A szabad alkotás terepe
Nyári napsütés, kalapács koppanása, festékillat és vidám beszélgetések - ez jellemzi a Pataki János Képzőművészeti Kör nyári alkotótáborát, amelyet idén negyedik alkalommal szerveztek meg a tiszaszederkényi Scederkyn Tájház udvarán. A program egyfajta „alkotó napköziként" indult, de mára a közösség egyik legfontosabb eseményévé nőtte ki magát - nemcsak szakmai fejlődést, hanem igazi közösségi élményt is jelent a résztvevőknek. Olyan technikákat is kipróbálhatnak, amelyeket máskor nem, vagy amelyeket zárt térben nem tudnak megvalósítani - mint például a szobrászat.
- Most próbálom ki először, és nagyon élvezem - meséli Tanyi Enikő, miközben agyagot vés ki egy negatív szobrászati formából.
- Amennyire féltem tőle, annyira pozitívan élem meg. Egyébként festeni szoktam, a táborban már készítettem egy tájképet - az sokkal jobban megy -, de örülök neki, hogy ezt is kipróbáltam. Tulajdonképpen azért csatlakoztam 2021-ben a szakkörhöz, mert fejlődni szerettem volna, és úgy érzem, hogy ez sikerül is. A szobrászat nem mindenkinek ismeretlen terep, még ha régi emlékek is fűződnek hozzá. - Húsz éve készítettem az első szobromat, és akkor meg is álltam - mondja nevetve Kónya Brigitta, aki idén újra visszatért a háromdimenziós alkotáshoz.
- Azóta hobbiként inkább festek, úgyhogy most mondhatni újratanulom ennek a folyamatát. A pályaválasztáskor a mérnöki területet választottam, ezért a művészet egy időre háttérbe szorult, de negyven felé közeledve újra fontosnak tartom, hogy nagyobb teret adjak azoknak a tevékenységeknek az életemben, amelyek kikapcsolnak. Tavaly ősszel csatlakoztam ehhez a csapathoz, fejlődési célból, illetve a közösséghez való tartozás miatt, hiszen egy inspiráló közeg szerintem mindenkit előrevisz. Nem csak a szobrászat kapott helyet a táborban, az olajfesték szerelmesei is aktívan alkothattak. Gondos Gyuláné már közel harminc éve fest, főként pipacsok és kristályhegyek elevenednek meg vásznain, és számos kiállításon is bemutatkozott már.
- Mindig is szerettem alkotni - meséli mosolyogva. - Egyébként porcelánfestő, vagy kirakatrendező szerettem volna lenni, de annak idején nem volt rá lehetőségem. Így jóval később kezdtem el festeni, és művészeti táborokba járni. Nekem ez a szakkör a teljes kikapcsolódást jelenti, a csapat fantasztikus, Kormos Dénes nagyszerű vezető, úgy gondolom, hogy mindenki szeret ide járni. A tábor szíve-lelke Kormos Dénes, a szakkör vezetője, aki szakmai tudásával és közvetlenségével egyaránt segíti a közösséget.
- A tábor célja, hogy olyan technikákat is kipróbáljunk, amikre év közben nincs lehetőségünk, ezért kap nagyobb teret a szobrászat. Év közben, a szakkörökön előkészülünk szakmailag - művészeti anatómiával, fejrajzolással -, hogy itt már szabadon alkothassanak a résztvevők. Évről évre egyre komplexebb feladatokat vállalunk: a domborművektől eljutottunk a teljes alakos szobrokig. Ezen kívül számtalan festmény és egyéb alkotás készül a táborban, hiszen mindenki azzal a technikával dolgozik, amelyben örömét leli, legyen az pasztell, olaj vagy akril. Tulajdonképpen ez a tábor a szabad alkotás terepe, ahol a kreativitás mellett a jó beszélgetéseknek és a felszabadult nevetésnek is bőven jut hely. Az alkotó napközi zárásaként a tagok az elkészült munkákból saját mini kiállítást rendeztek, a tábor élményeit és eredményeit pedig egy közös szalonnasütés során idézték fel és értékelték. A résztvevők oklevelet kaptak, amely nemcsak a Pataki János
Képzőművészeti Kör táborában való részvételt igazolja, hanem emléket is állít az ötnapos kreatív kalandnak. K.E.