Kis kézművesek a könyvtárban

Halk beszélgetések és vidám kacajok a városi könyvtár gyermekkönyvtárában. Gyerekek, szülők, nagyszülők ülnek az asztaloknál, együtt kézműveskednek, igazi családi hangulatban. A foglalkozásra nagycsoportos óvodások és kisiskolások is járnak, itt mindenki megtalálja a neki való feladatot. Míg a fiúk dínós figurát, a lányok dinnyés legyezőt készítenek. A 10 éves Vanyorek Tekla fekete filctollal pöttyözi a dinnyemagokat a legyezőre, amikor melléülök, és arról faggatom, miért szereti ezeket a foglalkozásokat. 

- Nagyon szeretek kézműveskedni, és itt mindig nagyon jó a hangulat és gyorsan telik az idő - kezdi vidáman Tekla. 

- Otthon inkább olvasni szoktam, itt sokkal jobb együtt alkotni. Néha a barátnőmmel jövök, máskor anyával vagy apával, most például a mamámmal vagyok itt. Nem mindig könnyű amit csinálunk, de nagyon élvezem, otthon gyűjtöm az alkotásokat, már rengeteg van belőlük. 

- Igen, mert mi mindig itt vagyunk - veszi át nevetve a szót Tekla nagymamája, Kósáné Margó. 

- Nagyon szeret idejárni, a könyvtár táborában is volt, de én is szívesen jövök vele, amikor csak lehet. Most éppen vele alkotok, de olyan is volt már, hogy én közben a könyvek között válogattam. - Minden jó, amit Ulrike néni tart - mondja széles mosollyal Pöstényi-Barna Izabella egy székkel arrébb. 

- Otthon is szeretek kézműveskedni, a festés a kedvencem, és van olyan könyvem is, amiből újrahasznosított dolgokkal lehet kreatívkodni. Itt azért sokkal jobb, jó a hangulat, jó együtt lenni, Ulrike néniék mindig segítenek, ha elakadok és nagyon jó ötleteik vannak. Ez a délelőtti foglalkozás a Családi barkácsdélután nyári változata. Színeznek, festenek, vágnak, ragasztanak, minden alkalommal kombinálják a technikákat, hogy sose legyen unalmas. Dr. Szabó Katalin és Barnóczki Ulrike gyermekkönyvtárosok nem csak kollégák, barátok is. Egymást kiegészítve és inspirálva találják ki az újabbnál újabb és kreatívabbnál kreatívabb ötleteket. 

- A kreativitás, a kézügyesség fejlesztése a cél, de azért sok új olvasót is szerzünk az ilyen alkalmakkal - mondja Szabó Katalin. 

- A szülők elkezdenek nézelődni a könyvespolcok között, és szinte mindig találnak valami kedvükre valót, és így vannak ezzel a gyerekek is, nem könyvért jönnek, aztán mégis kölcsönöznek valamit. Bár sokan vannak visszajárók is, akik régóta könyvtári tagok, ott vannak a táborainkban és járnak a foglalkozásainkra, akadnak olyanok is, akik nem itt laknak, hanem mondjuk külföldön, de itt nyaralnak a nagyszülőknél és eljönnek velük. Az előző foglalkozáson 50-en voltunk, alig fértünk be a gyerekkönyvtárba, nagyon jó volt a hangulat. Most inkább családias, kevesebben vagyunk, a létszámot sosem tudjuk kiszámítani. De aki itt van, az mindig jól érzi magát. Ügyesek a gyerekek, gördülékenyen lehet velük haladni, megtanulják, hogy viselkedünk egy könyvtárban, közben alkotnak, amit aztán haza is vihetnek. Ennek a szép emléknek pedig mindig nagyon örülnek. 

venna