Lehmann stabilan a világelitben

A világ idei hatodik legjobb triatlonosát Lehmann Csongornak hívják. A Tiszaújvárosi Triatlon Klub kiválósága az október 19-én, Ausztráliában megrendezett világbajnoki széria versenysorozat (WTCS) nagydöntőjén fejezte be szezonját. Rövid pihenőt követően már elkezdte felkészülését az újabb, nagy kihívásokat tartogató 2026-os, már a Los Angeles-i olimpia jegyében is zajló idényre. 

- A Wollongongban megrendezett WTCS-finálé mély nyomokat hagyott bennem - idézte fel a történéseket már itthon Lehmann Csongor. 

- A úszás szuper volt, a kerékpározás azonban kicsit „megette" a lábaimat. Aminek viszont nagyon örültem, hogy - a tavalyi párizsi olimpia után - ez a második olyan topverseny, ahol a legjobb kerékpáros időt én tekertem a mezőnyben, ráadásul egy 500 méter szintemelkedéssel és széllel nehezített, kemény pályán. A futás nem volt tökéletes, de így is 10. lettem a világbajnoki nagydöntőben, míg összetettben a világbajnoki 6. helyen zártam. Harmadik éve, hogy bárhogy alakul a verseny, mindig a top 10-ben vagyok. Büszkeséggel tölt el, hogy ezt a pozíciót egy rosszabb napon is tartani tudom. Hosszú távon nagyon értékes versenyen vagyok túl. 

Ez is kell ahhoz, hogy jövőre - hasonlóan agresszív versenyzéssel - a dobogóért lehessek harcban, melyhez átlagban is egyre közelebb vagyok. A döntő után néhány napot pihenésképpen még Ausztráliában töltöttem a barátnőmmel, majd hazafelé megálltunk Madridban a húgomnál, Sárikánál, aki ott tanul. Hazaérkezésünk után kaptam némi pihenőt, ami már nagyon kellett, mert az elmúlt két hónapban keveset voltam itthon. Nagyon hiányzott az itthoni környezet, találkozás, közös programok a családdal, a barátokkal, hiszen ez tud a legjobban feltölteni. 

A Supertri bajnoka 

Csongor - a 2024-es évhez hasonlóan - idén is a szezon harmadik harmadára érte el legjobb formáját. - A Sir Bani Yas Challenge féltávú versenyen elért második hely után az év elején döcögősebben indult a WTCS-szezonom, hiszen Yokohamában a 10., Algheroban pedig 9. lettem - kezdte 2025 értékelését Csongor. 

- Tudtam, ha minden rendben van, akkor dobogóért harcolhatok, ami akár már Algheroban is összejöhetett volna, de egy kulacs rossz ütemben elém esett kerékpározás közben. Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy sajnos betegségből érkeztem erre a két versenyre. A nyár kiemelt versenye mindig is a tiszaújvárosi világkupa számomra, egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne akarjam hazai pályán a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Óriási dolog, hogy idén is nyerni tudtam a fantasztikus közönségünk előtt! Mindössze egy héttel ezt követően jött a hamburgi WTCS-futam, ahol 6. helyen érkeztem célba, mellyel abszolút elégedett voltam. 

A meghívásos Supertri-sorozat Torontóban megrendezett állomásán - az olimpiai bajnok brit Alex Yee mögött - második lettem. A szezon harmadik harmadára, nem kis fejtörés után, nagyon komoly „menetelést" állítottunk össze edző édesapámmal, Lehmann Tiborral. Két hónap alatt 5 versenyem volt. A franciaországi edzőtáborozásom után megnyertem egy ottani Grand Prix-futamot, majd a dobogó harmadik fokára álltam Karlovy Vary-ban, a legkeményebb pályával rendelkező WTCS-állomáson. Ezt követően megnyertem a Supertri-sorozat Jersey Island-i és Toulouse-i állomását is, mellyel én lettem a Supertri-sorozat 2025. évi bajnoka, amit kimagasló eredménynek tartok. 

A fent említett WTCS-döntőt követően örömmel summázhattuk, hogy ezt a versenyblokkot nagyon jól hoztuk le. Sokan gratuláltak az elit képviselői közül is. Ebben az évben is a harmadik szakasz volt a legerősebb, ami azért is fontos, mert 6 hónapon keresztül nem lehet csúcsformában lenni. Nem is feltétlenül fizikálisan, hiszen arra „ki vagyunk képezve", hanem mentálisan nehéz olyan hosszú ideig spiccen lenni. Meggyőződésem, hogy ez a változatos idény sokat adott hozzá a fejlődésemhez. Összességében nagyon boldog vagyok ezzel a szezonommal, sikerült a tavalyi évemre rálicitálni, ami azért is figyelemreméltó, mert 2024-hez képest is sokat fejlődött a versenyek szintje.