Boldog születésnapot, postamester úr!
1935. április 26-án született Havriló János, akit 90. születésnapján a város vezetése is köszöntött. Molnár István alpolgármester és dr. Juhos Szabolcs jegyző egy üveg borral, Tiszaújváros Évkönyvvel és oklevéllel érkezett a 90. születésnapra. Havriló János családjával 1964-ben költözött Szerencsről az akkori Tiszaszederkénybe. Az egész család élete a posta körül forgott, hiszen János évtizedekig a posta vezetője volt és felesége, Mária is postai dolgozó volt, így a két gyerekük is sokat voltak a hivatalban.
- Arra emlékszem, hogy édesanyám sokszor váltott műszakban dolgozott, apu pedig állandóan, reggeltől estig a hivatalban volt - emlékszik vissza Havriló Zsolt, János fia.
- Akkoriban még nem volt gyermekfelügyelet, így a testvéremmel sokat voltunk a szüleink munkahelyén. Az még a nagyon korai időszak volt, emlékszem rá, hogy a telefonközpontban úgy kapcsolták az előfizetőket, hogy átdugták a vezetéket, az egy érdekes dolog volt, ezt nagyon szerettem nézni. Nekem nagyon boldog gyerekkorom volt, szerettem itt lakni, ebben a városban. Mindig megtaláltuk, hogy hogyan szórakozzunk. Szívesen emlékszem vissza az itt eltöltött évekre.
- Szerencsen, a postán ismerkedtünk meg - mondta Havriló Jánosné. - Aztán volt egy pályázati kiírás az itteni postán, és akkor kerültünk ide. Én is itt kezdem el dolgozni, a felvett táviratokat adtam tovább, ahová szólt. Az akkor épülő városban nagyon sok vendégmunkás volt, az ország minden tájáról érkeztek dolgozók, munkások és ők sokszor küldtek haza táviratokat. Az én feladatom az volt, hogy lekopogjam az üzenetet, ami el is ment. - Egy nagyon jó városba kerültem, én soha nem akartam elmenni innen - mondta Havriló János.
- Mint fiatal postás nagyon sok új dologgal találkoztam és sok problémát kellett megoldanom, ahhoz, hogy működjön a hivatal. A rendelkezésünkre álló létszámmal nagyon nehéz volt úgy működtetni a postát, hogy zökkenőmentes legyen. Ehhez még hozzájárult, hogy sok fiatal hölgy dolgozott nálunk és a gyerekek betegségei miatt sokszor kiestek a munkából. Nem egyszer fordult elő, hogy én magam ültem be az ügyfélszolgálatba. Arra törekedtem, hogy mindenki megtanuljon több területen is dolgozni, hogy a kollégák gond nélkül tudják egymást helyettesíteni. Úgy gondolom sikerrel vettem az akadályokat, jól megoldottam a rám bízott feladatokat. Havriló János 1995. augusztus 31-ig vezette a postát, aztán nyugdíjba vonult. Ma már csak nosztalgiázni jár a postára.
- Szerettem a postát és szerettem az embereket is. Nagyon sok emberrel találkoztam, voltak jó kapcsolataim, jó barátaim és persze sok ismerősöm. A mai napig jólesik, ha megismernek az utcán és megszólítanak, hogy „Jó napot postamester úr!" - tette hozzá mosolyogva az ünnepelt.
ema