A zene eszköz az élethez
Lágy hangokkal és kellemes rezgésekkel búcsúzott a Nyáresti korzó rendezvénysorozat. Utolsó állomásán Varga Zsolt handpan művész műsorát élvezhette a népes közönség a Szelfipontnál, ahol a népdalok mellett önálló szerzemények is felcsendültek. A több formációban és számos hangszeren játszó muzsikus több mint harminc éve él a dallamok bűvöletében. A teknős páncéljára emlékeztető, rozsdamentes acélból készült, nyugtató hangzású eszközt egy barátja révén ismerte meg, immár hat éve pedig a saját handpanjén kelti életre a hangokat.
- Dobosként nagy előnyöm volt: kezembe vettem, és azonnal képes voltam befogadható improvizációkat kihozni belőle. Kitűnő a harmóniánk, amit én tudok a zenében, ezen a hangszeren nagyon jól lehet használni. Vadul semmiképp, máskülönben kellemetlen lesz a hangzás. Azt a fajta szelídséget hozza ez a hangszer, mely az én életemben is egy fő vonulat. Természetesen amellett, hogy tudok dinamikusan is zenélni, hiszen a GaiaTree együttesemben - ahol gitározom és dobolok - kifejezetten táncos zenét csinálunk. Viszont amikor mélységre, csendre van szükségem, előveszem a handpant - meséli kérdésemre Zsolt. A szelídséget és a csendet nyomatékos hangsúllyal emlegeti a zenész, ugyanis huszonkét évvel ezelőtt még egészen más életet élt.
- Van egy hosszú rock and roll múltam. Ezt a műfajt a végletekig hajtottam, azzal együtt pedig a minden ember életében felbukkanó nehézségek - csalódások, elmúló szerelmek - már elviselhetetlen tehernek bizonyultak - jellemzi borús időszakát. Egy napon aztán váratlan segítséget kapott: úton hazafelé Budapestről, a buszon kezébe került egy könyv, és az abban olvasottak által megtalálta a gyógyírt a nehézségeire.
- Huszonnyolc évesen, abban a kegyelmi, ébredő pillanatban megváltozott az egész életem, úgymond kitágultam a szenvedő részem köré. Továbbra is ott volt az a Zsolti, akinek rengeteg problémája, fájdalma, csalódása van, de azokat már egészen picinek észlelte. Különben nagyon egyszerű kijelentéseket olvastam a könyvben. Többek között azt, hogy az embernek nem ezer gondja van, hanem egyetlenegy: maga az elme, ami az összes többi problémát gyártja. A leírtak alapján ébredtem rá arra is, hogy általában sosem a jelenre összpontosítunk: vagy a jövő miatt félünk, vagy a múlton rágódunk. Végignéztem magamon, letettem a könyvet, megemésztettem az olvasottakat, és tök világossá vált: én szerencsés vagyok, egészséges emberként kaptam egy kitűnően használható eszközt az élethez: a zenét. A következő percben kinéztem a busz ablakán, fel a végtelen égboltra, az ott kúszó felhőkre, a fölröppenő madarakra, majd hirtelen egy iszonyatosan mélyről jövő sírás tört ki belőlem. Hagytam, hogy folyjanak a könnyeim, pillanatokon belül pedig boldogabb voltam, mint valaha a felnőtt életemben. Noha semmi extra nem történt, csupán megláttam az életet úgy, ahogy van, az addigi fájdalmas és csalódott gondolati szűrőm nélkül - emlékszik vissza az újrakezdés pillanataira.
- Ezután a barátaim nem ismertek rám, a zuhant lelkiállapotú Zsoltihoz képest már egy teljesen kinyílt ember lettem, aki nagyon örült minden ember társaságának. Ugyanakkor még az egyedüllétben voltam igazán mélyen feloldódva. Egy három-négy éven át tartó, elvonultságban töltött időszak elteltével aztán az életem minden területe óriásit fordult: megtízszereződött az ügyfeleim száma a civil munkámban, spirituális zenészként nagyon sok zenekar kezdett hívni, és a magánéletem is helyreállt. Zsolt békéje azóta is töretlen, saját eszköze mindig segíti őt az akadályok leküzdésében.
- A zene óriási ajándék, egy viszonylag könnyed út arra, hogy az ember mélyebb tudatállapotokba kerüljön, és az egyre durvább, egyre embertelenebb tempóra gyorsított világunkból egy kis szünetet kapjon, jó esetben pedig úgy feltöltődjön, hogy akár a következő néhány napban, vagy akár egy-két héten át is jobban viselje a nehézségeket. Velem mindig ez történik, amikor játszom. Bízom abban, hogy erre minél többen ráéreznek.
Ördögh István