Napfény világította pillanatok
„Fények útján" címmel Pázmándi Sándor fotóiból nyílt kiállítás a Derkovits Művelődési Központban. Az intézmény aulájának és félemeletének falain bemutatott felvételek többségén az alkotó elmúlt tizenöt évben tett utazásai során megragadott pillanatok láthatók, de városunkban és annak szűk környezetében készült fényképek is felbukkannak a november 23-ig megtekinthető, közel száz alkotást felvonultató tárlaton. A kiállítás október 10-i nyitányán Galamb Noémi, Pázmándi Regő, valamint Balla Miklós énekes-zenés produkcióit élvezhették a megjelentek, ünnepélyes megnyitóbeszédében Bognár Imre, a Derkovits Művelődési Központ közművelődési szakmai igazgatóhelyettese pedig régi barátjaként mutatta be a látogatóknak Pázmándi Sándort, és idézte fel a számos díjjal elismert fotográfus eddigi pályájának főbb állomásait. Mint lapunknak adott nyilatkozatából kiderült, Sándor negyvenöt évvel ezelőtt készítette első fényképét.
- Miért Bognár Imrét kérted fel a kiállítás megnyitására?
- Nagyon régóta barátok vagyunk. Úgy emlékszem, huszonöt évvel ezelőtt szólt nekem Imi, hogy szeretné, ha fotókat készítenék a helyi mazsorettcsoportok fellépéseiről. El is kezdtem, és ezt követően kaptam egyre több felkérést a tiszaújvárosi rendezvények alkalmával. Ilyen volt többek között a Színház Határok Nélkül, amit 2005-től tizenhárom éven át fényképeztem.
- Milyen szempontok alapján állítottad össze a tárlat anyagát?
- Most nem a megbízásos munkáimat akartam bemutatni, inkább a kedvenc témáimat szemléltető képeket válogattam. Ezen a kiállításon az utazásaim során készült fotókra helyeztem a hangsúlyt, különösen a napfény által megvilágított pillanatokra. De természetesen láthatók más jellegű felvételek is. Összességében azt akartam kiemelni a tárlattal, hogy a fotós a szabadidejében is tud jó képeket csinálni.
- Mikor és hogyan ismerkedtél meg a fényképezéssel?
- Tízéves koromban vett a család egy fényképezőgépet, de valójában senki nem használta, úgyhogy magamhoz vettem. Egyébként most ki is van állítva a vitrinben, egy Smena 8M kisfilmes gép, amivel - ha minden megfelelően van beállítva - még talán most is jó fotókat lehet csinálni. Emlékszem, az első képeim nagyon nem sikerültek, ráadásul forró vízben hívtam le a filmet. De akkortájt indult egy sorozat a fotózásról a Magyar Televízióban, abból a műsorból rengeteget tanultam
. - Úgy tudom, miután 1998-ban Tiszaújvárosba költöztél, két fényképész is a szárnyai alá vett.
- Igen, elsőként Bartók István. Ő mindenre megtanított, ami a fotózáshoz kell. Pistának nagyon komoly fotólaborja volt annak idején, sokszor behívott oda, megmutogatta a képek előhívásával kapcsolatos eljárást, és elmagyarázta a jó képek készítéséhez szükséges tudnivalókat. Azt is mondta, hogy mindig legyek bátor, amikor fotózok. Nagyon sokat köszönhetek Pistának, akárcsak Vargáné Koncsol Anikónak, aki pedig arra tanított meg, hogyan menedzseljem magam fotósként. Sajnos Anikó már több mint húsz éve nincs köztünk. Épp egy közös kiállításunk megnyitója előtt hunyt el, de az ő emlékére végül mégis megtartottuk azt a tárlatot.
- Éveken át dolgoztál lapunknak is, hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
- Igen, sokáig külső munkatárs voltam a Krónikánál. Nagyobbrészt Hajdu Imre főszerkesztősége alatt, amikor még fekete- fehérben jelent meg az újság, majd később, Weisz György vezetése idején a színes változatba is fotóztam. De egy idő után már olyan sok felkérést kaptam, hogy nem tudtam folytatni a lapnál. - Hajdu Imre egyszer - nagyon régen - azt írta rólad: minden megvan benned ahhoz, hogy fotóművész váljon belőled. Mit gondolsz erről, miként tekintesz magadra fotósként?
- Nem lettem fotóművész. Szoktak ezzel viccelni, de teljes komolysággal is neveztek már fotóművésznek. Egyszer a Triatlon Nagyhéten fényképeztem, melynek keretében amatőr fotósok számára is versenyt hirdettek. Azt hiszem, akkor még okostelefonok sem voltak. Emlékszem, nem találtak a tömegben, és Olasz Gyula egyszer csak így szólt: „Pázmándi Sándor fotóművészt keressük!" Ez rám ragadt, de még nem érdemlem meg, hogy fotóművésznek nevezzenek. Én inkább csak egy jó fotósnak tartom magam. Ebbe sok minden belefér.
Ördögh István