Hétből hét olimpián dolgozott
A tiszaújvárosi Márkus Gergely eddig egyetlen triatlonos olimpiáról sem hiányzott, így természetesen Párizsban is meghatározó szerepe volt az események sikeres lebonyolításában. A Nemzetközi Triatlon Szövetség (World Triathlon) Lausanne-ban élő és dolgozó sportigazgatójával beszélgettünk. - Szívből gratulálok az újabb sikeres, zsinórban már hetedik olimpiájához! Nem sokan lehetnek a jelenlegi kollégái közül, akik az ötkarikás debütálást jelentő 2000- s Sydney-i játékoktól kezdve ott vannak a „tűzvonalban"...
- Felemelő és megtisztelő érzés, hogy egy japán kollégámmal együtt mi ketten vagyunk azok, akik az elmúlt hét olimpián, ilyen-olyan minőségben közreműködhettünk a triatlonversenyek sikeréért. A közreműködésről jut eszembe, Párizsban, rajtam kívül négy kedves kollégám, Bazsó-Bodnár Györgyi a versenybírói csapat tagjaként, míg Csovelyák Zita, a World Triathlon sportágfejlesztési vezetőjeként, Jankov István szintén a sportágfejlesztési csapat tagjaként és Tóth Tamás, mint World Triathlon elnökségi tag képviselte szintén a magyar színeket.
- A World Triathlon sportigazgatójaként melyek voltak a legfontosabb teendői, feladatai?
- A problémamegoldás volt az elsődleges feladatom. Általánosságban mindenki tudta és tette a dolgát. Én fő kapcsolattartó voltam a Párizs 2024 szervezőbizottság, a sportszakmai teamek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei és a nemzeti sportszövetségek között. Nem akarok panaszkodni, de leszámítva a 2016-os, cozumeli világbajnokságot, mentálisan még soha máshol nem fáradtam el annyira, mint most. A covid-járvánnyal „színesített" tokiói olimpia ehhez képest sétagalopp volt.
- Jól gondolom, hogy ez a rendkívül felfokozott mentális terhelés a Szajna vize okozta bizonytalanságból fakadt?
- Egy kicsit belelavíroztuk magunkat ebbe a dologba, de már nagyon régen nem tudtunk volna kihátrálni. Mi nem a végcél, hanem az eszköz voltunk abban, hogy - hosszú távú döntés alapján - a Szajnát megnyissák a fürdőzők előtt. Rengetegen dolgoztunk a versenyért, miközben tisztában voltunk vele, hogy sok a rizikófaktor. Elég csak azt megemlíteni, hogy egy metropolisz közepén egy folyót kellett alkalmassá tenni a versenyzésre, miközben óráról órára változtak a körülmények. Mi csak adatokkal tudtunk dolgozni. Készítettünk egy protokollt arra vonatkozóan, hogy beengedjük-e a sportolókat a vízbe, vagy sem? Sajnos a szerencse sem szegődött mellénk, mert a megnyitó alatt és utána is sok eső esett Párizsban és a Szajna vízgyűjtő területén, emiatt maradtak el az úszóedzések, és emiatt csúszott egy napot a férfiak versenye is. Minden tényező ellenünk játszott. A tavaszi esőzés akkora volt, hogy a környékbeli vízgyűjtők nem tudtak beállni a szokásos nyári állapotba, és nem tudták befogadni a hatalmas mennyiségű csapadékot. A magas vízhozam miatt a tavalyi tesztversenyhez képest ezúttal több, mint kétszeres volt a folyási sebesség, a víz sodrása. Azért kellett egy napon rendezni a női és a férfi futamot, mert akkorra találtunk egy időablakot az időjárás, a vízminőség és vízhozam tekintetében, mely bennünket igazolt. Le a kalappal a párizsi rendezők előtt, mindenki akarta, hogy sikerüljön megvalósítani a versenyt! Ehhez meg kellett hosszabbítani a lezárásokat, például a folyón, ahol nagyjából 5 percenként járnak a hajók. Ez utóbbi miatt napokon át hajnalban megépítettük a pontont, majd 11 órára visszaadtuk a folyót a hajózásnak. Óriási stresszt jelentett ez az egész. Közben persze az is ott lebegett a szemünk előtt, hogy a versenyzőknek csak 4 évente van lehetőségük olimpián szerepelni, mely életük versenye. Egy héten keresztül napi 2 órát aludtunk, de végül sikerrel jártunk. A mix-váltók eredeti versenynapjára szerencsére megjavult a helyzet, így ott nem volt szükség módosításra.
