Szeptembertől új vizeken
KAJAK-KENU. Idén is egymás után gyűjti a dobogós helyezéseket Fekete Nóra, a serdülő korosztály egyik legígéretesebb kenus versenyzője. Az Olimpiai Reménységek Versenyén 500 méteren bronzérmes lett a Tiszaújvárosi KKSE sportolója, de sikeresen szerepel a maraton szakágban is: a Maraton Magyar Bajnokságon megnyerte az U17-U18-as futamot, majd az Európa-bajnokságon is felállhatott a dobogó harmadik fokára. A sűrű versenynaptár mellett nem volt egyszerű időpontot találni a beszélgetésünkre. „Minden nap edzésem van, kétszer is" - mondta, amikor elcsíptem egy rövid interjúra. A tempó kemény, a hozzáállás még inkább
- Nóra pontosan tudja, merre tart.
- Nyáron napi kétszer - reggel és délután - van evezés, és kondizni is szoktunk. Télen kevesebb, vagyis heti kilenc edzést tartunk. Mivel akkor a Tisza be van fagyva, így a Sportcentrumban evezünk, a tanmedencében, mellette kondizunk, úszunk és futunk. Ebben az időszakban a heti kilenc edzésből hármat hajnalban, még az iskola előtt tartunk. Ez elég fárasztó, hiszen olyankor négykor kell kelnem, mert Hejőbábáról járok be. Idén már februártól szabadvízen eveztünk, mivel Bragato Giada - úgy emlékszem -, márciusban táborba ment, és így neki sokkal korábban „formába kellett hoznia" magát.
Ezek az edzések számomra rendkívül különlegesek voltak, hiszen a mínusz fokokban majd' megfagytunk, ráadásul még jégtömböket is kerülgettünk. Ilyenkor nyáron van a versenyszezon, erre készülünk. A legfrissebb élményem a múlt heti Magyar Bajnokság, 5000 méteren sikerült megszereznem az aranyérmet, amire azért is büszke vagyok, mert idősebb korosztályban indultam. Páros 1000 méteren a második, egyes 1000 méteren pedig a harmadik helyezést értem el.
- A sprint versenyeken van preferált távod?
- A 200 méteren nyújtott teljesítményemet még nem érzem igazán erősnek, mert nem tudok elég hamar felgyorsulni, hiába próbálok beleadni mindent. Úgy látom, hogy az edzőmnek, Krucsay Józsefnek a legtöbb tanítványa 500, és 1000 méteren teljesít a legjobban. Azt mondanám, hogy hozzám is az 500 méter áll a legközelebb. Egyébként az idei maraton versenyeken elért eredményeim megleptek, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogok teljesíteni. Tulajdonképpen sosem voltam maratonista.
- Honnan jött, hogy idén hosszú távú versenyeken is részt veszel?
- Amikor kiderült, hol, mikor és milyen versenyek lesznek, az edzőmmel láttuk, hogy itthon lesz a maraton világbajnokság, és ő javasolta, hogy próbáljam ki ezt a típust is, hiszen rengeteg tapasztalatot jelent a későbbiekben, és ezzel én is egyetértettem. A júniusi Európa-bajnokság Portugáliában volt, ez több szempontból is nagy lehetőségnek ígérkezett, ezért boldogan éltem a lehetőséggel. Igaz, hogy a válogatóra, és magára az eb-re sem készültünk olyan erősen, de sikerült megnyernem a válogatót, így az eb-re is kijutottam.
A győri válogatón pedig nagyon stresszeltem, alig tudtam elhinni, hogy tőlem két évvel idősebbekkel fogok versenyezni. Mivel tényleg sosem voltam maratonista, és a felkészülés sem volt olyan erős, így rendkívül izgultam, de próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy ha végig becsületesen, mindent beleadva küzdök, akkor nem lehet gond, és szerencsére így is lett. Ráadásul viszonylag nagy különbséggel nyertem, a mögöttem lévő körülbelül 150 méterrel volt lemaradva. Nagy szerencsém volt, mert éppen, hogy beértem a célba, bele is borultam a vízbe. Most, hogy a Magyar Bajnokságon is túl vagyok, erőteljesen készülök a Maraton Világbajnokságra.
