen fellépnek a tájházak napján, de szívesen részt vesznek a programokon is. Így minden évben eltöltünk itt egy kellemes délutánt. 

ema