Jubileumi néptáncgála
- Jelenleg öt csoporttal működik a néptáncoktatás a Derkovits Művelődési Központban - nyilatkozta lapunknak Losonczi Benjámin Róbert művészeti vezető.
- A legkisebbek az Apró Tiszagyöngy Néptáncegyüttesbe járnak, aztán vannak a kisbocskorosok, akik alsó tagozatosak, a felső tagozatosok a Pántlika utánpótlás együttese, a Kispántlika. Ők egyébként még csak egy éve működnek külön csoportként. Aztán a középiskolások és a felsőoktatásban tanulók a Pántlikában táncolnak, a Tiszagyöngy Néptáncegyüttes pedig a felnőttek terepe. Emellett a városi óvodákba is járok foglalkozásokat tartani, ahol igyekszem kedvet csinálni a néptánchoz. Vidám verseket tanulunk, éneklünk és persze a néptánc alaplépéseivel ismerkedünk. A szombat esti néptáncgálán az ovis csoport is bemutatkozott.
- Hármas jubileumot ünnepeltek idén, amiben a 10 éves Pántlika is a szülinaposok közé tartozik, de tudjuk, hogy a Pántlika története sokkal régebbre nyúlik vissza.
- Igen. A Pántlika Néptáncegyüttes eredetileg 1983-ban alakult. Az a sikertörténet 2005-ig tartott, aztán jött tíz év szünet, majd 2015-ben kaptam egy felkérést a Derkovits Művelődési Központtól, hogy állítsam talpra a Pántlikát. Nem volt könnyű feladat, de mára már azt mondhatom, hogy sikerült. Így most a 10 éves újraalakulást ünnepeljük. A Kisbocskor története 1995-ben kezdődött, aminek annak idején én is a tagja voltam, a gálán pedig felléptek az akkori társaim is Nagybocskor néven. Egy igazi időutazás volt, amiben egy akkori felvétel is a segítségünkre volt, visszarepített minket a múltba, a színpadi produkciót pedig erre fűztük fel. A három jubiláló csapatból a Tiszagyöngy Néptáncegyüttes a legfiatalabb formáció, a felnőttekkel öt éve kezdtük el a közös munkát.
- Fergeteges hangulatot varázsoltatok a színpadra. A meleg ellenére folyamatosan mosolygó, jó kedvű, szívből táncoló csapatokat láthattunk.
- Örülök, ha ez köszönt vissza, mert egy elég dolgos és valljuk be fárasztó időszak van a hátunk mögött. Szeptemberben minden csoporttal elkezdtünk egy új táncot megtanulni, amit decemberig sikerült elsajátítani. Januártól pedig már gőzerővel a gálára koncentráltunk, elővettük a régebbi koreográfiákat, leporoltuk azokat és gyakoroltunk, gyakoroltunk, gyakoroltunk sokszor hétvégén is. Nagy örömünkre szolgált az is, hogy elfogadta a meghívásunkat az egykori néptáncoktató, Farrné Kovács Mónika, aki lányával és két fiával egy közös produkciót hozott nekünk, valamint a színpadon köszönhettük Almay Hannát is, aki népdalcsokorral és tekerőlant muzsikával szórakoztatta a közönséget.
- A jubileumi gálán közel 100 táncos szerepelt a színpadon. A műsor végén, amikor minden szereplő egyszerre hajolt meg a telt ház előtt, a közönség pedig állva tapsolt, mit éreztél?
- Büszkeséget, elégedettséget és megkönnyebbülést. De akár hiszed, akár nem, a nagybocskoros csoportnak már van ötlete arra, hogy öt év múlva melyik táncot szeretnék előadni - teszi hozzá mosolyogva a művészeti vezető.
- Persze az én fejemben is megfogalmazódtak már gondolatok, például nagyon jó az együttműködés a tiszagyulaházi vagy a mezőkövesdi néptánccsoportokkal, így nem kizárt, hogy öt év múlva már rájuk is számítanék egy-egy produkció erejéig. De ez még nagyon messze van, most inkább a jelenre és a pihenésre koncentrálunk.
ema