Búcsúzik a legendás edző

Jancsár László, a legendás edző úgy döntött, hogy leteszi a lantot. Búcsúriportra készült, de egy búcsúbuliba vittük, amit a TVSE és a TKKSE egykori és mai tagjai, edzői szerveztek neki titokban. Volt is nagy meglepetés! Az edző elérzékenyülve köszönt el egy élet munkájától, sportpályafutásától. Régi tanítványok, barátok, edzőtársak. Mindenki Jancsár Lászlót köszöntötte szombaton a súlyemelőcsarnokban. Ölelések, köszöntők, ajándékok, régi emlékek, szülők, gyerekek vették körül a pályafutását befejezni készülő edzőt. Dzsana bá' 

- 69 éves vagyok, a vízparton eltöltött időm 58 év, az edzői pályafutásomat 48 éve kezdtem. 1976 május elsején én voltam az az edző, aki a tanmedence átadásán levezette az első edzést - idézte a kezdeteket Jancsár László. 

- Emlékszem az első világbajnoki aranyéremre Szonda Kornéliával, de említhetném Szabó Rolandot is, aki ifi vb ezüstérmet szerzett, és rengeteg név, eredmény, dobogós helyezett és elismerés jut eszembe. Bíró Andi, Csákvári Judit, csakhogy néhányat említsek a sok közül, és büszkén mondhatom, hogy a sport és a versenyek révén bejártam szinte az egész világot. Én magam döntöttem úgy, hogy befejezem, nagyon nehéz döntés volt ez, úgy érzem, hogy elfáradtam. Annyi szépet és jót kaptam az elmúlt évtizedek alatt, edzők, barátok, versenyzők, nem beszélve a rengeteg itt szerzett tapasztalatról.

Itt a TKKSE-ben lettek edzők egykori tanítványaim, Bethlenfalvi István, Krucsai Józsi, vagy Bardóczi Krisztián, de sorolhatnám egykori edzőimet, Farkas Zoltánt, Kiss Laci bácsit, Balázs Katalint. Nagyon sok kedves egykori versenyzőm és sportolóm is eljött a mai ünnepségre, óriási meglepetés volt, jól behúztak a csőbe a „zsiványok". Én egy tévés interjúra készültem, hogy mesélek hétvégén a stábnak a pályafutásomról, a kezdetekről, az emlékeimről, az élményeimről, miközben ők kivittek a sportcentrumba egy titokban szervezett búcsú meglepetéspartira. Hát mit mondjak, meglepődtem. Nagyon köszönöm ezt nekik, azt gondolom, azért ez csak jelent valamit, ha ennyien eljöttek, csak jól csináltam valamit, ha ezt megérdemlem. 

A tanítványok 

- Amit én soha nem fogok Laci bá'-val kapcsolatban elfelejteni, pedig akkor nagyon utáltam, amikor mondta nekünk, hogy „nincs rossz idő, csak rosszul felöltözött versenyző", és ezt rettenetesen rossz volt hallgatni, mert az azt jelentette, hogy nem marad el semmilyen futóedzés, semmilyen vízre szállás, akármilyen hideg van, akárhogy fúj a szél. De amennyire nem szerettem akkor, mostanában olyan sokszor emlegetem én is ismerősöknek, hogyha felmerül, hogy milyen rossz idő van. Jó emlékké vált ez így az én szememben - emlékszik vissza Jávorszki Edit, Jancsár László egykori tanítványa. 

- Arra emlékszem, hogy folyamatosan edzettünk. Na jó, ez csak duma volt. Általában jó volt a csapat, jó hangulat volt, szerettünk kijárni. Épp arról beszéltünk a múltkor, hogyha az ember nem ezt csinálta volna, akkor teljesen elkallódott volna itt a városban szerintem. Jó, így is elkallódtunk, de nem annyira - mondja Kocsis Csaba. 

- Viccet félretéve, amikor még mi jártunk edzésekre a '70-es években, annyira veszettül sokat azért nem edzettünk, inkább a mostani korosztály, vagy a '90 után születettek azok, akik kicsit már jobban nyomták ezt az egészet. Mi inkább csak szerettünk kijárni, jó volt a hangulat, strandra jártunk két edzés közt. Dzsana bá' (Jancsár László - a szerk.) is volt az edzőm, de ő elég hamar abbahagyta az evezést, elkezdett edzősködni már 20 évesen. 

Az elnök 

- 1968-69-ben az ifjú Jancsár László elkezdett kajakozni Kiss Laci bácsinál, aztán '76-ban úgy döntött, hogy inkább edző lesz. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az azóta eltelt közel 50 évben a családja mellett a kajak-kenuról szólt az élete - mondta Béke László, a TKKSE elnöke. 

- Pályafutása alatt edzett kezdőket, utánpótlás korúakat, felnőtteket, fiúkat, lányokat, kajakosokat, kenusokat, felkészítette őket sík vízre, maratonra. Ennek a sportágnak nincs olyan szeglete, amit ő ne ismerne, ne járt volna be. A parasportban is maradandót alkotott, hiszen Váczi Anitával a riói olimpiára kijutott, és ott is gyönyörű eredményeket értek el. Lelkesedése, tenni akarása végigkísérte pályáját, az elvégzett munkában hitt, becsületességre, sportszerűségre nevelte versenyzőit. Idézem egy gondolatát, amit oly' sokszor hallottunk tőle, és szerintem mindenki ismer: „Embernek maradni minden körülmények között!" és ő ma is így éli életét, ezt várja el a tanítványaitól is. Több száz gyereket tanított meg kajakozni, kenuzni, kit több, kit kevesebb sikerrel, de egy biztos, az általa közvetített értékrend mindenkiben nyomot hagyott. 

berta