- Testközelből figyelhette „földijének", Tiszaújváros első saját nevelésű felnőtt triatlonos olimpikonjának, Lehmann Csongornak a versenyzését. Hogyan tudta függetleníteni magát és csak a feladatára koncentrálni?
- Az úszásnál végig a pontonon álltam Thomas Bach-nak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének és Párizs polgármesterasszonyának a társaságában. Nagyon aggódtam Csongiért, főleg, amikor láttam, hogy szemüveg és sapka nélkül, a tőle szokatlan helyen jön ki a vízből. Mivel úszás közben, ha minimális időre is, de elhagyta a pályát és nem ugyanazon a helyen tért vissza oda, a szabály kizárást ír elő. Többen is hasonlóan jártak a mezőnyben, de a körülményekre való tekintettel a vezető versenybíró azt a döntést hozta meg, hogy senkit nem zár ki. Ehelyett az enyhébb időbüntetéssel szankcionálta a versenyzőket, így jött a 15 másodperces kiállás a futás alatt. A kerékpáros pálya mellett Lehmann Tiborral követtük a történéseket és hatalmas tehetetlenséget éreztünk. Mindketten tudtuk, hogy Csongi nagyon jó formában volt. Azzal is tisztában voltunk, hogy e mögött mekkora hatalmas és áldozatos munka, edzésteljesítmény áll. Sportban nincs helye a ha kezdetű mondatnak, de Csongi így is maximálisan bizonyított mindenkinek.
- A triatlonon kívül milyen emlékeket, érzéseket, impulzusokat raktároz el az olimpiáról?
- A megnyitóünnepség óriási vállalás volt a szervezők részéről. A Szajna partján egy 7 kilométeres szakasz már reggeltől hermetikusan le volt zárva. A ceremóniát érzésem szerint kicsit túlvállalták, mert sok erőforrás és energia ment el rá, de az vitathatatlan, hogy technikailag egyedülállónak bizonyult. A versenyek helyszíneivel is varázsoltak a helyiek. Sok más mellett az Eiffel-torony, a Concorde tér, a Champs-Elysees, a Diadalív, a Grand Palais és Versailles szolgáltatta a csodálatos díszleteket. Azt gondolom, hogy az eddigi hét olimpiai helyszín közül adottságainak bemutatását tekintve Párizs hozta ki a legtöbbet. Nagyon nehéz lesz ezt felülmúlni. Legnagyobb örömömre feleségem és a kisebbik fiam is ki tudott jönni néhány napra, így eljutottunk az atlétika, a kézilabda, a strandröplabda, a torna, az úszás, a vívás egy-egy eseményére. Az is emlékezetes marad, hogy láthattuk a teniszlegenda Rafael Nadal minden bizonnyal utolsó profi mérkőzését a Roland Garros pályáján.
- Azon szerencsések közé tartozik, aki vis- szatérhet Párizsba, ezúttal a paralimpiára, ahol hasonló feladatok várnak önre, mint pár héttel ezelőtt. Mikor indul, mi a program? - Augusztus 27-én indulok Párizsba, ahol szeptember 1-én és 2-án rendezzük meg a versenyeket a különböző kategóriákban. Mivel a parasportolók fizikai adottságai korlátozottabbak, mint az épeké, azt tervezzük, hogy a Szajna erős sodrásától megkíméljük őket. Ennek alapján tervben van egy olyan B-verzió is, hogy nekik nem egy kört kell teljesíteni, hanem A-pontból, B-pontba eljutni. Nagyon bízom benne, hogy a körülmények az eredeti terveknek megfelelően alkalmasak lesznek és szeptember 2-án gond nélkül lezárhatjuk a párizsi triatlonversenyeket. SZIS