A nyugalom a válasz

Magasi Zoltánt a város vezetése is köszöntötte 90. születésnapján.

Nyugodtan, békében élni - ez a titok Magasi József Zoltán szerint. Sosem szabad idegeskedni és veszekedni, mert az nem vezet sehova. Hinnünk kell Zoli bácsinak, hiszen szerdán ünnepelte 90. születésnapját. Mosolygósan, vidáman és ami még fontosabb, egészségesen fogadott minket és a város vezetését. Tortázás után pedig velünk is beszélgetett. 

- 1935. november 12-én születtem Tótszerdahelyen. Az édesapám vízimolnár volt, mert volt ott egy vízimalom. Onnan aztán eljöttek és Becsehelyen telepedtek le, ahol az iskolát is végeztem 8. osztályos koromig - mesélte Zoli bácsi. 

- Onnan aztán hova vezetett az út? 

- Ott nem lehetett sehova menni tanulni, nem vettek fel gimnáziumba, de ha fel is vettek volna, Nagykanizsára kellett volna bejárni, de akkor ezek olyan lehetetlen dolgok voltak. És akkor jött pár osztálytársam, meg valaki velük Pestről, és mondták, hogy lehet menni Pestre szakmát tanulni. Ez délelőtt történt, este már ment a vonat és reggelre már Pesten voltam.

- Igazán bátor gyerek volt, hány éves volt ekkor? 

- 14 éves voltam, amikor Pestre kerültem. Előtte Nagykanizsán kívül nem jártam sehol, de oda sem gyakran. Akkor a Ganz-MÁVAG-nak volt egy tanulóintézete, egy szakmunkásképzés, ami géplakatos szakmát adott. Ebben a gyárban nagy mozdonyokat gyártottak, vízgépeket, szivattyúkat, vonatszerelvényeket. Ott tanultam.

- Budapestről aztán hogy került ide?

- Pestről küldtek ki engem ide-oda, és amikor itt az erőmű épült, akkor ide kerültem. De dolgoztam én Pécsen, Mohácson, Ajkán is, aztán 1958-ban visszakerültem ide. Akkor elkészült az erőmű és épült közben a TVK, a Ganz-MÁVAG pedig a TVK-ra is szállított. Ekkor ismertem meg a feleségemet is, úgyhogy itt maradtam. Így kerültem a TVK-ba, ahol gépkarbantartó művezetőként dolgoztam 10 évig, ezután Németországba mentem 14 hónapra, aztán a TIFO-n dolgoztam 25 évig, és onnan mentem nyugdíjba. 

- Ezek szerint a szerelem tartotta itt? 

- Az is, persze. Hisz egyszer le kell telepedni, és ha akkor nem nősülök meg, talán még most is nőtlen lennék. Akkor voltam 25 éves, a feleségem 20, úgyhogy 1960-ban össze is házasodtunk és jöttek a gyerekek.

- Ezek szerint idén 65 éve házasok?

- Igen, idén ünnepeltük a családdal a vaslakodalmunkat, a 65. házassági évfordulónkat. Jöttek a gyerekek, unokák, együtt voltunk mindannyian.

- Nagy a Magasi család? 

- Egy fiunk és egy lányunk van, 3 unokánk és 2 dédunokánk. Nagyon jóban vagyunk, fontos a család. A messengeren keresztül szoktunk videózni a lányommal, és olyan jó, hogy van ilyen lehetőség. Néha másfél órákat beszélgetünk, megmutatja a kertjét, mi is a miénkét, olyan jó látni őket.

- Nagyon aktív élete volt, a nyugdíjas évek is így telnek? 

- 1990-ben jöttem el nyugdíjba 60 évesen, de még 5 évet dolgoztam utána szaktanácsadóként. Mindig kell valamit csinálni, de nagyon szeretek nyugdíjas lenni, nem hiányzik a munka. Sokat mentünk a gyerekekkel nyaralni, programozni és a mostanában is járunk a nyugdíjas eseményekre. Szeretek verseket tanulni, szeretjük a zenét, a mai napig vezetek autót, van még jogosítványom, úgyhogy nem unatkozunk. 

- Ez a hosszú élet titka? 

- Mindig azt mondom, hogy nem kell veszekedni otthon, hogy kinek van igaza, kinek nincs, hiszen mindent meg lehet beszélni. Ha munkából hazamegyünk, ott nyugalmat kell találni, nem arról beszélni, hogy kinek milyen nehéz napja volt, hanem pihenni, jól érezni magunkat, segíteni egymást. Ez a lényeg. 

venna