Az elmúlt év legérdekesebbcsillagászati eseményei
Olvasói visszajelzések alapján tudom, hogy a Krónika olvasói közül is sokan érdeklődnek az égbolt érdekes és látványos jelenségei iránt. Az időjárási nehézségek és az információ hiánya miatt valószínűleg sok esemény nem volt megfigyelhető, illetve hozzáférhető, ezért készítettem egy rövid összefoglalót ebben a témában. A 2023-as év különösen gazdag volt csillagászati eseményekben: a bolygók együttállásaitól kezdve a meteorrajok csúcspontjain át egészen a ritka északi fény megjelenéséig sorolhatunk példákat, kiegészítve bolygófedéssel és holdfogyatkozással.
Az elmúlt esztendőben összesen 13 alkalommal lehetett itthonról megfigyelni hol zöldes, hol rózsaszínes színben táncoló sarki fényt. Ezek közül mindenképpen kiemelném a november 5-i esetet, amikor szabad szemmel is látványosan megfigyelhető volt. Oka, hogy közeledünk a 11 éves napciklus maximumához, ami 2024 elején várható. Az erős naptevékenység a gyönyörű látvány mellett komoly problémákat is okozhat bolygónkon; hatással lehet a Föld magnetoszférájára, ionoszférájára és felső légkörére, ami megzavarhatja a rádiótávközlést és a GPS rendszereket. Január végén, február elején volt megfigyelhető az 50 ezer éve nem látott, fényes zöld kómával, és kettős csóvával feltűnő C/2022 E3 (ZTF)-üstökös. Szabadszemesnek vártuk, végül is éppen a láthatóság határán maradt, viszont távcsőben és asztrofotókon nagyon szép látványt nyújtott.
A Halley-üstökös 2023. december 9-én elérte pályájának legtávolabbi pontját, tehát innentől már közeledik felénk. Mint minden rendes üstökös, pusztán az égimechanika törvényeinek engedelmeskedve rója útját Napunk körül, minden 75 év, 5 hónap és 19 nap alatt megkerülve azt. Legutóbb 1986. február 9-én járt napközelben, s legközelebb 2061. július 28-án tér majd vissza anyacsillagunk mellé. Visszatértét negatív ómennek tekintették az évezredek során. Legutóbbi visszatérését például sokan a csernobili katasztrófával hozzák összefüggésbe. Február 22-én különös égi háromszögben gyönyörködhettünk.
A Jupiter, a Vénusz és a keskeny Hold sarlója szoros együttállásban volt a nyugati égbolton. A Jupiter és a Vénusz tovább közelítették egymást, míg végül március 1-jén a két legfényesebb bolygó olyan szoros együttállást produkált, hogy a Hold alig fért volna el közöttük. A Naprendszer bolygókirálya, a Jupiter 2023. november 3-án került oppozícióba. Az oppozíció, magyarul szembenállás, azt jelenti, hogy a bolygó és a Nap közé ér a Föld, és a három égitest egy vonalban van. Ekkor a bolygó az égbolt Nappal átellenes pontjában látszik, és magasan ragyog egész éjszaka. Nagyjából éjfélkor delel, amikor a Nap a legalacsonyabban tartózkodik a horizontunk alatt.
Az oppozíció földközelséget is jelent, tehát optimális feltételek nyílottak fényességének maximumát mutató bolygó távcsöves észlelésre, és az asztrofotózásra. Október 28-án részleges holdfogyatkozás volt megfigyelhető Magyarországról. Igaz, hogy a Holdból csak egy kisebb darabkát fedett el az árnyék, mégis ritka alkalomnak számított a csillagászati események körében, hiszen a következő, Magyarországról is látható alkalomra egészen 2024. szeptemberéig kell majd várnunk. November 9-én egy nagyon ritka jelenséget észlelhettünk a nappali égbolton. A vékony holdsarló eltakarta a Vénuszt. Mivel ismertük az égitestek pozícióját, ez a jelenség távcső segítségével nagyon szépen követhető volt. A Perseidák maximumának megfigyelésére augusztus 12-én kitelepültünk a Hortobágyra, hogy ideális körülmények között figyelhessük meg a meteorhullást. Közepes intenzitás mellett nagyon sok szép fényes és hosszú ívű hullócsillagot láthattunk, melyet betetőzött egy telihold fényességű bolloida esése.
Ezt országszerte észlelték, és a sok megfigyelés adataiból megpróbálják a hullás helyét meghatározni, és a meteort felkutatni. Terjedelmi okokból itt most nincs lehetőségem a 2024-es várható csillagászati események ismertetésére, erre majd a következő számok valamelyikébe kerülhet sor. Szutor István