Jól érzik magukat az egyszerűségben

Remélem, jönnek majd! - utalt a közönségre egy picit aggódva Bócsiné Katlan Judit, a Nyáresti korzó rendezvénysorozat szervezésének felelőse, mivel egyre sebesebben közeledett a The Acoustic Affair zenekar koncertjének kezdési időpontja. 

- Minden évben népszerű ez a program - nyugtattam, miközben a zavaros mennyboltra pillantva sokkal inkább az égi áldás esetleges érkezése nyomasztott. Bizonyára az istenek is a tenyerükön hordozzák a tehetséges, miskolci fiatalok együttesét, ugyanis a Szelfipont környéke apránként benépesült, az eső pedig meghátrált, mire felcsendült az első dal. Ha laikus, zeneszerető emberként elszabadítom a fantáziámat, még lehetséges okokat is fel tudok sorolni annak igazolására, hogy végül miért alakult a lehető legjobban minden. Talán azért, mert Kovács Eszter, Szabó-Farkas Petra, Kocsis Nándor és Somodi Dániel pontosan tudja, érti, és szem előtt tartja a valódi művészlét legfőbb alapelemeit: az önazonosság és a mesterség iránti alázat megőrzését, valamint a közönség szeretetét.

- Az első közös alkalom csak egy örömzenélés volt a teraszon, talán ezért nincsenek óriási céljaink ilyen értelemben azóta sem - eleveníti fel kérdésemre a kezdeteket Eszter. A négy zeneiskolai tanár évekkel ezelőtt a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének hallgatójaként talált egymásra, az egyszeri örömzenélést pedig nemsokára fellépések sorozata követte. Napjainkban már minden hónapban találkozhatunk velük a miskolci régiségvásáron, és rendre felbukkannak a vármegyeszékhely népszerű rendezvényhelyszínein. Repertoárjukat a pop és az R'n'B széles körben ismert, angol és francia nyelvű slágerei alkotják. Ám nem csupán az utánzás szintjén, igyekeznek óvatosan, de minél személyesebbre formálni a kiválasztott melódiákat.

- Azon darabokat játsszuk, amiket szeretünk, és bízunk abban, hogy ami önazonos, az tetszeni fog a közönségnek - kapcsolódik be a társalgásba Petra. 

- A saját személyiségünkkel és a fiúk hangszeres játékával pedig frissességet hozunk a régi dalokba is - veszi vissza a szót Eszter, mielőtt határozottan elutasítja a felvetésemet, miszerint: mi lenne, ha a televízióban is megmutatnák magukat.

- Sohasem vágytunk nagyszínpadi hangulatra, nekünk egy kávézó, bár terasza vagy akár egy park abszolút tökéletes helyszín a zenélésre, mert szeretnénk megőrizni a kapcsolatot a közönséggel. Jól érezzük magunkat az egyszerűségben, miközben a klasszikus zenei múltunkkal a hátunk mögött azért feszegetjük a határainkat is - teszi hozzá.

- Nincs nagyobb célunk annál, hogy a közönségünk - legyen az bárhol és bármekkora - jól érezze magát - ragadja magához a szót ismét Petra. 

- Azt is szeretem, amikor a régiségvásárok alkalmával vagy utcazene fesztiválokon muzsikálhatunk, ha csak egy-egy mosolyt, kedves pillantást kapunk, már boldog vagyok. Még boldogabb, ha a nem éppen kellemes időjárás ellenére is megállnak az emberek, hogy hallgassanak minket. Ezért bőven érdemes csinálni, és azt hiszem, ebben is egyetértünk. 

Ördögh István