- Miben más a felkészülés egy maratonra, mint egy rövid távú versenyre?
- Maratonnál inkább az állóképesség és a kitartás hangsúlyosabb, rövidtávon pedig a dinamika, a robbanékonyság, és az erő. Amikor az utóbbira készülünk, akkor „résztávozni" szoktunk, ami azt jelenti, hogy körülbelül egy percig evezünk, utána kicsit pihenünk, majd két percig evezünk, ismét pihenünk, és így tovább. Maratonnál sokkal jobban koncentrálunk a hosszú távú evezésekre, valamint kiszállunk közben a stégen, egy kicsit futunk a hajóval, mert ezeknél a típusú versenyeknél van futószakasz is. Összegezve, a maratonnál inkább okosan kell versenyezni, rövid távon pedig - úgy szoktam fogalmazni - nyomatni kell ész nélkül.
- Most, hogy megízlelted a hosszú távú versenyek hangulatát, előfordulhat, hogy később ez fog közelebb állni hozzád?
- Ezt még nem tudom eldönteni, de annyit mondhatok, hogy remélem, nem. Ennek egyszerű az oka, az a célom, hogy az olimpián részt vegyek, ott pedig csak rövid távú versenyeket tartanak.
- Milyen más, jövőbeli terveid vannak?
- Nagy mérföldkő következik az életemben, hiszen szeptembertől, ha minden igaz, egyesületet váltok, és Szegeden fogok edzeni. Tavaly óta sajnos drasztikusan lecsökkent az itteni csapatban a létszámunk, többen úgymond az iskolát választották, érettségiztek, most pedig készülnek az egyetemre. Sajnos itt elfogytak a kenusok, ez pedig engem mentálisan megterhelt. Még fiatal vagyok, és szükségem van arra, hogy jöjjenek mellettem a többiek és motiváljanak. Igaz, Giada feladja a leckét, mert nagyon gyors és jó formában van, a csapat mégis hiányzik, ezért döntöttem az egyesületváltás és a költözés mellett. Már elintéztük az iskolát is, a szállás még kérdéses, de albérletben gondolkodom. Szemezgettünk a kollégiummal is, viszont apa szerint nem jó ötlet, és jobban belegondolva szerintem sem, hiszen versenyszerűen sportolok. Mikor hazaérek este, edzés után, már nagyon fáradt vagyok, így inkább hajnalban tanulok. Nem hiszem, hogy a szobatársak ezt díjaznák, valamint nekem se lenne egyszerű több szempontból alkalmazkodni. Így marad az albérlet, és aminek még örülök, hogy egy kenus társam, Széll Kristóf is jön az egyesületbe.
- Az ottani egyesületet mennyire ismered?
- Szó-szó. Azt tudom, hogy kevesebb edzésünk lesz, viszont arra számítok, hogy keményebbek is lesznek. Olyan személyekkel evezhetek majd, mint Kiss Ági, aki olimpián indult és világbajnok is, szerintem ez nagy előnyt jelent a felkészülésben. Azt gondolom, hogy egy olyan edző, akinek a tanítványa ilyen eredményeket elért, nekem is jót fog tenni. Számításba került Budapest is, de ott nincs olyan egyesület, ahová szívesebben mentem volna, ráadásul sok csapat van, így a Dunán szűkösebb a hely, ezért nehezebb lett volna edzeni.
- Itthon hogyan fogadták ezt a döntést?
- Az edzőm szomorú, és igazából én is. De így, hogy elfogytunk, nem szeretném, hogy később esetleg emiatt abbahagyjam a sportot. Tényleg sajnálom, de magamért csinálom, szóval kénytelen voltam meghozni ezt a döntést. Furcsa érzés így edzeni, a tudattal, hogy szeptembertől már máshol leszek, és úgy látom, Józsi is hasonlóan érez, de szerintem megérti. Azt mondta, hogy semmi jónak az elrontója nem szeretne lenni, és ha úgy érzem, mennem kell, akkor támogat benne. Sok szempontból nagy most a nyomás rajtam, mégis izgatottan várom, hogyan alakul majd az életem. K.E.