Boldog édesanya, nagymama és tanár

Igazán színes programsor kísérte az adventi koszorú harmadik, az örömöt jelképező gyertyájának meggyújtását december 14-én, a Városháztéren, melyet Malek Andrea és Jáger Bandi ünnepi műsora tett teljessé. A Máté Péter-díjas, kétszeres Artisjus-díjas, valamint kétszeres eMeRTon-díjas énekes- és színművésznőt egyebek között az Ausztriában töltött időszakáról és a tanári útjáról is kérdeztük. 

- 1998 és 2018 között Ausztriában élt. Hogyan összegezné azt a periódust?

- Az a húsz év egy nagyon kalandos és izgalmas tanulási időszak volt számomra. Először is ott született a kisebbik fiam, Péter. Amikor elköltöztem Magyarországról, angolul már jól beszéltem, de odakint megtanultam a német nyelvet is, majd elkezdtem meghallgatásokra járni. Bár nem rögtön, de bejutottam egy profi színházi produkcióba - majd később többe is. 

Így aztán abban a két évtizedben rengeteget tanultam arról, hogyan dolgoznak az osztrák kollégák. Sok nagy tudású, humoros, jószívű és segítőkész munkatársat ismertem meg, akiknek köszönhetően számtalan szakmai fogásra tettem szert. Ezt követően kezdtem el tanítani. Itthon is rengeteg hasznát veszem mindannak, amit Ausztriában elsajátítottam, mert szeptember óta tanítok ének- és színészmesterséget már most nagy tudású kislányoknak és kisfiúknak a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnáziumban. 

A Pesti Broadway Stúdióban pedig már évek óta tanítok zenés színészmesterséget, stílust, ahol most épp végzősök a növendékeink. Úgyhogy a tanítás egy nagyon fontos részévé vált az életemnek, az édesanyám (Toldy Mária énekes, énektanár - a szerk.) nyomdokain magam is folytatom a családi hagyományt. 

- Hogyan fogalmazná meg tanítási módszerének lényegét?

- Nyilván, ha az ember például matematikát tanít, annak van egy fix tanterve és folyamata. Azt hiszem, művészeti téren nem lehet általánosságokban gondolkodni. Művészi oldalról muszáj kiértékelni a tanítványok egyéni képességeit és azokhoz mérni a feladatok nehézségét.

A Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnáziumban is nagyon különbözőek a tanítványaim, ugyanakkor igazán fegyelmezettek és rendkívül tudáséhesek, és mindez bombasztikus érzéssel tölt el folyamatosan. Nekem pedig - mint egy háromgyermekes mamának és immár nagymamának - van egy csomó ötletem arra, hogyan lehet bizonyos dolgokat megmutatni, átadni a növendékeimnek akár játékosan, akár komolyan, esetleg a gyökerekig visszanyúlva, elmélyülten, amiben muszáj. Mert az a célom, hogy minden tanítványom maga ismerje fel, hol van az ő művészi lénye, hogy számára mi a fontos, és mit szeretne kifejezni a művészetben. Erről holnap reggelig tudnék mesélni.

- Hogyan élte meg 2025-öt? 

- Nagyon mozgalmas és küzdelmes év áll mögöttem - sok sírással, átértékeléssel. De rengeteg tiszta örömöt és csodát is megéltem, amik egyértelműen a Gondviselő jelenlétét bizonyítják. Mindig nagyon sok finom, kedves segítséget, támogatást kapok az Istentől az átlagos, mindennapos problémák megoldásához, és ez csodálatos! 

- Az öröm lángja lobbant fel ma az adventi koszorún. Mi mindennek örül Malek Andrea? 

- Örülök, hogy egy olyan országban élek, ahol nincs háború, örülök, hogy egy olyan gyarapodó családnak lehetek az aktív tagja, ahol művészettel foglalkoznak, ahol szeretik egymást és összetartanak. Boldog vagyok, hogy megtart minket az Isten! Örülök, hogy a gyermekeim megtalálták az útjukat, hogy van hangom, hogy mozognak a kezeim, a lábaim, hogy egészséges vagyok, és tudok tenni másokért, tudok hasznos lenni. Például ma este is itt, Tiszaújvárosban. Örömmel tölt el, hogy perceken belül ismét átélhetek egy kis nyugalmat, békességet és örömöt önökkel, ezen a csodálatos téren! 

- Hogy vannak a szülei? 

-Hála az égnek, jól, nagyon derűsen öregszenek. Úszni járnak, rendszeresen sétálnak, és nagyon odafigyelnek az étkezésre is. Annyira jó érzés látni, ahogyan szeretik és segítik egymást! Az édesapám június 3-án töltötte be a nyolcvanadik életévét, ennek alkalmából elkezdünk szervezni neki egy nagy jubileumi koncertet a jövő évre. 

Ördögh István